Óvónéni szemével

IM Whitney Houston

2012-02-12T10:27:00.002+01:00

Ez most úgy szíven ütött reggel, amikor bekapcsoltam a gépet... :(

"Legendák halnak meg magányosan és fájdalmak közepette, míg a világ olyan hozzájuk sem mérhető bohócokat bálványoz mostanság, akiket csupán a média és nem a tehetségük juttat oda ahova nem valók." - Angela

A farsangi jelmezekről

2012-02-11T17:46:00.002+01:00

Itt a farsang, áll a bál - ez persze mindenkinek mást jelent, de elkerülni nem igazán lehet.

Mit tegyen az ember, ha nincs ideje/kedve/ötlete/hangulata jelmezt készíteni? El lehet persze menni boltba vagy kölcsönzőbe, de a legegyszerűbb (?) megoldás, ha benézünk a szekrénybe és megpróbálunk az ott található ruhákba belelátni valamit, amit eddig nem vettünk észre. Indulhat a képzelet felszabadítása, csak úgy szürreálisan, mint Apollinaire.

Az idei festőművész jelmezemhez nem kellett más, csak egy vidám színű, madármintás felső, egy lila nadrág (a lila szín nálam valahogy összekapcsolódik a művészettel), egy kendő és az összes itthon fellelhető karkötő. Az oviban szereztem hozzá pár nagyobb ecsetet meg egy színes mappát és meg is született a jelmez, ami bár nem volt bonyolult, de idénre töklétesen megfelelt, főleg mivel az egyik gyerek nálunk vagány srácak öltözött, így nem voltam egyedül a hozzáállással. Igényesebbek és azok, akik nem utolsó pillanatban világosodnak meg, palettát is készíthetnek hozzá, sőt festhetnek is egy szép képet, úgy még hitelesebb.

Személyes kedvencem volt tőlünk a rózsabokor jelmez, ami egy zöld anyagból és a rávarrt virágokból állt. A virágokat egyébként kézzel készítették otthon, sok munka volt benne, de megérte, gyönyörűek lettek és hát az ötlet is hatalmas. Intézményi szinten kedvencem volt a múmia: az egyik kissrácot kreatív szülei tetőtől talpig betekerték fáslival - felülmúlhatatlan. A felnőttek közül pedig a lufiárus jelmezt jegyeztem meg, későbbi megvalósítás céljával, jóhogy.

A buszsofőrök fajtáiról

2012-02-04T21:59:00.005+01:00

A hízelgő: nagyjából minden nőnemű utasnak kedves szavakkal udvarol. Visszautasítani, lerázni, megértetni vele, hogy semmi esélye majdhogynem lehetetlen. A törzsutasokat ingyen is elszállítja, amennyiben egy-egy alkalommal nincs náluk pénz vagy bérlet. A nőnemű törzsutasokat emellett alkalmanként kávéra is meghívja. Télen egész hasznos, mivel a vezetői részben üzemeltetett fűtés előnyeit a beszélgetőpartner is érezheti.

A vicces: széles mosollyal, emelt hangú "Jóóó reggelt, Vietnám!" üdvözléssel fogadja utasait a legkorábbi járaton is. Ennek fokozása a "Jó reggelit kívánok!", ami eléggé idegtépően hat, mikor az ember fejében az erőtlen "Kávét... kávét..." segélykiáltások ismétlődnek a hajnali hidegben.

A fontos: legalább három különböző mobiltelefonnal rendelkezik, amelyeken az egyes hívóknak eltérő csengőhangokat állított be. Így aztán, ha egy utasnak csörög a mobilja, akkor is az hiszi, hogy őt keresik. Nemes és felelősségteljes feladatának érzi, hogy terítse az információt kollégái között az ellenőrök aktuális tartózkodási helyéről. Fejből tudja az aznapi beosztást, nehogy megzavarjon bárkit is az otthon/nyaraláson/szeretőnél töltött szabadnapján.

A nagykabátos: ha jön a hideg, nem a fűtést veszi fel, hanem egyre több réteg ruhát. Ennélfogva az utastérben ülők a kilátás helyett gyakran az ablakokon nyíló jégvirágokban gyönyörködhetnek. Ha fűt is kicsit, átlag 16 és 3/4 perc után lekapcsolja, további vacogásra késztetve ezzel az utazóközönséget.

A dohányos: mind közül talán a legrosszabb. A végállomásokon eltöltött percekben csendes magányában a busz belsejében gyújt rá, mert meggyőződése, hogy ha kinyitja az ablakot, azon az összes füst távozik a járműből. Téved, így a felszálló utasokat kinti hőmérséklettől függően (értsd: meddig volt nyitva az ablak) gyengébb, vagy erősebb koncentrációjú cigarettafüst fogadja. Súlyosabb függők menet közben is rágyújtanak, és ablaklehúzás által előidézett légáramlatokkal juttatják a füstöt és a kinti hideget/meleget/bogarakat/méheket az utastérbe. Ezért aztán ideális helyet találni ezeknél a sofőröknél lehetetlen: elől a füst és a hőmérséklet viszontagságai, hátul a különböző állatok teszik... khm... változatossá az utazást.

A helyettes: a GPS korában halvány lila gőze sincs a járat útvonaláról, térképet nem hord magánál, így jobb híján mobilon a kollégáitól, ill. ennek hiányában az utasoktól kér navigációs segítséget. Határozott előnye, hogy simán elhiszi bármelyik megállóról, hogy ott is meg kell állnia, így az utasok választhatják ki a számukra legideálisabb leszállóhelyet.

Egy új névről

2012-02-04T21:53:00.000+01:00

Függetlenül mindentől, azért voltak olyan ötletek, amiken jókat röhögtem.

A teljesség igénye nélkül: LúzAir, HUss AIR, Bakk Air, Bud SpencAir (a reptér neve meg - mivel úgysem hegy - Terence Hill), DÖMP AIR, game ovAIR, AIR TUK-TUK, Hungarian Royal Airlines, HAIR, SEC AIR (amennyiben fapados), 404 Airror, Wagon Air+, MandinAir (Visszapattanunk. Csakazértis.), OrangeAir, ThrillAir, SALLAIR, Moszkva tAir, RollAir ("Mivel jöttél?" "RollAirrel."), epic fAIR, Magyar Nemzeti Lufi Kft, JUSTIN BIEBAIR, Nyóck Air, Airbug, Darth VadAir, Air-GO, ParizAir, Nemzeti Léggitár (Sas-ág), "Magyar égre magyar ufót airlines", BKV Airlines, Funair, ON AIR, Bőregair, no és persze az Airvágás... a Depili-Öngyili légitársaság...

Az aranyról

2012-02-02T16:44:00.002+01:00

Nem is tudom, miért, de rettenetesen utálok hajnalban kelni. Így aztán ma reggel, ahogy hallgattam a gyerekek beszélgetését, nem tudtam megállni, hogy az egyik kisfiú "Tudjátok, van egy olyan mondás, hogy aki korán kel, aranyat lel." megjegyzésére ne kérdezzek tőle:

- Én korán keltem. Hol az aranyam? Meg tudod ezt mondani nekem?

A kissrác tétovázás nélkül, tökéletesen tudatában lévén annak, hogy csak viccelek, somolyogva rávágta:

- A szivárvány alatt!

Azonbandeviszontám: ott sincs!

Ilyen az én formám, banyek...

A mai fiatalok ABC-je

2012-02-01T20:25:00.000+01:00

forrás: ezmiez

Egy kis okosság...

2012-01-29T19:10:00.002+01:00

Egy bölcs ember egy társaságban elmondott egy viccet. Mindenki hisztérikusan nevetett a poénon. Utána a férfi újra elmondta a viccet. Most már kevesebben nevettek. Újra és újra elmondta a viccet, addig, amíg végül mindenki unott fejjel reagált a csattanóra.

Ekkor elmosolyodott és azt kérdezte: "Nem tudtok újra és újra nevetni ugyanazon a viccen, de akkor miért tudtok ugyanazokon a dolgokon siránkozni örökkön örökké?"

Csatákról és háborúkról

2012-01-27T19:54:00.000+01:00

Csatát nyertem. Másvalaki ellen. Mondjuk nem egyedül - bár nem kértem, de egy barát segített, így sikerült a dolog. Egyfelől elkenődhetnék, mert tudom, csupán a magam erejével nem lettem volna képes rá. Másfelől örülhetek, hogy vannak barátaim, akik jól tudják, mikor, miben és hogyan segítsenek. Akik vigyáznak rám.

Egy másik csatát is nyertem. Ezt önmagam ellen, sőt saját erőből és elhatározásból, és ennek örülök. Mert talán van abban valami, hogy önmagunk felett a legnehezebb győzelmet aratni.

Aztán, ezeken kívül, más témában el is vesztettem a napokban egy csatát. De nem adom fel. Csak nagyon oda kell koncentrálnom. Mert ezek mind csak kis részei egy-egy nagyobb háborúnak, amiket nem szívesen, nem saját akaratomból, de végig kell harcolnom. És nem karok vesztesen kijönni belőlük.

A nap idézete

2012-01-24T10:51:00.000+01:00

A kedvességről

2012-01-21T15:45:00.000+01:00

Írtam már erről, hogy mennyire jól esik, ha csak úgy váratlanul, valamihez kapcsolódva vagy mindentől függetlenül, egyszerűen meglep valaki egy szóval, dallal, idézettel, képpel, bármivel... akár csak annyival, hogy "gondoltam rád"...

Mert ezek az apróságok olyanok, mintha szivárványt rajzolnának az ember lelkébe :) Megtöltik hittel, boldogsággal, reménnyel, szeretettel...

És ezt bizony könnyű továbbadni. Bár néha észre sem veszem... és meglepődök, ha jön egy "köszönöm", egy mosoly vagy egy e-mail, ami eszembe juttat egy félmondatot, amit mondtam, vagy egy képet, amit megosztottam, és rádöbbenek, hogy ja, ott, az és akkor? És ez neki ennyit jelentett? Mert nekem bizony csak úgy jött...

Mert akkor és ott úgy éreztem, félre kell tenni minden munkát, minden gondot-bajt, és oda kell adni azt a pillanatot annak az embernek. Nem azért, mintha viszonzást várnék, vagy bármit érte, csak azért, hogy neki is legyen szivárvány a lelkében. Amit majd megoszthat mással :)

Könnyek helyett

2012-01-17T15:57:00.000+01:00

"Ha mosolyt hozok a könnyek helyett, így maradjak meg neked..."

special thanks to: olvasó

Hat előtt a város...

2012-01-16T19:44:00.000+01:00

Hat előtt még csend van. Kevés az autó, a gyalogos még kevesebb. Szinte néptelen utcákra mosolyog le a hold.

A boltok előtt frissen sült kenyér illata terjeng, ahogy az áruszállítók megérkeznek vele és behordják az üzletbe. A kávézóból az automata kurtyogása hallatszik, ahogy az eladó éppen lefőzni az első adagot - magának.

A tekintetek fáradtak, a szemekben még fel-felvillannak az éjszakai álomképek, amiket erőszakosan űzött el az ébresztő csörgése.

Varázslatos világ ez a hajnali, csodákat rejt és ígéreteket, titkokat és meglepetéseket.

Ilyenkor még az is megtörténhet, hogy a buszmegállóban barátságosan kezet ráz egymással az üzletkötő és a raktáros, akik egyébként egymásra sem pillantanának, ha találkoznak, de hat előtt mégis van bennük valami közös: mindketten tudják, milyen érzés korán kelni...

Angol szótár

2012-01-12T18:23:00.019+01:00

C 4x11
windowsill: ablakpárkány
freshman: elsőéves, gólya
birthday suit: ádámkosztüm
to grill: roston süt; vallat
bedding: ágynemű
lethal: halálos
dupe: becsap, rászed

B 7x06
adjust: alkalmazkodás
lump: darab
coal: szén
solution: megoldás
assassination: merénylet
intact: sértetlen
blowfly: húslégy
fetus: magzat
demand: igény
coroner: halottkém
swab: kenet

C 4x12
to embezzle: sikkaszt
to task: feladattal megbíz
patrol: járőr
accountable: felelős
mayor: polgármester
voluntarily: önként
refuse: visszautasít, megtagad
asset: előny, nyereség

A kereső - 1. fejezet

2012-01-12T02:20:00.001+01:00

Anch

- Ayuth! Balra! – kiáltott élesen, amikor meglátta a felé közeledő tüskés farkat. Annyira sebesen repültek, hogy a fülébe süvítő menetszéltől nem hallotta a saját hangját. Ayuth hallása viszont élesebb volt az övénél, és a sárkány egy gondolatnyi idő alatt váltott irányt, elkerülve ezzel az őket fenyegető halálos csapást. Anch az egyik kezével elengedte a pikkelyeket és előhúzta vadászkését a lábszárára csatolt bőrtokból. Rövid volt a kés, légi harcban és a hatalmas, agresszív mork ellen korántsem a megfelelő védekező eszköz, de hát szükséghelyzet szükségmegoldást kíván. Anch és Lyl csak repülni indultak a hegyekbe, ám a ragadozó épp őket szemelte ki vacsorájának.

A mork ezalatt már Lylt üldözte és messzire került tőlük. Anch ráhasalt Ayuth hátára, hogy csökkentse a légellenállást, és minél hamarabb utolérjék őket. Lyl a föld felé irányította sárkányát és bevetette magát az erdő magas fái közé. Alizarin-vörös villanások jelezték az útját, ahogy a nap meg-megcsillant a cikázó sárkány pikkelyein. Ám hiába a Napkő-sárkány magas repülési sebessége és ügyessége, a felbőszült és éhes morkot nem tudták lerázni. A hatalmas állat egyszerűen kidöntötte azokat az útjába kerülő fákat, amiket nem tudott megkerülni a termete miatt, és már-már utolérte Lylt.

Hogy elterelje a mork figyelmét, Anch nagyot füttyentett. A csel bevált, a ragadozó felkapta a fejét. Teljesen hátra tudta csavarni hosszú nyakát, hogy megnézhesse, kitől származik a hang. Ezt a pillanatot kihasználva Lyl kitért jobbra és sárkányával együtt meglapult egy nagy levelű fa lombjában. A mork lefékezte repülését és pásztázni kezdte a környéket. Vérfagyasztó rikoltást hallatott, amikor rájött, hogy nem látja kiszemelt áldozatát. Orrlyukai kitágultak, ahogyan a szaglására próbált hagyatkozni, és csaknem úgy tűnt, hogy sikerrel jár. Alig néhány szárnycsapás választotta el őt Lyl rejtekhelyétől, de ekkor Anch végre odaért.

Nem gondolt bele, milyen veszélyes, amit tesz, csak az hajtotta, hogy megmentse Lylt. Átrepült a mork alatt és magasra tartott késével hosszú vágást ejtett az állat puha hasi bőrén. Olyan közel kellett kerülnie hozzá, hogy érezte a felhevült test melegét, miközben elszáguldott alatta, és alig tudta kikerülni az összecsattanó állkapcsot, ami utánakapott, amikor kirepült alóla. Anch egy merész fordulatot vett, szembe repült a támadójukkal és ismét elsüvített mellette, ám ezúttal a mork már követte. Smaragdzöld bőre olyan vastag volt, hogy a hasán ejtett vágást apró karcolásnak érezte csupán, a sérülés egyáltalán nem akadályozta. A düh okozta a vesztét.

A mork óvatlanul fordult meg irtózatos méretű testével, és a lendülettől szó szerint felnyársalta magát az egyik imént kitört fatörzs felé meredő végére. A kettétört törzs hegye átlyukasztotta az állat tüdejét, és a mork kínkeserves üvöltést hallatott.

- Ne! – kiáltotta önkéntelenül Anch, amikor meglátta, mi történt. Odarepült a morkhoz, leszállt a földre és fürgén leugrott Ayuth hátáról. Lyl is előmerészkedett és Anch mellé érve együtt nézték a vergődő állatot. Panaszos vinnyogások sora tört elő a mork torkából. Már most szenvedett, pedig még hosszú haláltusa várt rá. Anch beleborzongott a történtekbe, és közben Lyl fürkésző tekintetét érezte magán. Tudta, mit kell tennie, és azt is tudta, hogy a lány megérti majd, miért teszi.

Lyl más volt, mint a többiek. Lánynak született és kis termetűnek, nagy és erős bátyjai mellett ő szinte elveszett, és ezt az apja sosem tudta megbocsájtani neki. Nem törődött vele, semmibe vette, haszontalannak bélyegezte. A testvérei is kinevették, lépten-nyomon gúnyolták, de Lyl nem nyugodott bele ebbe. Hamar rájött, hogy az egész élete egy nagy küzdelem lesz, ám amikortól ezt felismerte és elfogadta, nem sajnálta többé magát, hanem összeszorította a fogát és küzdött. Küzdött az elismerésért, az elfogadásért, kilátástalanabb napokon pedig egyszerűen csak az életben maradásért.

Mindenkinél korábban kelt reggel, fát vágott, vizet hordott, ellátta az állatokat, hogy megerősödjön. Halálosan félt a víztől, de este, vagy éjjel, ahogy volt rá ideje, kijárt a tóhoz és megtanult úszni, ezzel együtt megtanulta elrejteni a félelmét mások elől. A törzs véneitől kért segítséget, és ők örömmel vezették be a fegyverkészítés rejtelmeibe, az őket körülvevő élővilág titkaiba. Lyl egyre erősebb és ügyesebb lett, de megmaradt a kedvessége, segítőkészsége és az igazságérzete. Ahol csak tudott, kiállt a gyengébbekért, és soha nem vadászott pusztán szórakozásból. Nem szeretett a társaság középpontjában lenni, de bátran hallatta a hangját, ha szükségét érezte. A korabeliek sosem fogadták be teljesen, de megtűrték és már nem piszkálták folyton-folyvást. Anch volt az egyetlen igazi barátja, az az Anch, aki éppannyira különbözött a törzs többi tagjától, mint maga Lyl. Így is maradt volna talán örökké, ha nem történik az a baleset.

Hárman indultak el a hegyeken túlra, olyan gyógynövényekért, amik csak arrafelé termettek. Többnapi veszélyes út állt előttük, ezért gondosan ellenőrizték a felszerelésüket, mégis, Lyl egyik társának holmija közé belekeveredett egy rosszul kiszárított hús. Az élelem szaga már az első éjjeli pihenésükkor odavonzott néhány veszélyes állatot, a vándoroknak menekülniük kellett. Az éjszaka sötétjében Lyl két társa egy szakadékba esett, és a lány is csak egy hajszállal kerülte el, hogy melléjük zuhanjon. Bár a karja megsérült, mégis volt annyi lélekjelenléte, hogy elcsalogassa az állatokat szerencsétlenül járt társai közeléből, és végül egy barlang száját bevédve maga is megmeneküljön előlük. Másnap visszament a faluba és segítséget hozott, megmentve ezzel a társait.

Ettől a naptól kezdve Lyl hősnek számított. Selima, a törzs legjobb vadásza nyilvánosan mondott neki köszönetet a törzs minden tagja előtt, és ezután mindig kikérte a tanácsát, meghallgatta a véleményét és magával hívta vadászni. Lyl és Anch barátsága megmaradt, de egyre kevesebb időt tudtak együtt tölteni. Ezért is döntöttek úgy, hogy néha egy-egy napra maguk mögött hagyják a falut és repülnek egyet a hegyek felett.

Anch egy pillanatra lehunyta a szemét, mély levegőt vett, majd felnézett a fölé tornyosuló morkra. Tekintete fel-le ugrált az állat mellkasa és a föld között. Gondolatban előre eltervezte az útvonalat, a kapaszkodási pontokat, végül vetett egy kérdő pillantást Lylre. A lány fejét rázva felelt a ki nem mondott kérdésre. Nála sem volt alkalmasabb fegyver, csak egy íjat és néhány nyílvesszőt hozott magával. Így hát Anch mászni kezdett. Közben próbálta kizárni elméjéből a mork üvöltéseit és annak felvillanó képeit, amire készült. Gyűlölt ölni. Azonban nem telt bele sok idő, hogy elérje a ragadozó mellkasát, és ezzel együtt eljöjjön a konkrét cselekvés ideje.

Megvetette a lábát és előhúzta a kis vadászkést. Kicsit tétovázott, de tudta, jobb, ha most nem gondolkodik, hanem minél gyorsabban megteszi, amit kell. A mork fájdalmas bömbölése elnyomta a saját kiáltását, amint a kést belemártotta a sebesült állat mellkasába. Lefelé húzta a kezét, olyan mély vágást ejtve ezzel a bőrén, amilyenre csak képes volt. Sűrű, ragacsos zsírszövet fröcskölte be a karját és a testét, amikor újra felemelte a kést, és másodszor is megismételte a mozdulatot. Az éles kőpenge egyre jobban felhasította a mork vastag bőrét, de még így is legalább hat további vágásra volt szüksége, hogy a szövetrétegeket szétnyitva elérjen a szívéig.

A látvány, ami elé tárult, egyszerre volt borzalmas és lenyűgöző. A hatalmas vadállat dobogó szíve majdnem akkora volt, mint Anch, és lüktetve, pulzálva áramoltatta a vérét. Anch megkereste a legvastagabb szívartériát, és csuklóig belevágva a kését, elmetszette azt. Mint egy patak, úgy ömlött a mork vére, Anch keze egyszerre síkossá vált, és ezzel együtt a lába alatti biztonságos hely is. De nem is akart tovább ott maradni a magasban, hanem rögtön és ugrott. Biztonságosan ért földet.

A mork hangja gyorsan halkult, szenvedésének időtartama jelentősen lerövidült. Nem telt bele sok idő, hogy elvérezzen. Végre lehanyatlott a feje, még egy utolsót lélegzett, azután kihunyt a szemében a fény, és nem mozdult többet. Anch lassan odasétált az óriási állat fejéhez. Felemelte a kezét, és végigsimította a smaragdzöld bőrt a két élettelen szem közötti részen. Majd odahajolt hozzá, a homlokát a homlokához érintette, és néhány csendes szóval bocsánatot kért a morktól mindazért, ami történt. Elmondta neki, hogy a húsa egy hétre elegendő élelmet biztosít a falujuk lakóinak, és hogy bőréből és csontjaiból majd a mindennapi életüket segítő eszközöket készítenek. Megígérte, hogy a bőrének egy darabkájából ő maga készít egy dobot, és a tábortűz fényénél megszólaltatja majd a szívverésének ütemében, szabadjára engedve ezzel az állat lelkét a csillagok felé.

Lyl csendben figyelte őt, majd amikor Anch hozzálátott, hogy megnyúzza a morkot, visszaindult a faluba, hogy segítséget hozzon az értékes zsákmány elszállításához.

Aznap este vidám nevetéstől volt hangos a falu. A férfiak ettek és kurjongattak, a nők táncoltak, a gyerekek a tűz körül játszadoztak. Mindenki jóllakott a bőséges zsákmányból. Mindenki, kivéve Anch. Ő csak ült a tűz mellett, és hiába húzódott közel a kellemes meleget árasztó lángokhoz, mégis fázott. A szíve reszketett, mintha jéggé fagyott volna, és meleg vér helyett hideggel töltené meg a testét.

Pedig az egész falu hálás volt neki. Aki csak elhaladt mellette, megveregette a hátát, vállát, vagy köszönetet mondott. Nevelt gyermekei, Cerei és Noraw délután letisztították a mork fogait és a tűzrakóhely mellé vitték az állat állkapcsát, hogy a törzs minden tagja láthassa. A tűz fényében a hatalmas fogak szinte világítottak, időről időre magukra vonzották Anch tekintetét. Észre sem vette, de egy ideje már megint rájuk nézett. Amikor erre ráeszmélt, gyorsan lekapta róluk a szemét és inkább megnézte, mit csinál Cerei és Noraw.

A két ifjú jókedvűen falatozott. Gondtalannak tűntek, pedig az egész falu tudta, hogy másnap komoly próba vár rájuk: le kell vadászniuk egy-egy barkit, hogy igazi vadászok és a törzs teljes jogú felnőtt tagjai lehessenek. Hosszú utat tettek meg, hogy idáig eljussanak. Noraw alig múlt hétéves, amikor a szüleit a törzs vénei és végleg kiűzték a faluból, amiért bódító növényeket fogyasztottak, ezzel mérgezve az elméjüket. Bár a kisfiúnak talán jobb is volt így, hiszen addig a napig folyamatos megpróbáltatásoknak volt kitéve.

Nem sokkal később, egy késő nyári napon, a tizenegy éves Cerei érkezett a faluba. Sosem mondta el, hogy honnan szökött meg és miért, de nagyon sokáig nem tudott megbízni senkiben. Rettegett attól, hogy valamit elront, rosszul csinál, és a legkisebb kudarctól is elsírta magát. Sok idő telt el, mire megtanulta kezelni a szeretetet, amivel a törzs befogadta, és elhitte magáról, hogy értékes tagja lehet a közösségnek.

A két fiatal gyerek tanítását és nevelését Anch vállalta el, Lyl pedig segített neki. Úgy éltek már együtt, mint egy igazi család. A gyerekek növekedtek, ügyesedtek, és lassan elérték azt a kort, amikor társat választhatnak és saját családot alapíthatnak. De előtte várt még rájuk a próba. Anch látta, hogy a törzs fiataljai csillogó pillantásokkal simogatják végig a két ifjút, és tudta, hogy nem kell féltenie őket. Holnap minden rendben lesz.

Ahogyan Cereit és Norawot figyelte, Anch szívét lassan átjárta a meleg. Már elhitte, hogy az élet szép. Elhitte, hogy ő is boldog lehet, azáltal, hogy mások életébe boldogságot hoz. Elhitte, hogy biztonságban van, a barátai kitartanak mellette, és hogy ez az állapot most végre tartós lesz. A tekintete elkalandozott a tűz mellől, végigfutott a falun, a környező fákon, felszaladt a hegygerincre, és akkor meglátott valakit. Egy törékeny alak állt a fák között, és őt nézte. Hosszú haja meg-meglebbent a szélben. Anch rögtön tudta, hogy ki az: a kereső lány.

Az ég alja még alig fordult rózsaszínbe, amikor Anch felébredt. Óvatosan, hogy ne ébressze fel a gyerekeit, kimászott az indákból font függőágyból, ami éjszakai pihenőhelyéül szolgált, felöltözött, és elindult az erdő nyugalmat árasztó fái közé. Mezítláb lépdelt a puha talajon. Szeretett így járni, ilyenkor úgy érezte, hogy eggyé válik a természettel. Akár gyökeret is ereszthet, mint a növények, és az égig érhet, mint a fák, ha felemelte a fejét és a lombjukat nézte.

A lába önkéntelenül a patak felé vitte. Megkereste azt a részt, ahol a sárkányok aludtak. Hamarosan el is ért a tisztásra, ahol a nagyjából 60, különböző színű, méretű és fajtájú sárkány is éppen ébredezett. Néhány közülük tüzet köpött reggeli ébresztő gyanánt, mások az alvásban elgémberedett szárnyaikat mozgatták át, megint mások a pikkelyeiket dörzsölték a tisztást szegélyező fák oldalához. Pár másodperc alatt felmérte, hogy Ayuth nincs közöttük. Nem is számított másra, hiszen Ayuth, annak ellenére, hogy az ő sárkánya volt, megmaradt szabadnak.

Amikor 12 éves lett, Anch a törzsi szokások szerint betörhetett egy sárkányt. Aznap korán reggel felment a hegyre, letett a földre néhány szelet barkihúst, majd hátrált néhány lépést és várt. Órákon át ült ott, várva azt a sárkányt, aki nem csak az övé lesz, de a társa lesz, akivel a lelke egy. Nem érdekelte, ha válogatósnak gondolják. Ő nem csak egy állatot akart. Akkor érezte először, hogy ő más, mint a többiek, máshogy áll a dolgokhoz, és máshogyan kell sárkányt választania is.

Mindegyiknek, amelyik odaszállt a húshoz, belenézett a szemébe. Egyik-másik sárkány visszanézett rá, volt, amelyik megközelítette, de olyan is, ami épp csak megnézte magának, majd vissza is fordult az étel felé. És Anch egyre csak várt. Lassan besötétedett. A nap a végéhez közeledett, az ideje fogyott, de eldöntötte: ha nem lesz olyan sárkánya, amilyet elképzel magának, akkor inkább nem lesz semmilyen se. És akkor jött Ayuth.

Fenséges volt és elképesztően gyönyörű, ahogy leereszkedett a tisztásra. Szárnyai alul aranyszínben csillogtak, kívül pedig ezüstösen verték vissza a csillagok pislákoló fényét. Mindkét oldalukon vörös-zöld csík futott végig, és ebben a két színben pompáztak felfelé hajló szarvai is. Feje kicsi volt és ezüst, a nyaka vastag, a teste karcsú, de izmos. Törzse alsó része és a hátsó lábai szintén aranylottak, akárcsak a farka, aminek a végén szintén ezüst-vörös-zöld színű farokszárny díszelgett.

Ayuth rá se nézett az odakészített húsra. Vöröslő szemének láthatatlan sugarát összekapcsolta Anch kéken fénylő tekintetével, és abban a pillanatban a lelkeik között is eltéphetetlen lánc fonódott. Anch tudta, hogy Ayuth választotta őt, és nem fordítva; nem ő lesz az, aki otthont ad a sárkánynak, hanem a sárkány fog adni neki valami egészen csodálatos dolgot: a szabadságot. Elfogadta a kapcsolatot, és attól kezdve az őt körülvevő szelídítetlen természet része lett, óvta és tisztelte azt. Ayuth pedig megmaradt éppoly zabolátlannak, mint amilyen azelőtt volt, hogy megismerte. Nem tűrt meg nyerget, hámot, Anch mégsem esett le soha a hátáról. Nem fogadott el ételt, nem aludt a többi sárkánnyal, mégis mindig eljött, ha Anch indulni készült valahová. Ahogyan most is.

Anch futólag üdvözölte Lyl alizarin-vörös sárkányát, Reert, majd felült Ayuth hátára és megcélozták a hajnali eget. Egyre magasabbra repültek, fel oda, ahonnan a falu egyáltalán nem is látszott, de még az erdő óriási fái is kicsiny fűszálaknak tűntek. Ott nézték végig a napfelkeltét. Ayuth örömtelien rikoltott, amikor az első napsugár rávetült, majd a tó felé vette az irányt. Leszálltak a partján és ittak a hűs vízből.

Selima összehúzott szemmel figyelt. Meglepődött rajta, hogy Lyl és Anch milyen jól kitanították a két elveszett gyermeket. Noraw már túl volt a próbán, játszi könnyedséggel cserkészte be és vadászta le a barkit, és most Selimával és a törzs többi tagjával együtt várta, hogyan teljesít a nővére. Cerei nehezebb helyzetben volt. Míg Noraw barkija szinte azonnal felbukkant, neki fáradtságos és türelmes munkával kellett felkutatnia a rejtőzködő állatot, de nem bánta. Értő szeme meglátta a legapróbb nyomokat is, és magabiztosan haladt előre. Selima észrevette, mennyire óvatosan hajtja félre útjából az ágakat, vigyázva, nehogy megsérüljön valamelyik, és tudta, hogy ez Anch hatása, életfelfogása. Ő nem volt ilyen.

Azon az éjszakán, amikor Selima született, hatalmas vihar tépte-cibálta az erdő fáit, és felnőve Selima éppolyan lett, mint az akkori vihar: féktelen és pusztító. Mindazonáltal hű maradt a törzshöz, tisztelte a véneket és soha nem szegte meg a törvényeket. Így vált belőle a legjobb vadász, és így bízták rá annak megítélését, hogy mely ifjak méltóak arra, hogy felnőttnek nyilvánítsák őket. Cerei és Noraw kétségkívül azok voltak, ez látszott.

Cerei végre meglátta a barkit. Két fa között lapult. A lány felmérte és átgondolta a helyzetet és gyorsan döntött. Előhúzta az íját, nyílvesszőt vett elő. Fürgén célzott és már lőtt is. Egyet. A barki holtan terült el a földön. Noraw nagyot nevetett örömében és máris szaladt, hogy elsőként gratuláljon a nővérének. Lyl együtt örült a többiekkel, és még Selima szája is széles mosolyra húzódott. Egyedül Anch vette észre a közelgő veszélyt, a repülő gyíkot, ami szélsebesen repült feléjük, a szemében gyilkos indulat lángolt.

A gyík körözni kezdett felettük, ezzel jelezve, hogy az erdőrészt a saját vadászterületének tekinti, Selimát és a többieket pedig betolakodóknak. Ám még mielőtt a repülő gyík függőleges irányban lecsapott volna, Anch figyelmeztette társait. Mindannyian sárkányra ültek és elrugaszkodtak a földtől. Gyakorlott mozdulatokkal kerítették be a vadállatot. Cerei és Noraw hamar megtalálták helyüket a vadászó csapatban és egymás röptét szemmel tartva segítették a vadászatot.

Cerei szíve dagadt a büszkeségtől és a boldogságtól. Éppen csak hogy túl van a próbán, de máris egy igazi csapatmunka résztvevője lehet. Sosem tartotta magát semmiben jobbnak a többieknél, vagy kiemelkedőnek, de semmirekellőnek sem. Sosem akart különleges lenni, csak szeretett volna tartozni valahová, részese lenni egy csapatnak, egy közösségnek, amit a tudásával segíthet. És most ez az álma valóra vált. Ezentúl immár felnőttként, vadászként tekintenek rá.

A vadászok olyan ügyesen manővereztek, hogy sikerült bekeríteniük a gyíkot. A csapdába esett vadállat fenyegető morgásokat hallatva forgott körbe, majd megpróbált kitörni, épp azon a részen, ahol Cerei és Noraw repültek. A két testvér gyorsan közelebb húzódott egymáshoz, hogy a gyík ne repülhessen ki, hanem lehetőleg hátrahőköljön. Így is történt, Ebben a pillanatban Selima és Lyl egyszerre indultak el felé két oldalról, dobásra emelt dárdáikkal. A repülő gyík először jobbra, majd balra kapta a fejét, de nem tudott mindkettejükkel egyszerre foglalkozni. Selimát ítélte veszélyesebbnek, ezért felé fordult, így Lyl biztonságban célozhatott és elhajíthatta a dárdáját. Alig egy lélegzetvételnyi idővel utána ugyanígy tett Noraw és Cerei, majd Selima is.

Anch leeresztette a felemelt harci dárdát, amikor látta, hogy a repülő gyík élettelen teste magatehetetlenül hullik alá a magasból. Anch ekkor Lyl felé fordult, hogy összenézzen vele, ám a lány Selima felé nézett csak, tekintetének csillogása a nagy vadászét tükrözte vissza. Anch ijedten állapította meg, hogy nevelt gyermekei szemében is fellobbant az az eltéveszthetetlen kis szikra, ami a vadászat izgalmának átélését jelzi. Akinél ez egyszer megjelent, annak ott is maradt a szemében örökre. Anch elvesztette őket. Mindannyiukat.

Nem gondolta, hogy erre valaha sor kerülhet. Úgy érezte, Lyl elárulta őt. Úgy érezte, hazugság volt minden pillanat, amit eddig közösen éltek meg, amin kizárólag egymással osztoztak. A barátságuk egy régi hajnalon kezdődött. Anch szokása szerint az erdőbe indult, hogy zavaros gondolatait rendezze, hogy békére leljen. A patakon túli erdőben Lyllel találkozott. A lány fát gyűjtött. Beszélgetni kezdtek, és végül Anch a lánynak öntötte ki a szívét.

Lyl meghallgatta őt, megértette, a saját problémáit félretéve segített Anch-nak meglátni, mi lényeges és mi nem. Mivel kell törődnie, és mi az, amit annyiban kell hagynia, vagy elfogadnia, mert változtatni nem tud rajta. Így ment ez egy héten át, minden áldott reggel. Úgy tűnt, elválaszthatatlanok lettek ők ketten. Együtt ettek, együtt ültek a tűznél. Együtt álltak ki a kereső lány befogadása mellett. Együtt tanították a két kisgyereket. Anch az életét is bármikor eldobta volna Lylért.

Most mégis rá kellett döbbennie, hogy mindaz, ami köztük volt, az a kapocs, ami összekötötte őket, nem volt több, mint amikor egy zápor után szivárványt lát az égen. Csodálatos, tündöklő kép, ami reménnyel és hittel tölti meg a szívét, azonban lényegét tekintve mégiscsak egy tünemény csupán, könnyen szertefoszlik és csak az emléke él tovább azokban, akik meg akarják őrizni azt.

Nem telt bele sok idő, és már az egész törzs tudta, hogy Lyl mostantól Selima bizalmát élvezi, az ő oldalán vadászik, vele osztja meg az életét. Anch és a lány barátsága akkor szűnt meg létezni, amikor Anch végre bízott abban, hogy örökké tarthat. A fájdalom szinte széttépte a lelkét, alig érzékelte a körülötte zajló ünneplést. Csak sodródott a törzs tagjaival, félig öntudatlanul, félig megértve, hogy nem képes gyermekei régóta várt boldog-büszke pillanatainak részesévé válni, de ez a felismerés csak még tovább fokozta kínjait.

Az ételt otthagyta, amikor rájött, hogy a tegnap megölt mork húsából főzték, nem kért belőle; nem kért semmiből, ami az eddigi életére emlékeztette. Egy alkalmas pillanatban, amikor végre senki sem figyelt rá, eltávolodott a tűztől és a falu széle felé vette az irányt. Most nem ment be az erdőbe, csak a legszélső fáig vitték a lábai. Leült a tövébe, nekitámasztotta a hátát a törzsének. A fa szinte feltöltötte őt energiával. Végre felemelte a fejét, és a csillagokra nézett. Oda vágyott, a végtelen feketeségbe, ahol ő is csak egy szikrázó kis fénypont lehetne, egy a millió közül, ám mégis része egy nagy csodának.

Gondolataiból egy halk hang zökkentette ki.

- Tessék, edd ezt meg. Gondoltam, jól esne – szólalt meg valaki közvetlenül mellette. Anch levette tekintetét a csillagokról és belenézett a kék szemekbe. Szinte nem is érzett különbséget, olyan volt, mintha két csillagot figyelne.

- Kereső lány – mondta halkan. Alig hallotta a hangját ezelőtt. Inkább csak látta a lányt, aki hozzájuk is tartozott, meg nem is. A faluban élt, de minden nap még hajnalhasadás előtt útnak indult és csak napnyugta után tért vissza. Olyan volt, akár egy bolyongó lélek. Nem bántott senkit, de nem is került közel senkihez sem a törzs tagjai közül.

- A nevem Tinn – mondta a lány.

- Van neved? – kérdezte Anch őszinte csodálkozással.

- Mától nem vagyok többé kereső, így nevem is van. Tinn – mondta ki még egyszer, olyan hangsúllyal, mintha maga is próbálná megjegyezni.

- Megtaláltad, amit kerestél?

- Még nem. De már tudom, hogy nem kell többé keresnem.

Anch nem értette az egészet. Ezt az egész furcsa beszélgetést kettejük között. A lány türelmesen várt. A csillagok fényében jól kivehető volt az alakja, mintha ő maga is egy csillaglény volna, akit nem elfed, hanem inkább láthatóvá tesz az éjszaka sötétje. Vékonyka volt, világos bőrű és lenszőke hajú, csodakék szemű. És ezek a szemek valami Anch számára ismeretlen erőt sugároztak.

Tinn talán úgy látta, hogy hiába vár Anch válaszára, mert most megmozdult. Talán a szavak helyett a tekintetekből, az arckifejezésekből is képes volt olvasni. Óvatosan letette kezéből az ízletes gyümölcsöket Anch mellé, majd megfordult és elsietett. Nem nézett hátra. Anch egyedül maradt. Lassan megfogott egy gyümölcsöt és beleharapott. Különös íze volt, sosem evett még ilyet azelőtt. Ezen meglepődött, és gondolatban feljegyezte, hogy majd megkérdezi Tinntől, honnan származik a gyümölcs, amit kapott tőle. Biztosan messziről, hiszen Anch minden növényt ismert a környéken.

Másodjára már olyat akart választani, amiről tudja, micsoda, azonban amikor lenézett az ételre, furcsamód a kapott gyümölcsök egyike sem volt ismerős számára. Meglepődve nézett Tinn után, és olyat tapasztalt, ami hosszú percekre megbénította. A körülötte levő, addig ismert világot, a fákat, a falut, és mindent, amit csak látott, sosem tapasztalt színekben és formákban érzékelte. Minden megváltozott, új alakot öltött, idegennek tűnt. Ő maga is. Elvesztette a kapcsolatot a világgal és önmagával. Nem volt többé neve sem.

Zihálva kapkodta a levegőt, amíg a reggelt várta a fa tövében. Nem mert mozdulni. Irtózott ettől az új világtól, nem akart élni benne. Utolsó reménye az volt, hogy az új nap fényében talán visszatér minden, de nem történt így. A fény csak még jobban kiemelte és ezzel együtt ijesztőbbé tette számára a változásokat. Egy teljes napig ült kétségbeesve a fa tövében. Tinnre várt, de a lány nem jött el hozzá.

Lassan újra leszállt az éj, és ő nem akart tovább várni. Elhatározta, hogy elmegy Ayuth-hoz. Elkerülte a falut, a fák között osont, halkan, hogy ne vegyék észre. A hegygerincen egy röpke pillanatra megállt és lenézett a völgybe. Épp rálátott a tűzre. Látta Lylt és Selimát, Cereit és Norawot. A törzs többi tagját is. És felfedezett egy szőke, vékony lányt is. Tinn ott ült közöttük, a tűz mellett, együtt a falubeliekkel.

Ayuth-ra a patak partján talált rá, ám ahogy megközelítette, és a sárkány megérezte a szagát, felkapta a fejét és ellenséges tekintettel nézett rá. Vörös szemeiben a támadás fénye villant, idegesen csapkodott a szárnyaival. Nem ismerte meg őt. Megállt, hogy ne bőszítse fel, nem csökkentette a közöttük levő távolságot. Inkább nézte, ahogy lassan kiterjeszti a szárnyait, felemelkedik és elrepül.

Elvesztette az egész eddigi életét. Keresővé változott.

A boldogságról, hitről, bizalomról - és ezek törékenységéről

2012-01-11T08:36:00.003+01:00

A Karácsonyt szeretem, de magát a decembert, mint hónapot, különösebben nem. Mondhatnám, hogy nagyon nem. Sötét, hideg, munkával teli, no meg erőfeszítésekkel, hogy mindeközben ki tudjam zárni a sok-sok zavaró tényezőt, a környező világ többet-jobbat-szebbet-drágábbat felfogását, és az ünnep majd igazi ünnep legyen. Ami arról szól, hogy végre azokkal lehetek, akiket szeretek, úgy, ahogyan szeretek. Nem számít, hogy melyik nap (23., 24. vagy 27.? Nem mindegy??? Ez csak egy szám, egy jelölés, nem a boldogság feltétele.), nem számít, hogy hal, gyöngytyúk vagy simán rántott sajt és párolt zöldség van az asztalon. Csak az együttlét számít. (Helló Tesó, csörr-visszacsörr, telepatikus kapcsolat befigyel megint.)

A másik, amit nem szeretek a decemberben, az a sok felfokozott karácsonyi érzelem. A legtöbb nem is őszinte. Utálom, amikor azzal indokolnak emberek kedvességet, mosolyt, hogy "Karácsony van". Utálom a látszat-szeretetet, látszat-elfogadást. Pláne azoktól, akik nemKarácsonykor egyébként hátulról mellbe, mindegy.

És amit a legjobban nem szeretek az egészben, ahogy mindez rám hat. Hajlamos vagyok elhinni, hogy mindaz a szép és jó, ami körülvesz - amit nem csak úgy kaptam, hanem megküzdöttem érte - tartós lehet. Hajlamos vagyok biztonságban érezni magam, és megfeledkezni arról, hogy a boldogság tünékeny ajándék, arról, hogy hányszor csalatkoztam már, amikor dacolva a belső hang figyelmeztetésével megbíztam valamiben/valakiben és mertem változtatni a dolgok állásán, remélve, hogy a helyzet még jobb lesz.

De nem lett. Most sem lett. És csak a saját fejemet verhetem a falba, amiért azt hittem, hogy más eredményt várhatok, pedig ugyanúgy teszek valamit, mint már oly sokszor.

A francba vele, ebből is kimászok, nanehogymár. Év eleje van, vagy mifene.

Ja, és lesz egy folytatásos fantasy a blogon; azoktól, akik nem kedvelik a műfajt, előre is elnézést kérek.

Csillagnaptár

2011-12-31T22:14:00.000+01:00

Kaptam Karácsonyra egy naptárt, amibe elvileg fényképeket kellene ragasztani. Hangsúlyozom _elvileg_, mert ugye nekem az ezüst pöttyös háttérről kapásból a csillagképek jutottak az eszembe, szóval még véletlenül sem úgy használom a naptárkát, ahogyan a készítője megálmodta, de mindegy.

Dream on...

2011-12-28T12:30:00.000+01:00

Every time I look in the mirror
All these lines on my face getting clearer
The past is gone
It went by, like dusk to dawn
Isn't that the way
Everybody's got their dues in life to pay

Yeah, I know nobody knows
where it comes and where it goes
I know it's everybody's sin
You got to lose to know how to win

Half my life's
in books' written pages
Lived and learned from fools and
from sages
You know it's true
All the things come back to you

Sing with me, sing for the year
Sing for the laughter, sing for the tear
Sing with me just for today
Maybe tomorrow, the good lord will take you away

Yeah, sing with me, sing for the year
sing for the laughter, sing for the tear
sing with me, just for today
Maybe tomorrow, the good Lord will take you away

Dream On Dream On Dream On
Dream until your dream comes true
Dream On Dream On Dream On
Dream until your dream comes through
Dream On Dream On Dream On
Dream On Dream On
Dream On Dream On, AHHHHHHH

Sing with me, sing for the year
sing for the laughter, sing for the tear
sing with me just for today
Maybe tomorrow, the good Lord will take you away
Sing with me, sing for the year
sing for the laughter, sing for the tear
Sing with me just for today
Maybe tomorrow, the good Lord will take you away...

Karácsonyi üdvözlet

2011-12-26T18:09:00.000+01:00

"Csengettyűszóval jön a Karácsony,

csillag ragyog a fenyőfaágon.

Hulló hópehely-csodák hozzanak Nektek

békés, boldog, meghitt ünnepeket!"

Vonaton

2011-12-26T15:42:00.000+01:00

Középkorú férfi utazik az Édesanyjával. Nagyon magyarázza neki a mobiltelefon előnyeit...

- Látod, ha letöltöd ezt az alkalmazást, akkor csak ide rákattintasz, és rögtön kiírja neked az időjárást. És akkor tudni fogod, hogy milyen idő van odakint.

- Jaj, édes Fiam, én ezt egész egyszerűen úgy szoktam, hogy kinézek az ablakon...

Az egész kocsi röhögött.

Most egy kicsit...

2011-12-25T19:32:00.006+01:00

blogolni támadt kedvem.

Mert...
- nem vagyok otthon;
- nem találom a biztos pontot ebben a helyzetben;
- Karácsony van, de elszállt az összes karácsonyi hangulatom;
- nem tudom, miért nekem kell más helyett ajándékot készíteni;
- nem találom most a hangot senkivel;
- meg úgy egyáltalán nem találom a helyem a nagyvilágban.
- Ja, és fázik a lábam is.

Talán írok valamit, ami komolyabb egy blogbejegyzésnél.
Talán tényleg belekezdek egy nagyobb léptékű fordításba.

Várom a holnap estét, ennyi.

Ady Endre: Karácsony

2011-12-24T08:14:00.002+01:00

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra.

Fésűs Éva: Karácsonykor

2011-12-08T12:49:00.000+01:00

Karácsonykor fényesek a felhők,

csillagokból horgol a tél kendőt.

Ráteríti hegyek tetejére,

fenyőágnak jégrojtos a vége.

Karácsonykor mindenki varázsol,

meglepetés bújik ki a zsákból.

Szekrényeknek titkos rejtekéből,

édesapám legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,

nincsen ennél izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is készítettem,

amíg készült majdnem tündér lettem!

Karácsonyi készülődés

2011-12-07T08:19:00.001+01:00

Hamár cukor, egy kicsit más formában is felhasználtuk, egészen pontosan "kockultunk" egy sort... vagyis kapásból hármat :)

Mécsestartók születtek a karácsonyi vásárra, emellett pedig a koszorúnkat is megmutatom, amihez már megkaptuk a gyertyákat, sőt kettőt már használtunk is, ugye.

Valamiért...

2011-12-06T07:32:00.005+01:00

az a kósza ötletem támadt, hogy hógömböt készítek a gyerekekkel Karácsonyra... :)

Mikulásos szép jó reggelt mindenkinek!

Várjuk a Mikulást

2011-12-05T10:35:00.000+01:00

Múlt héten a gyerekek lefestették a házát, ezen a héten pedig a csizmáját készítettük el, sima festéssel, a prémet pedig kristálycukorból.

Változások

2011-12-04T10:50:00.001+01:00

Nehezen változok. Félek tőle, igen. És nehezen változtatok a környezetemen. De a közelmúltban kaptam egy képet, amit egyszerűen _muszáj_ voltam kirakni a konyhám falára. Íme:

Aki nem ismerné, ez itt a Wat Arun, a Hajnal Temploma Bangkokban. Jópár évvel ezelőtt volt szerencsém ott járni élőben is, és ez a hely még ott is különlegesnek számít a kerámia-berakásokkal, a kék-fehér színvilággal. (Bármikor visszamennék, igen.)

Körülbelül egy évvel ezelőtt lépnem kellett, különben elvesztem volna menthetetlenül. És jött a sorozatozás, jött az írás, a fordítás, a feliratozás. Jöttek az új ismerősök. És ma már teljesen máshol vagyok, mint ahol voltam tavaly decemberben. Visszanézve persze örülök neki, bár ~~néha~~ gyakran még nehéz beosztani az időmet, hogy mindennel elkészüljek, amit szeretnék, dehát erre való a nap 24-27-edik órája...

Sok fantasztikus dolog is történt. Egy-egy közös este, színház, filmnézés emléke örökké elkísér, mint ahogy ez a kép is.

"... Mert nagyon nehéz kivívni egy ember bizalmát... egy ismeretlen ismerősét, aki elfogad olyannak, amilyen vagy...

Az ilyen embereket nevezheted igazi barátodnak...
... vannak jelek, amik jelzik, hogy fontos vagy, és amikor ezt megérzed ... az a legjobb érzés..."

Hogy merre tovább? Hogy hol leszek jövő decemberben? Lesznek-e ilyen mértékű változások az életemben? Még nem tudom. De bármennyire is félek tőlük, a lehetőség fennáll... és ha eljön, nem fogok küzdeni ellene...

A Halálról...

2011-12-03T19:30:00.000+01:00

„A Halál színe talán mégsem a fekete. Sokkal inkább a fehér. A Halál nem kiszámíthatóan érkezik, mint az éjszaka, hanem éppoly váratlanul, mint a hóesés. Nem eltünteti, hanem tisztává varázsolja a körülöttünk levő világot. Az ember óvatosabbá válik tőle, próbálja újra megtalálni a számára fontos dolgokat, felismerni a megváltozott környezete eredeti alakját. A Halál, akárcsak a havazás, arra készteti az embereket, hogy segítsenek egymáson, tartsanak össze. Lassítsanak egy kicsit rohanó életükön és elmélkedjenek el a múlandóságról. Igen, a Halál színe a fehér.”

Mentovics Éva: Télapóka az ágyamnál

2011-11-30T10:23:00.005+01:00

Képeskönyvet nézegettem,

benne tarka képeket.

S amíg néztem, olvasgattam,

lehunytam a szememet.

Elaludtam, s azt álmodtam:

könyvecskémből a képek

kisétáltak szobácskámba,

és az összes feléledt.

Télapóka ágyamnál ült,

s víg meséket olvasott…

Mese végén asztalkámra

helyezett egy csomagot.

Kedves, kicsiny tündérleánykák

rajzoltak és festettek,

s a mikuláscsomag mellé

letettek egy kis könyvet.

Apró, pajkos kis manócskák

csiszoltak és faragtak…

Kis ágyacskát készítettek

alvós - Panna babámnak.

Korán reggel felébredtem,

s nem hittem a szememnek…

Álmomból az ajándékok

szekrénykémen hevertek.

Van az a pont...

2011-11-29T10:31:00.000+01:00

... amikor látod a zenét.

... amikor érzed a színeket.

... amikor hallod a fájdalmat.

Kék virág

2011-11-28T10:06:00.000+01:00

Egy szürreális estén "elhangzott" beszélgetés részlete

2011-11-27T17:46:00.000+01:00

Emlékeztetőül, magamnak, hogy sose felejtsem el...

olvasó: szürrealizmus: Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. A szürrealisták kijelentették, hogy éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni
o.n.: ebben van valami, én is magamhoz képest elég szürreális dolgokat írok épp... nem is érzem magam "éber állapotban" levőnek XD
olvasó: akkor most te vagy az író Salvador Dali, aki az álmait írja meg úgy, hogy csak szinte te látod meg a műben azokat ????? :)
o.n.: Igen, lehet…
olvasó: Apollinaire vagy inkább, feladatodnak a teremtést tekinted, a képzelet felszabadítását, az életszeretet kifejezését és erősítését, a titkok megsejtését és feltárását. :)
o.n.: ohh, köszi. Ezen most sírok :D

Mesemadarak

2011-11-25T10:50:00.000+01:00

Gazdag Erzsi: Mesebolt

2011-11-24T20:50:00.000+01:00

Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.-
Ilyen volt a mesebolt.

Arzén és levendula

2011-11-23T08:40:00.000+01:00

A Toldy ~~Miklós~~ Ferenc Gimnázium negyedikesei joggal érezhetik úgy, hogy övék a világ.

Nem, én igazán nem vártam semmit egy gimis színjátszókör előadásától. Azt sejtettem, hogy jól fogok szórakozni, hiszen ismerem az egyik szereplőt, de ezek a gyerekek (bocsesz :) ) simán hoztak egy olyan szintet, amit sok képzett, felnőtt színész megirigyelhetne. A hangsúlyok, az arckifejezések fantasztikusan kifejezőek voltak. A csendeket tökéletes hosszúságúra nyújtották, és bizony, ha el tudják érni, hogy a csendjeik többet mondjanak el ezer kimondott szónál, az már művészet. Valódi művészet.

Tegyük még hozzá, hogy bravúros módon a hátrányaikat is előnyükre fordították, és mindezekkel, továbbá a remek darabválasztással olyan szórakoztató előadást sikerült összehozniuk, hogy megemelem a képzeletbeli kalapom előttük és az iskolájuk előtt, ami lehetővé tette nekik mindezt.

Az előadás beszippantott, az atmoszférája magával ragadott. Végig nevettem, a külvilág és a mindennapi gondok megszűntek létezni erre a két órára, amíg a darabot néztem.

Köszönöm.

A gyertyagyújtásról

2011-11-18T14:44:00.000+01:00

Bevittem a mézeskoszorút az oviba, és osztatlan sikert aratott. A gyerekek is nézték, csodálták, szagolták. Mondtam nekik, hogy majd ha megkapjuk hozzá a gyertyát, még szebb lesz, mire lelkesen kérdezték, hogy mikor kell már meggyújtani a gyertyát.

Erre az egyik kislányunk, aki csak idén jött a csoportunkba - és úgy tűnik, náluk otthon nem szokott lenni adventi koszorú Karácsony előtt - nagy bölcsen közölte, hogy gyertyát bizony akkor kell gyújtani, amikor áramszünet van. :)

Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés

2011-11-17T19:59:00.000+01:00

Hogyha nekem szárnyam volna,

Délre szállnék, mint a gólya.
Nem kellene óvodába
járnom, aztán iskolába.

De azért jó mégse volna
elrepülni, mint a gólya.
Édesanyám bánatában
folyton sírna énutánam.

Le is teszek végleg róla,
csak azért se leszek gólya.
Inkább járok óvodába,
azután majd iskolába.

S mire mindet mind kijártam,
s mégse nőne ki a szárnyam,
tudom már, hogy mit csináljak:
elszegődöm pilótának.

Sötétben, messziről

2011-11-16T18:57:00.000+01:00

Adventi koszorút készítettem ma. Az oviba.

Történt ugyanis, hogy A Nagy Padlásfelújítás során elkeveredtek a gondosan összegyűjtött karácsonyi cuccaink. :/

Na de, a lényeg. Évek óta nagyon tetszenek a mézeskalács koszorúk. A sütéstől nem is tartottam annyira, de a cukormázas díszítés... az én legendásan semmilyen kézügyességemmel... Nem is tudom, mit gondoltam, talán valami csodában reménykedtem? Abban, hogy ha majd a kezemben lesz a cukormázas zacskó, varázsütésre menni fog a dolog? Hát nem ment.

Van ugye a "sötétben, messziről jól áll rajtad" kategóriájú ruha. Bizony ez a koszorú is ilyen lett. Sötétben, messziről jól mutat.

Itt van, egyelőre még gyertyák nélkül:

Akinek nincs esze...

2011-11-15T20:14:00.000+01:00

Jegyzetelek, ugye. Mert mint írtam, összevont csoportok vannak és naponta változik az összetétel. Írom sorban egy cetlikére, melyik gyerek, honnan, mikorra várható, és a lánykáim érdeklődésére, hogy miért is teszem mindezt, az örök klasszikussal válaszolok: "Akinek nincs esze, legyen notesze."

És ugyan ezt már nemegyszer hallották tőlem, ám most mégis vihogni kezdenek rajta, és az egyikük hozzáteszi: "Vagy GPS-e."

Na, ezen meg én röhögtem :)

A baj csőstül jön...

2011-11-14T20:13:00.000+01:00

Éppencsakhogy átvészeltük a felújítást, meg az őszi szünetet, mit kaptunk, ki nem találjátok...

Ételmérgezést!

Úgy, ahogy mondom. És az egy dolog, hogy az ÁNTSZ már úgy jön hozzánk (is - pedig nem is nálunk főznek), mintha haza jönne, de a gyerekek már gyógyulnak és jönnének oviba, a felnőttek meg nem jöhetnek dolgozni, majd csak ha negatív lesz a kis mintájuk.

Úgyhogy válsághelyzet van, összevont csoportokkal, régen/ritkán látott kollégákkal, sírdogáló gyerekekkel és minden nap új meglepetésekkel.

Megint új tétellel gazdagodott az "Ezt még az ellenségemnek se kívánnám" listám...

Mindy Gledhill - Anchor

2011-11-12T11:48:00.001+01:00

When all the world is spinning 'round

Like a red balloon way up in the clouds

And my feet will not stay on the ground

You anchor me back down

I am nearly world renowned

As a restless soul who always skips town

But I look for you to come around

And anchor me back down

There are those who think that I'm strange

They would box me up and tell me to change

But you hold me close and softly say

That you wouldn't have me any other way

When people pin me as a clown

You behave as though I'm wearing a crown

When I'm lost I feel so very found

When you anchor me back down

Chorus

When all the world is spinning 'round

Like a red balloon way up in the clouds

And my feet will not stay on the ground

You anchor me back down

Lakkozott fatálca, Hálaadás napi gravírozott pulykamintával

2011-11-05T16:04:00.000+01:00

Ahogy megláttam ezt a képet, rögtön tudtam, hogy készíteni fogok belőle valamit...:

És íme:

Naszóval...

2011-11-02T15:27:00.000+01:00

Egyrészt ugye volt (vagyis még némileg tart) a felújítás az oviban. Már kész a szigetelés, a festés és a külső nyílászárók cseréje. Van már redőny is és visszakerültek a rácsok az emeleti ablakokra. Végre lebontották az állványokat, így azokat nem kell kerülgetnünk a gyerekekkel.

Emellett, az "úgy szép az élet, ha zajlik" jegyében itthon is szét kellett bombázni a konyhámat, mert fűtéskorszerűsítés zajlott a lépcsőházban (cserélték a csöveket). Ezzel aztán együtt járt a szellőzők beszerelése a konyhai ablakokba, a gáztűzhely csövének szerelése, és ha már úgyis le kellett bontanom a fél konyhaszekrényt, egyúttal az elektromos biztosítékokat is megnézettem (hogy ne járjak úgy, mint tavaly Karácsonykor...). Egymást érték a mesterek, fűtés ugye nem volt, én dolgoztam, csereberéltem a műszakjaimat, hogy itt tudjak lenni, amikor kell, két napig pedig Anyu vigyázott a lakásra. Szó szerint élni sem volt időm...

Mostanra ez is rendeződött, a szekrény újra a helyén, már "csak" bele kell pakolni... amit meg is tehettem volna a hétvégén, ha nem megyek haza Egerbe. Temetőket látogatni, ugye...

Három mécses, a Mamám, a nagybátyám és a nagyapám emlékére...

"I wished you could find...

2011-10-28T22:37:00.000+02:00

happiness. Love, laughter, friendship, purpose, and a dance."

Az élet apró örömei

2011-10-15T19:04:00.000+02:00

Én ugye Egerben nőttem fel, ahol természetes volt, hogy tejtermékből az Egertej által, helyben előállítottakat fogyasztjuk. Nem is gondoltam bele, hogy másként is lehetne, amíg aztán el nem kerültem a főiskolára. Az első vásárlás alkalmával ért a meglepetés: az egri zacskós tej megszokott dizájnja helyett Mizo, Milli, meg mindenféle ilyen márka figyelt rám a polcokról.

Azóta sem találtam olyan finom tejtermék-családot, mint az Egertejé. A Kunsági megközelíti, de nem ugyanaz, amin felnőttem. Így aztán különösen örültem a héten, amikoris felfedeztem, hogy a munkahelyem közvetlen közelében található pékség nem csak hogy nyitva van még akkor is, amikor én hideg téli estéken a buszra fogok várni félórákat, hanem ráadásul az Egertej termékeit árulja.

Tegnap vettem is egy tejfölt, nosztalgiából. Aww, isteni volt.

Légyszíves, rajzolj nekem egy...

2011-10-12T08:30:00.001+02:00

Világító Zseblámát!

A "Kétszínű Vadcsiga" után ugyanis most ismét alkottam egy új állatfajt. Jobban mondva a Világító Zsebláma közös teremtményünk a Worddel. Én elírtam, ő meg nem húzta alá.

Sophie pedig megrajzolta, amit ezúton is köszönök, és nem felejtem el, amit ígértem :)

Dobozt hajtogattunk

2011-10-11T08:18:00.000+02:00

A környezettudatos hulladéktárolás jegyében.

Aki esetleg nem ismeri ezt a remek módszert, annak íme a fázisfotók:

A kávé és én

2011-10-10T07:57:00.004+02:00

Most tudnék olyanokat írni, hogy meghitt, sőt egyenesen bensőséges kapcsolatban állok az "áloműző sötétbarna folyadékkal", de igazság szerint viszonyunk nem nevezhető túl réginek. Kezdetét akkorra datálnám, amikor dolgozni kezdtem.

Bizony, bizony, megboldogult főiskolás korom kalandos vizsgaidőszakait még csokival, teával, kártyával és a szobatársammal vészeltem át. (De szép is volt.) Ja, és a tételekkel is, el ne feledjem. :) A lényeg, hogy bár már akkor is szerettem a kávét - szigorúan feketén, minden íz- (és tudat)módosító nélkül -, még eredményesen küzdöttem a függőség ellen. A harcot az első munkahelyemen adtam fel.

Eleinte még minden nyáron voltak leszokási próbálkozásaim, az ezzel járó elvonási tünetekkel, ahogy azt kell, azonban mostanra ez elmaradt. Mert szeretem, ahogy reggelente félálomban kibotorkálok a konyhába, és amíg enni adok a macskának, hallgatom a vízforraló kurtyogását. Szeretem, ahogy a gőzölgő, illatos folyadékkal teli bögrével a kezemben befészkelem magam a fotelbe, és a melege lassan átjárja az ujjaimat. Amíg a kávé elfogy a bögréből, van időm átgondolni a reggeli és aznapi teendőket, lélekben felkészülni a napra, esetleg beleolvasni az aktuális könyvembe. (Néha ráordítani a macskára, amikor felugrik az ölembe és úgy döföl a fejével, hogy majdnem kilöki a kezemből a bögrét.)

Kávé nélkül nem indul a nap számomra. Ez van. A google hihetetlen jó képeket ad ki a "kávé" keresőszóra, de jelenleg ez a kedvencem:

És szivárvány-témában egy idézet: "Beauty comes after the rain." Vagyis: "A szépség az eső után érkezik."

Jelenlegi top 17 idézet

2011-10-08T08:08:00.002+02:00

„Hepehupás úton nem lehet egymás után két hepe.”

„Ha mind egy kupacba szórhatnánk a problémáinkat és látnánk másokét is, visszanyúlnánk a sajátunkért.”

„Ha életedben a sikert A-nak vesszük, akkor A=x+y+z. x a munka, y a játék, z pedig az, hogy befogod a szád.”

„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

„Lehet hogy nem vagy gyáva és

A végén Te maradsz állva

De mire jó úgy ez az élet

Hogyha futnod kell, amíg éled…”

„Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,

Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,

Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,

A szerelem az egyetlen lélekdonor!”

„Hát evezz a part felé még párat,

ha a világ fordít Neked hátat.

S ha utad egyszer a végéhez ér

Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!”

„Átléphetsz minden törvényt, feléghet minden híd,

a hang a szívedből szól rád, hogy ez csak játék.

Ártatlan minden lépés, csak álmaid őrizd még,

s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy

játék az egész!”

„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.”

„Az emberek úgy nézik a dolgokat ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?”

„Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.”

„Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.”

„Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.”

„Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.”

„Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak. Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba…”

„… végül bezárta szerelme emlékét szíve egyik képzeletbeli szobájába, és erős lakatot tett az ajtajára. De néha, éjjelente, amikor épp nem osztotta meg az ágyát senkivel, gondolatban beosont a lezárt szobába, leporolta az emlékeket, hogy lopva kicsempésszen egy-egy gondtalan pillanatot, a boldogság egy apró szikráját, és ezek a kis lángocskák csodálatos módon az egész bensőjét átmelegítették.”

„Van, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy az ember előre eltervezte. Hiába tett meg érte mindent, hiába próbálta kiküszöbölni a váratlan helyzeteket, valami mégis közbeszól, és az irányítás kicsúszik a kezünkből. Ezt a valamit egyesek Sorsnak nevezik, mások Szerencsének, vannak, akik véletlennek, vagy az univerzumból érkező jeleknek, megint mások nagy szavakkal Istennek, Mindenhatónak. Ám egyvalamit senki sem tehet meg: nem tagadhatja a létezését. Hiszen ha mindent az ellenőrzésünk alatt tarthatnánk, nem lennének félreértések, lekésett találkozók, feledésbe merült üzenetek, elveszett dolgok. Nem történnének balesetek, tragédiák. Azonban nem lennének csodák sem, akkor pedig az életünk ugyan kiszámítható, de egyúttal szürke lenne. Ha képtelenek volnánk még a leglehetetlenebb helyzetekben is bízni, sőt hinni abban, hogy minden jóra fordulhat, nem is élnénk. A kétségbeesés elpusztítana minket.”

A szülinapi tortám

2011-10-07T11:11:00.000+02:00

Most jutott eszembe, hogy nem is mutattam anno, milyen tortát kaptam...

Íme:

Kányádi Sándor: Valami készül

2011-10-06T18:16:00.000+02:00

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap,
és úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül,
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül.
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

Felújítunk

2011-10-05T15:23:00.001+02:00

Nah, hát csodaszép lesz az óvodánk. És csuda meleg.

Külső szigetelés, ablakcsere, padlásátalakítás...

Pakolunk, bútorokat húzkodunk, állványokat kerülgetünk. És mindezt úgy, hogy közben fullon vannak a csoportok gyerekkel. Mert úgy szép az élet, ha zajlik...

Kedvencem: alvásidő. A redőny ritkásra engedve, mert ugye meleg van, de pont a mi termünknél járnak a munkások, így leengedni muszáj, hogy ne jöjjön be a por. Így aztán kintről nem látnak be, és nem tudják, hogy tisztán halljuk a következő eszmecserét:

- Elmúlt 1 óra, szóval most alszanak a gyerekek, a fúrást 3-ig elfelejtheted.

- Bassza meg, bassza meg...

Szerencsére a legtöbb gyereket eddigre már elaltattam, de amelyik még ébren volt, sem kapta fel a fejét (ez valahol azért szomorú).

Kekszes-almás sütés nélküli finomság

2011-10-04T14:07:00.000+02:00

Ha már alma-hét, meg úgyis olyan sütős vagyok mostanában, gondoltam készítünk valamit a gyerekekkel. Na, azért nem kapásból muffint (de csak azért nem, mert az almás változat ragad :D ), hanem ilyen hűtőbe való gyümölcsöset. Közös munka, jó móka, tényleg mindenki segített benne. Nagy átéléssel kevergették a tejfölt, meg rakosgatták a kekszeket :)

És a végeredmény, bár csak 3 órát hűlt az előírt 6 helyett, kifejezetten finom lett (még úgy is, hogy a porcukrot kihagytuk belőle, ezért nem lett valami édes - ez az én hibám volt, és nem kötöttem a gyerekek orrára...). Abszolút siker, hogy az egyik kislány fejből elmondta otthon a fázisokat, hozzávalókat, és elkészítették, elmondása szerint "nagyon ízlett a családnak".

Már nem emlékszem, honnan szedtem a receptet, de nagyon köszönöm a feltöltőnek!

Hozzávalók:

1 csomag négyzet alakú háztartási keksz
1 nagy pohár tejföl
4 ek pocukor
1 csomag vaníliás cukor
gyümölcs
tortazselé

A háztartási keksszel szorosan kibélelem a tál (tepsi) alját. A tejfölt a porcukorral és a vaníliás cukorral elkeverem és a kekszre öntöm. Egy újabb sor keksz következik. A kekszek tetejére teszek egy-egy darab gyümölcsöt és leöntöm tortazselével. Hűtőben legalább 6 órát hűtöm, hogy a kekszek megpuhuljanak.

Gyömülcsnek epret és banánt használtam. A tetejére dupla adag tortazselét főztem.

Herceghalmi Mária: A bugaci kukac

2011-10-03T16:22:00.000+02:00

Zöldalmában ébredt minap egy huncut kis kukac,

Gyorsan öltözni is kezdett, mert messze van Bugac.

Bugacon lakik ugyanis aggódó családja,

Papa, mama, s kilenc testvér egyre csak őt várja.

Nagy kalandja úgy indult, hogy felmászott egy fára,

És belefúrta magát a legszebb zöldalmába.

Csuda mélyen elszundított, s míg telt sok-sok óra,

Szorgos kezek almástul felrakták autóra.

Így került el szegény kukac Bugactól jó messze,

S a csongrádi piacon egy legény megvette

Azt a zöldalmát, amelyben kukacunk remegve

Leste-várta, hol éri őt vajon el az este.

Óriási szerencséje volt a kis kukacnak,

Csongrádból a deli legény elindult Bugacnak.

S hamarosan ölelgették övéi a kukacot,

Hogy még ilyen messziről is megtalálta Bugacot.

Diós-csokis muffin

2011-10-02T17:49:00.004+02:00

Nem adom fel, ha már van muffinsütőm... Az előző beleragadós-de-finom recept után most újabbat próbáltam ki. Az alapot az adta, hogy munkába jövet-menet felszedem a diókat, amit találok. Egy alkalommal 4-5 szemet, de ezekből a hetek során jelentős mennyiség összegyűlt. Így lett a következő muffinom diós-csokis, és ez a változat egyáltalán nem ragad :)

Hozzávalók:

Folyékony rész:

1 tojás felverve
2 evőkanál olvasztott vaj
kb. 1 dl tej

Száraz rész:

2,5 dl liszt
kb. 20 dkg csokoládé összetörve
2 evőkanál cukor
1 csomag sütőpor
fél teáskanál fahéj (akár ki is lehet hagyni)
2 dl darált dió
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

A száraz és folyékony részek alapanyagait külön összekeverem, majd a két részt lazán egybeforgatom. Ha túl száraz, akkor teszek bele még egy kevés tejet. A sütőt előmelegítem 190 fokra. A muffinformát kivajazom, kilisztezem és mindegyik formát háromnegyedig töltöm a masszával. 25 percig sütöm.

Megjegyzés:

A sütéskor felolvadt csokidaraboktól isteni szaftos lesz a tészta. Egyszerű és gyors recept, akár a nyakunkon maradt csoki nyuszik v. mikulások eltüntetéséhez.

A recept a mindmegette.hu oldalról van.

Almás muffin

2011-09-17T09:44:00.000+02:00

Hozzávalók:

3 tojás
15 dkg cukor vagy pár kanál méz
30 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
30 dkg reszelt alma
fahéj

Elkészítés:

A tojást a cukorral vagy mézzel habosra keverjük, hozzáadjuk a lisztet, a sütőport és a reszelt almát. Alaposan összekeverjük. Muffinsütőben megsütjük. 24 db lesz belőle. Hidegen fahéjas porcukorral megszórjuk.

Megjegyzés:

A reszelt almát a levével együtt tesszük a tésztához, mert ez adja a nedvesség nagy részét.

A recept a mindmegette.hu-ról van. A muffinok frankón hozzáragadtak a papírhoz.

Most akkor vagy én vagyok a béna, vagy a sütőm, vagy a recept, vagy a papír, vagy a muffinsütő forma.

Modernizálom a mesét...

2011-09-14T17:20:00.004+02:00

A rózsátnevető királykisasszonyt olvastam alvás előtt. Idézek belőle egy részletet:

"Elment a királyfi a csatába, de a királyné s az udvarmesterné megegyezett, hogy amíg a királyfi odalesz a háborúban, megkéretik a királykisasszony kezét, s mire a királyfi visszatér, el is hozzák. Szépen megfestették a királyfi képét, az udvarmesterné elvitte a rózsát nevető királykisasszonynak, s annak úgy megtetszett a királyfi a képe után, hogy egy szóval sem ellenkezett."

Na, gyerekek - mondom csak úgy, poénból -, ez pont olyan, mintha mondjuk a királyfi beállított volna egy profilképet a facebookon, bejelölte a királykisasszonyt, az visszajelölte és lájkolta a képet.

Persze akadt, aki értette...

Holdszivárvány

2011-09-13T21:09:00.001+02:00

Sajnos nagyon ritka a holdszivárvány, hogy létrejöjjön ez az "éjszakai csoda": teliholdnak kell lenni, mivel csak ez képes arra, hogy szivárványt keltsen, valamint a Holdnak alacsonyan kell lennie, az égnek viszont még sötétnek, mivel csak így látszik jól ez a képződmény. Ha 42 fok fölött áll, a szivárvány a horizont alá esik. A sötét ég is fontos, mert a szivárvány gyakran sötét felhők előtt látszik jól.

A Hold szivárványa szürkés színű. Ha a megvilágítás gyenge, mindent fekete-fehérben látunk. De az is ugyanilyen fontos, hogy a holdfény nem színes. A Hold nagyon sötét (a ráesõ napfény 7 százalékát veri csak vissza), jórészt barna, és a szivárvány csak olyan színeket mutathat, amilyenek a beérkezõ fényben is jelen vannak. Napnyugtakor a szivárvány néha vörösbe fordul a napfény megváltozott színe miatt.

forrás: meteoprog.hu

Édesanyám milyen kis trendi lett már... - Frissítve

2011-09-01T08:23:00.004+02:00

Gond nélkül továbbküld nekem egy emailt, amit kapott, és így írja alá, hogy: "AnyA".

:)

Update: jött egy újabb mail tőle, aminek a tárgya "Lakásokk". Nocomment!

18 + 12

2011-08-31T16:47:00.005+02:00

Meg vagyok én áldva ezzel az augusztus 31-el...

Általánosban és gimiben állandóan évnyitó volt ezen a napon.

Főiskolás koromban leginkább költözködés.

Mióta dolgozok, azóta meg év eleji nevelőtestületi értekezlet.

Szóval, ha már én nem tölthetem az időmet kedvemre, hoztam nektek néhány zenét, legalább Ti szórakozzatok egy jót :)

Mert én sem vagyok ám 30... Csak 18.

12 év tapasztalattal (Puszi, Tesó!) ;)

A csomagolás...

2011-08-31T08:22:00.000+02:00

Az ajándékcsomagolás és én ugye nem vagyunk barátok.

De ez most azt hiszem egész jól sikerült:

Ha megengedi a jövendő gazdája, akkor majd azt is megmutatom, mi van benne.

:)

2011-08-30T11:50:00.000+02:00

Az éjjeliszekrény, aminek nincs neve

2011-08-29T13:27:00.002+02:00

Vettem éjjeliszekrényt. Alapvetően előre kinéztem, melyiket szeretném, még mielőtt elmentem volna a bútoráruházba. Ám amikor odaértem, nézelődés közben megakadt a szemem rajta:

Az összes többi éjjeliszekrénynek adtak valami nevet, volt köztük pl. Csanád, meg Sára. Egyedül ő nem kapott.

Így aztán megsajnáltam, és hazahoztam.

Mondjuk nevet, azt még én sem adtam neki. De otthont már igen.

Az első bög-RÉM

2011-08-29T13:19:00.003+02:00

Nem is a mintája a lényeg, hanem az egyszerűsége...
Porcelán filctollal gyakorlatilag bármit meg lehet alkotni.

A gyerekek bölcsek

2011-08-09T13:29:00.002+02:00

„Én azt bírom amikor azt mondják h magadnak tanulsz, ha valamit el ba*ok akkor meg kiabálnak xD”

És igaz.

Hétfői elmélkedés

2011-08-08T09:25:00.000+02:00

„Van, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy az ember előre eltervezte. Hiába tett meg érte mindent, hiába próbálta kiküszöbölni a váratlan helyzeteket, valami mégis közbeszól, és az irányítás kicsúszik a kezünkből. Ezt a valamit egyesek Sorsnak nevezik, mások Szerencsének, vannak, akik véletlennek, vagy az univerzumból érkező jeleknek, megint mások nagy szavakkal Istennek, Mindenhatónak. Ám egyvalamit senki sem tehet meg: nem tagadhatja a létezését. Hiszen ha mindent az ellenőrzésünk alatt tarthatnánk, nem lennének félreértések, lekésett találkozók, feledésbe merült üzenetek, elveszett dolgok. Nem történnének balesetek, tragédiák. Azonban nem lennének csodák sem, akkor pedig az életünk ugyan kiszámítható, de egyúttal szürke lenne. Ha képtelenek volnánk még a leglehetetlenebb helyzetekben is bízni, sőt hinni abban, hogy minden jóra fordulhat, nem is élnénk. A kétségbeesés elpusztítana minket.”

Van annak egy feelingje...

2011-08-07T09:18:00.000+02:00

ha a ritkán látott barátnőmmel Pesten sétálunk, és arról beszélgetünk, hogy a kecskeméti non-stop hamburgeres új helyre költözött.

^.^

Na ez, amikor a látszólag összefüggéstelen dolgok kaotikus halmaza egy pillanatban rendszerbe áll össze, egymáshoz kapcsolódik és logikus egészet alkot... ez az, amit szeretek.

Reményik Sándor: Ne szóljatok

2011-08-02T07:45:00.000+02:00

Ne szóljatok, és ne mozduljatok,
Fojtsátok vissza lélekzetetek...
Nézzétek: fa vagyok,
Reszketnek rajtam a színes levelek.
Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,
Életen túl, innen a halálon
Még tartja őket valami csoda...
Pedig elmult Halottak napja is,
Mi most nem hull le, nem hull le soha,

Ne szóljatok, és ne mozduljatok, -
Egy pillantás, egy sóhajtás elég:
És lehullnak a legutolsó álmok,
És meghalnak az utolsó mesék.
Ne szóljatok és ne mozduljatok,
Egy nesztelen lépést se tegyetek, -
Mi most nem hull le, nem hull le soha,
Hátha örökké tart ez a csoda,
Hátha nem hullnak le a levelek...

A végtelenről és a lehetőségekről

2011-07-28T10:11:00.001+02:00

„Nothing in this universe happens just once. Nothing. Infinity goes in both directions, there’s no unique event, no singular moment. It means, you’ll get another chance.”

Az ország 13 legrosszabb városa

2011-07-27T19:08:00.000+02:00

He-he, úgy látszik, nem csak én vagyok néha depresszív hangulatban :)

A zindex újabb gyöngyszeme.

Tábori felszerelési lista

2011-07-27T12:23:00.003+02:00

Kezembe került egy jól bevált felszerelési lista, gondoltam közzéteszem, hátha hasznos lesz valakinek így a nyáron. A ruhákhoz még annyit, hogy akkor pakoltunk megfelelő mennyiséget, ha minden ruhadarab felhasználásra kerül a tábor folyamán. Nagyon kicsi gyereknél az is egy módszer, ha minden napra egy-egy külön zacskóba rakunk neki egy pólót, nadrágot, zoknit és alsóneműt, így nem kell a táska különböző pontjairól összevadászni, csak kibont egy szatyrot és felveszi, ami benne van.

Alapszabály továbbá, hogy _mindig_ a gyerekkel pakoljunk, hogy tudja, mi került a hátizsákba és hová. Kicsiknél érdemes mindenre ráírni a nevet (polifoamra, tusfürdőre, stb.), mert elkeveredhet. És bár valóban nehéznek tűnik egyetlen telerakott hátizsák, még mindig könnyebb azzal közlekedni, mint 3-4 kaotikus röppályán kilengő, mindenhová beakadó, kezeket lefoglaló kistáskával.

Szükséges felszerelés:

Ruhák:

zokni + alsónemű
póló
pulóver
alvóruha
nadrág (hosszú + rövid)
cipő + szandál
esőkabát
sapka vagy kendő (nap ellen)
egyenruha (tábor saját pólója pl., vagy sporthoz felszerelés)
fürdőruha

Tisztálkodás:

tusfürdő
sampon
fogkefe + fogkrém
törülköző
fésű + hajgumik a lányoknak

Étkezés:

tányér + bögre
kanál, villa, kés

(darabonként vízálló módon megjelölve, hogy ne keveredjen össze)

Egyéb:

hátizsák, amibe minden belefér + kis hátizsák
hálózsák + polifoam
kulacs (min. 1 liter kapacitás)
szennyes-zsák
diákigazolvány + tb kártya
egyéni gyógyszer!!!
orvosi igazolás (3 napnál nem régebbi)
elemlámpa + pót elem
pénz (tábordíj + költőpénz)
füzet, toll, ceruza
szúnyogriasztó
esetleg fényképezőgép, telefon + elem, töltő
játék (pl. kártya)

Olyan nagy kérés...

2011-07-26T09:47:00.001+02:00

ha a nyári szabadság alatt napsütést szeretnék?

Én tényleg nem vágyom kánikulára, meg szárazságra, csak arra, hogy láthassam a kék eget, süssön a nap, és ne ez a borongós, szürke, esős, depressziós időjárás legyen...

Vigyázat! Jókedvet elősegítő és a nyugalom elérésére alkalmas képek következnek!

A képekért köszönet a fotósoknak és a google képkeresőjének.

Nem is meséltem még...

2011-07-23T19:51:00.000+02:00

hogy jártunk anno William és Kate esküvőjével.

Mivel épp délutános voltam, és adott a technika (laptop, net), emellett hazavittek egy csomó gyereket, szóval alig voltunk, gondoltam nézzük már. Nagycsoport, úgysincs kedvük aludni, és megértik, hogy ez egyszeri alkalom, nem lesz belőle rendszer. Nem is lett.

De a lényeg: a gyerekek rajzoltak, színeztek csendben, közben pedig kibeszéltük, amit láttunk. Namármost, az én jómadár lányaim nem ám azon vesznek össze, hogy melyikük legyen a menyasszony. Nem is azon, hogy ki melyik koszorúslány. Hanem - kapaszkodjatok meg - azon, hogy ki melyik ló.

Igen, így volt, elsőre is jól írtam. Ki. Melyik. LÓ.

Nem kicsit lómániásak, ehh.

Olvasnivalók listája

2011-07-22T18:58:00.001+02:00

Nos, hát néhány tétel már évek óta fent van a listán, és olyan is akad, ami épp csak pár hete került rá :) Mivel eddig csak a fejemben volt, gondoltam összeszedem ide, aztán ha majd megint dolgozok, és emiatt sokat utazok, lesz miből válogatnom.

1. Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

Kedves ismerős ajánlotta, műfaját tekintve fantasy, melyben egy egyszarvú útnak indul, hogy felkeresse társait. Ezt néztem ki a legrégebben, csak eddig valahogy sosem jutott időm rá.

2. Dave Eggers: Ahol a vadak várnak

Szintén fantasy, de a főhőse egy gyerek, aki egy titokzatos erdőben új világra lel, különös lényekkel. Köztük ő lehet a király, és harcba szállhat az igazságért.

3. Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Nem tagadom, a borítója ragadott meg, tetszik a design. Aztán elolvastam a tartalmát, és érdekelni kezdett a nő története, aki életét az elveszett személyek megkeresésnek szenteli, míg végül egy egészen hihetetlen helyen találja magát, ahol rég nem látott tárgyak és emberek teremtettek maguknak új életet.

4. Az összes magyarul megjelent Kathy Reichs könyv újra

Stílusváltás bizony, kőkemény borzalmak, nyomozás és szenvedély. Kis háttérkutatásnak indult a Bonesos dolgaimhoz (mert azért egy kicsit még mindig van közöm a sorozathoz), de a forró nyári estékre igazán kiválónak bizonyultak a könyvek, libabőröztem rendesen, meg majdnem agyoncsaptam a macskát, amikor váratlanul felugrott a lábamra.

5. Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

A legkomolyabb az összes közül, azt meséli el, hogyan jut el egy kamaszlány az öngyilkosságig. Nem kicsit lóg ki a fantasy - kitalált történetek stílusból, amit általában olvasok, de hát kell ilyen is.

Itt ér véget

2011-07-19T16:12:00.001+02:00

Nem csak az út, mint ahogy a plakát írja, hanem a Harry Potter-filmek iránt érzett kíváncsiságom is. Láttam ugyanis a 7/2-t.

Némi nosztalgiával emlékszem vissza az első részre, amit még Virággal néztünk a Corvinban a budapesti Taizé-i Találkozó alatt. A másodikra, amit Nórival láttam Kecskeméten, micsoda technika volt ott kéremszépen, dolby, meg digital, és surround system, wháó. Az maradt meg, hogy az egyik utolsó jelenetben, amikor Mr. Malfoy kicsapja az ajtót a háttérben, a fél mozi hátranézett, mert ugye magunk mögül hallottuk a hangot. Volt nevetés, naná. A harmadikra Annával és Tündivel mentem, velük persze végigröhögtük az egészet. A negyediket éjszakai vetítésen láttam, az ötödiket Egerben, a hatodikat és a 7/1-et már a fővárosban, jó nagy vásznon, úgy az igazi.

Ezek közül egyedül a 7/1 tetszett, mert bár mindben volt varázslat, meg poén nem is kevés, zavartak a változtatások a könyvhöz képest. De mindig azt gondoltam, lényeges dolgot úgysem írtak át, majd a következő film jobb lesz. És jött a 7/1, ami igazán követi a könyvet, ezért szerintem remek, alig van benne utólag kitalált jelenet, annyi meg belefér. A táncoló Daniel Radcliffe látványa valóban kihagyhatatlan. Mivel tudtam, hogy ugyanaz rendezi a 7/2-t is, nagy várakozással ültem le megnézni a kalandok végét. Hiba volt.

Persze vannak benne látványos, vicces és megható jelenetek bőven, viszont még mindig nem értem, miért kell újakat írni, mikor a könyvben is van elég, amit kihagytak. Jó, McGalagony tényleg hatalmas, ahogy Neville-t biztatja a robbantásra, és felhívja rá a figyelmét, hogy barátja, Seamus ért ezekhez. Ez a könyvek stílusát idézte, hiszen az évek során tényleg rengeteg kisebb-nagyobb bizonyítékot láttunk a filmekben Seamus pirotechnikai szakértelmére, szép visszautalás volt.

Ám még mindig nem ez a legnagyobb gondom, hanem a félremagyarázások. És a meg nem magyarázások. Dumbledore a végén, hihetetlen módon eltorzult a karaktere, szó sem esett a családjáról, meg a gondolatairól az ereklyékről, megtagadta viszont az esélyt azoktól, akiket nem tart méltónak rá. Pedig Dumbledore tényleg arról volt ismert, hogy _mindenkinek_ ad még lehetőséget, ahogy megtette Harry is Voldemorttal az utolsó párbeszédben. Legalábbis a könyvben, mivel a filmben alig csevegtek egymással. Nem értem, hogyan érezte meg Harry Nagini pusztulását, holott akkor már nem is volt horcrux. Ha már behozták ezt a szálat, legalább következetesen vitték volna végig. És ha valaki megmagyarázza nekem, miért kapcsolódott össze a bodzapálca Malfoy pálcájával, azt szentté avatom.

Mindemellett a 3D-s technika is rányomta a bélyegét a filmre, sok jelenetet csak a látvánnyal akartak beadni nekünk. Nem maradt idő kiélvezni az elgondolkodtatóbb, meghittebb pillanatokat (Ron & Hermione régóta várt csókja pl.), mert rögtön váltottunk valami monumentálisra. A táltostűznek a Szükség Szobájában a világon semmi értelme nem volt így, hogy a diadémot végül baziliszkusz-foggal pusztították el.

Hogy jót is mondjak: Piton emléke jól összerakott volt. És volt "A lányomat nem bántod, te szajha!", Molly Weasley rulez. Tetszett a diadém, továbbá nagyot alakított a Szürke Hölgy, a Lunára tett megjegyzése pedig mindent vitt, annyira kedves, hogy csak Luna hívja az eredeti nevén, így aztán Harryről is rögtön tudja, hogy a lány jóbarátja. Személy szerint hiányoltam egy villanásnyi képet Trelawney-ról, amint a kristálygömböket dobálja, az nagy kedvencem, de ez van. Bár ez lenne a legnagyobb problémám...

No és az utolsó jelenet. 19 évvel később. Eleinte kifejezetten tetszett, még ha meg is lett vágva, de a benne maradt párbeszédeket legalább nem másították meg. Megállapítottam, hogy Hermionét nem sikerült hitelesen megöregíteni, így aztán Ron járt jobban a fiatalos külsejű feleséggel. Harrynek pedig meglepően jól állt az apaszerep, és egész addig vigyorogtam a kopaszodásán, amíg fel nem tűnt, miért láthatjuk ritkuló haja alatt a homlokát. Nem tudom, ki volt az az eszement, aki kitalálta, hogy ne legyen Harryn sebhely, és nem tudom, Rowling miért nem akadályozta meg, de azt tudom, hogy keserű szájízzel néztem az utolsó képkockákat.

Felnőttkorom egyik meghatározó könyv- és filmélménye volt a Harry Potter, de az biztos, hogy filmen nem nézem meg többször. Maradnak a könyvek.

"Azt mondják,...

2011-07-12T13:31:00.001+02:00

... hogy csak egyszer élsz. De az emberek, mint oly sok minden másban, ebben is tévednek.

A hajnal előtti legsötétebb órán egy asszony visszatér ágyába. Milyen életet élhet? Ugyanolyat vajon, amit akárcsak fél órája, vagy egy napja, vagy egy éve? Ki ez a férfi? Külön életet élnek-e, vagy egyazon életen osztoznak?

Vihar közeleg. Vihar, mely még a szemhatár mögött van, de a villámok már csapkodnak. Tudnak-e vajon a közelgő viszontagságokról? Érzik-e vajon a levegőben izzó elektromosságot? Vagy csak az egymástól gerjesztett energiát érzékelik?

A közelgő vihar első jele nem a mennydörgés, hanem a kopogás.

Ha szeretsz valakit, akkor szenvedések is várnak rád, ez a szomorú valóság. Talán a szíved is beleszakad, vagy talán éppen az övék, de többé sosem látod magad ugyanolyannak. Ez a dolog kockázata.

Két embert látunk, azt hisszük, hogy összetartoznak. De mi sem történik. Elviselhetetlen a gondolat, hogy ilyen mértékben másoktól függjön. Ez nagyon komoly teher. Akárcsak a szárnyaknak, ennek is súlya van. A hátunkon érezzük ennek a terhét, de ez a teher ugyanakkor fel is tud emelni. Olyan teher, ami lehetővé teszi, hogy repüljünk."

Csak egy rövid elmélkedés

2011-07-01T15:40:00.000+02:00

Chatben írja egyik ismerősöm:

"... neked könnyebb, mert már régóta csinálod ezt, az olvasóid megszokták az írói hangodat, tudják, mire számítsanak tőled..."

Egyfelől örülök, hogy vannak olvasóim.

Aztán annak is örülök, hogy van írói hangom, és nem csak azért, mert már megint fáj a torkom és alig tudok beszélni, hanem azért is, mert ez biztosan jó dolog. Hiszen egyedi. Legalábbis ahogy én sejtem, mert hiába keresem a kifejezés értelmezését, nem találom, így csak a saját gondolataimmal és véleményemmel tudom megtölteni.

És persze a legjobban annak örülök, hogy az olvasóim ezt az írói hangot megszokták.

De ez a kifejezés, hogy "írói hang", ez elgondolkodtat, nem hagy nyugodni. Egy kicsit nem paradox?

Boltban

2011-06-27T19:21:00.000+02:00

Állok sorban a pénztárnál, amikor mögöttem megszólal egy óvodásforma fiúcska:

- Anya, légyszíves, ha jó kisfiú leszek...

Ekkor az anyja közbevágott:

- Na itt hagyd abba, mert se jó nem vagy, se kicsi.

Szerintetek? Abbahagyta.

Még valami eszembe jutott...

2011-06-24T22:56:00.000+02:00

...egy ballonkabát.
...egy szivar.
...egy sosem látott feleség.
...egy kocsi.
...egy kutya.
...egy notesz.

83 éves korában elhunyt Peter Falk.

Nyugodjék békében.

Két férfi beszélget

2011-06-08T18:12:00.001+02:00

Ettől kész vagyok, nagyon vicces :)

Néha...

2011-06-04T10:58:00.000+02:00

... be kell érnünk a második legjobbal.

Előttem van egy nyugis nyár. Utána pedig egy kemény év.

De jövő nyártól minden más lesz.

Rajztartó mappák

2011-06-03T14:52:00.000+02:00

Az egész éves munkáinknak.

Felhasznált sablonok:

A ballagási meghívónk

2011-06-02T14:49:00.001+02:00

Kis egyszerű. A ballagók színezték, mindenki a sajátját.

Ballagási versek

2011-06-01T14:15:00.003+02:00

Szerintem a világon semmi értelme nincs az óvodai ballagásnak.
Ezért aztán nem is sírtam.
De a versek jók voltak.

Kovács Barbara: Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?
Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?
A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!

Agnyija Barto: Első nap az iskolában

Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen,
csendben a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
"A táblához gyere ki csak!"
- szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg
aztán Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam
- nagy dolog ez, gyerekek!

Donászi Magda: Búcsú az óvodától

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok-sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.
Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.
Hej, de jó volt ide járni
Úgy-e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.
A csengőig ágaskodtam...
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.

Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
(részletek)

Minden gyerek tudja, még a legkisebb is,
Hogy rossznak lenni SOKKAL MULATSÁGOSABB
Mint jónak lenni.
Folyton jónak lenni ISZONYÚAN UNALMAS
és amellett fárasztó is.
Ha sokáig ülsz mozdulatlanul egy széken, elzsibbad a lábad.
Ha késsel-villával igyekszel enni, kirepül a hús a tányérodból.
Ha egészen tisztára mosod a kezed, a többiek már rég asztalhoz ültek, mire elkészülsz.
A FELNŐTTEK folyton csak azt mondják:
Legyél jó!
meg azt, hogy
Ne legyél rossz!
meg azt, hogy
Fogadj szót!
meg azt, hogy
Viselkedj rendesen!
Könnyű azt mondani, mert hiába mondják azt a FELNŐTTEK, hogy
ADDIG ÖRÜLJ AMÍG GYEREK VAGY !
Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy
FELNŐTTNEK LENNI SOKKAL JOBB !
Ha én FELNŐTT volnék, akkor
sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék,
fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen,
a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot,
megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt,
és valószínűleg kézzel fognám a legyeket.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni.
Ha én FELNŐTT volnék, akkor
örökké tornacipőben járnék,
a leves után mindig meginnék két pohár vizet,
hátrafelé mennék az utcán,
minden kóbor macskát megsimogatnék,
és valószínűleg nagyon éleseket füttyentenék, hogy mindenki megijedjen és odanézzen.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék két ujjammal a számban füttyenteni.
Ha én FELNŐTT volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék FELESÉGÜL,
aki síkit ugyan, ha meglát egy levelibékát, de nem mondja rá, hogy undorító és pfuj,
aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el,
aki megijed, de nem haragszik, ha egy papírzacskót durrantok el a füle mellett,
és erősen rá tudja kötni a zsineget a sárkányomra.
Én meg a lány, akit FELESÉGÜL vennék,
Annyit mászkálnánk négykézláb a padlón, amennyit jólesik,
És közben olyan hangosan fújnánk a papírtrombitát, ahogy csak tudjuk.
Mi ketten lennénk a FELNŐTTEK, és így senki se szólhatna ránk, hogy hagyjuk abba, mert megőrül.
CSAK LENNÉK MÁR FELNŐTT!!!

Mentovics Éva: Hív a csengő

Három éves múltam éppen.

Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások -
néha azért visszajárok.

Kovács Barbara: Kicsik búcsúja a nagyoktól

Ballagnak a nagyok,
Vajon hová mennek?
Miért hagynak itt minket,
meg ezt a szép kertet?
Kinőtték az óvodát?
Unják a meséket?
Miért szól nekik sok vers
és búcsúzó ének?
Iskolába mennek
betűket tanulni,
Sok tudománytól
fognak okosodni.
És, ha majd eljönnek
látogatni minket,
Ők olvasnak nekünk
csodaszép meséket.
Kívánjunk hát nekik
szerencsés tanulást,
Most pedig vidám
búcsúzást, ballagást.

Nem örülünk, Vincent...

2011-05-14T07:32:00.002+02:00

Az idei Anyák napi műsoruk...

2011-05-11T07:13:00.000+02:00

... amit a kolléganőm állított össze.

Dalok - lányok

1. Nem kellesz, nem kellesz...

2. Anyám táncba mehetnék...

3. Anyám, édesanyám, elfeslett a csizmám...

4. Csizmám kopogó...

5. Pajtikám gyere velem táncolni...

Mondókák - fiúk

6. Áspis, kerekes...

7. Éni péni jupiténi...

8. Apacuka...

9. Ekete, pekete cukota pé...

Tánc - közösen

10. Szepeli polka...

Versek - 5-6 gyerek

11. Veress Miklós: Vaseszű Mihók

12. Bartos Erika: Nem akarok!

13. Fecske Csaba: Jó leszek

14. Gazdag Erzsi: Ígéret

15. Bartos Erika: Titok

Anyák napi köszöntés.

Gazdag Erzsi: Igéret

2011-04-29T08:29:00.001+02:00

Ha nagy leszek, meglátjátok, sok jó dolgot kitalálok.
Először is nagyanyónak öröklét-elikszírt,
amilyen a mesében van, éppen olyan csodaírt.
Nagyapának vízipipát, ami olyan törökös,
ha ezt szívja fogadom, hogy az élete örökös.
Anyámnak egy pénzesládát, soha ki nem fogyhatót,
Anikónak síró babát, pelenkába rakhatót.
Apának egy bűvös horgot, mire minden hal harap,
magamnak meg ami végül mind e jóból megmarad.

Anyák napi köszöntő

2011-04-28T11:16:00.002+02:00

Ez lesz a műsorunk köszöntő része. Majd felrakom az egészet is, csak egyelőre lusta voltam begépelni.

1. Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,

hömpölygő sugárban énekelnék –

Minden este morzsára, búzára

visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,

minden bő kabátba belebújnék –

nyári éjen, fehér holdsütésben,

elcsitulnék, jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék, kerek égen,

csorogna a földre, sárga fényem –

Jaj, de onnan vissza sose járnék

anyám nélkül mindig sirdogálnék.

2. Ispiláng, ispiláng... (ének)

3. Gazdag Erzsi: A legszebb május

Május első hajnalán

kinyílott a tulipán.

Kinyílott a nefelejcs is

öreganyám udvarán.

„Szép ünnepet! Szép ünnepet!”

köszöntött a tulipán.

„Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!”

felelte rá nagyanyám.

Ekkor léptem udvarunkba,

s így fogadott nagyanyám:

„Ez a május a legszebbik,

mert megjött az unokám!”

4. Rozmaringos ablakomba... (ének)

5. Erdő mélyén, fák tövében kinyílott már sok virág,

leszedem én mind egy szálig, s kötök egy szép bokrétát.

Édesanyám, anyák napján bokrétával köszöntelek,

és a füledbe súgom azt, hogy nagyon-nagyon szeretlek.

A nyulat jól elküldtük Délre, jöjjön hát mindenki kedvence, az Anyáknapja

2011-04-27T10:05:00.000+02:00

Hogy miért nem lehet ezt ősszel tartani, mondjuk november közepén, nem is értem... Szeptemberben jól összeráznánk a gyerekeket, lenne másfél hónapunk felkészülni.

Ehhez képest most kell verseket, dalokat gyakorolni, amikor mindenki csak a szabadba vágyik, és persze úgy megoldani a dolgot, hogy pozitív élmény legyen... hiszen mégiscsak ez a legbensőségesebb ünnep az óvodában...

Nem is nagyon vagyok hajlandó a csoporttal bent maradni, max ha esik. Inkább hagyom őket rohangálni az udvaron, és utána hívom meg a gyerekeket egy-egy versmondásra. Ennyi.

A meghívó az én munkám, az idei ajándékokat a kolléganőm dizájnolta. (Nyilván a gyerekekkel, ők vágtak-varrtak-ragasztottak.)

Nyúl after-party

2011-04-26T09:00:00.002+02:00

Enjoy!

A macska esete a nyúllal

2011-04-25T18:50:00.002+02:00

Remélem, szép Húsvétotok volt :)

A titok

2011-04-19T21:20:00.000+02:00

"Tessék, itt a titkom.

Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Fecske Csaba: Jó leszek

2011-04-17T10:00:00.002+02:00

Ezentúl jó leszek,
állíthatom,
reggeltől estig,
tetőtől talpig
csupa jó leszek!
A füleimet ezentúl
mindig megmosom,
rendbe rakom a ruhám,
tiszták lesznek a körmeim,
köszönök szépen mindenkinek,
azt teszem csak,
ami szép és jó, ha már jó leszek,
és ezután az leszek!
Nem verekszem,
nem csúfolkodom,
nem húzom meg a lányok haját,
semmit sem teszek,
amit nem szabad,
a legeslegjobb gyerek én leszek,
ha majd nagy leszek,
mert ezt a sok jóságot
észben tartani azért
nem tudja egy ilyen kisgyerek!

50%

2011-04-16T09:26:00.000+02:00

Két vizsgám már biztosan sikerült az ECDL-ből.

Az op. rendszer "szép volt", a szövegszerkesztés "hibátlan", ezt a tanarak mondták :)

Tegnap levizsgáztam PPT-ből is, annak hétfőn lesz eredménye, de ez az első amiben biztos vagyok, hogy csont nélkül (he-he) meglesz, mert csak 2 pontom kérdéses, és 8-at lehet veszteni.

Szóval nemsoká végzek, je-je!

Veress Miklós: Vaseszű Mihók

2011-04-16T08:45:00.000+02:00

Megkérdeztem az apám,
hátha megmondja talán:
miből van a vas,
miből van a víz.

Azt felelte az apám:
Ezt se tudod, kiskomám!
Vasból van a vas,
vízből van a víz.

Megkérdeztem az anyám,
hátha megmondja talán:
miből van a só,
miből van a sár.

Azt felelte az anyám:
Ezt se tudod, kiskomám!
Sóból van a só,
sárból van a sár.

Most már én is okos vagyok,
mindentudó szemem ragyog:
apából van az apám,
anyából van az anyám.
Én meg gyerekből vagyok.

Reggeli elegancia

2011-04-15T07:29:00.000+02:00

Szó szerint... :)

2011-04-12T20:30:00.000+02:00

Csenge üzenete:
és a cicád, akarom mondani a fenevad hogy van?

óvónéni üzenete:
a fenevad tiszta dinka, mert alig lát

Csenge üzenete:
mi történt a szemével?

óvónéni üzenete:
jah úgy értem alig lát engem
mert nem vagyok itthon

Csenge üzenete:
ja...

Tavasz van, gyönyörű...

2011-03-28T14:54:00.000+02:00

Végre, végre igazi tavaszi idő van. Nagyon kellett már ez. 9 hét és ballagnak a nagyjaink, furcsa lesz, de már rettenetesen várom a nyári szünetet.

A Bones hv-k haladnak, 12 kész, annak is túl vagyok a felén.

Holnaptól, ha minden igaz, végre járhatok biciklivel :)

Az óvoda szomszédjában van a kertben egy magnóliafa. Már bármelyik nap virágba borulhat. 2 hete figyeljük a gyerekekkel, szóltam nekik, hogy minden nap emlékeztessenek rá, hogy meg kell nézni. Így aztán napi egyszer odatódulunk az ablakhoz és nézünk. Szerintem a fele csoport nem tudja, hogy konkrétan mire kell figyelni, de majd megtudják, ha kinyílnak a virágok. Addig meg hadd nézzék a tavaszt. Csak így, egyszerűen a tavaszt, végre.

Minden baj

2011-03-18T14:30:00.002+01:00

Az is baj, ha eszik a gyerek, és az is ha nem.

Már tavaly tavasszal is volt egy ilyen korszakom, és most megint megelégeltem, hogy hihetetlenül válogatósak lettek a gyerekeink. Több szülő is panaszkodott, hogy alig eszik a gyereke. Így atán a reggelit minden nap meg kellett enni. Akkor meg az volt a gond...

Kérdezem én, mi baja lehet egy fél szeletke vajaskenyértől egy gyereknek? Kérdezem én, hogy az a szülő, aki emiatt hőbörög, mivel eteti otthon a gyereket? Mert ha már a sima vajas kenyeret sem eszik meg, akkor igazán el nem tudom képzelni, mi lehet ennél alapabb élelmiszer...

Variációk kiszámolóra

2011-03-17T14:00:00.001+01:00

Eredeti: "Jött egy busz, benne ült egy vén krampusz..."

Változatai:

- fél krampusz

- fénykrampusz

- fémkrampusz

- fékkrampusz

- vérkrampusz

És mindez egy délelőtt alatt született... :)

Vízi közlekedési eszközök

2011-03-16T14:38:00.000+01:00