2016. augusztus 17., szerda

Japán kalandok 1. - Istanbul

Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy azt a hangulatot, rengeteg élményt és kalandot, ami 3,5 hét alatt ért, nem tudom szavakba önteni... de azért megpróbálom. Legyen itt is emlék mindarról, amit átéltem, átéltünk.

Miután az egész társaság összegyűlt Nagykovácsiban, kaptunk egyenruhát, uticsomagot és egy rakás közös felszerelést, majd kisebb csoportokban kivittek bennünket a reptérre. 200 ember utazását nehéz lett volna egyszerre megoldani, úgyhogy különböző létszámú csoportokban indultunk el Tokió felé. Mi négyen utaztunk együtt, vidám kis társaság jött össze. Már Ferihegyen érződött, hogy nem fogunk unatkozni... először is kimaxoltuk a "hogyan keltsünk feltűnést a reptéren?" kérdést. Megjelentünk ugye egyenruhában, amihez (te jó ég, ezt már majdnem elfelejtettem...) látványos szalmakalap is tartozott. 30kg-os hátizsákjainkat inkább nem is emelgettük, hanem becsomagoltuk fekete nylonzsákokba, és kecsesnek semmiképp sem nevezhető rúgásokkal juttattuk el a becsekkolásig. Fellélegeztünk, mert tudtuk, hogy Tokióban az lesz az első, hogy kikerülnek belőlük a közcuccok és cipelhető súlyúak lesznek újra.
Aztán elindultunk a kötelező ellenőrzés felé, ahol rájöttünk, hogy bármilyen nagy hőség is volt, elfelejtettük meginni a vizeinket, pedig a palackot be akartuk vinni... úgyhogy nagy röhögés közepette eltüntettük a több liter vizet. De a palackok bejutottak ( : Innentől kezdve már igyekeztünk azért meghúzni magunkat a gép indulásáig. Addigra jött egy vihar, kicsit várni kellett, de nekünk nem kellett aggódni, 17 óránk volt Istanbulban az átszállásra... Este értünk oda, és a fiúk mindenképpen ki akartak menni éjszaka a városba, de olyan későn keveredtünk ki a reptérről, hogy elment az utolsó metró. Visszajutni nehezebb volt, wifit találni pedig egyenesen lehetetlen, pedig nagyon szerettük volna megtudni a velünk utazó lány felvételi eredményét. Végül kerestünk magunknak kényelmes helyet a reptéren (nem találtunk...) és álomra hajtottuk a fejünket - hogy aztán hajnali 3-kor arra ébredjünk, hogy a takarítók arrébb tessékelnek bennünket. Valamikor nekik is el kell végezni a munkájukat...
Nem voltunk tehát túlságosan kipihentek, amikor korán reggel metróra szálltunk a belváros felé... szó szerint állva is elaludtunk... úgyhogy egyetértettünk abban, hogy a napot egy igazi török kávéval kezdjük. Be is tértünk az első utunkba kerülő, kávézónak/étteremnek látszó vendéglátóipari egységbe, és nagy nehezen kértünk 4 kávét. Kaptunk 5-öt, és kissé túlságosan is érdeklődő pillantásokat, később egy házassági ajánlatot is, szóval gyorsan megittunk 4 kávét, fizettünk és sietősen távoztunk.

De a kávé legalább jó erős volt, így elég energiát éreztünk magunkban ahhoz, hogy sétáljunk egyet a török fővárosban. Elindultunk hát a turistanegyed felé, közben sokat nézelődtünk, és próbáltuk a térképünkön beazonosítani az épületeket, amik mellett elhaladtunk. Láttunk egy hatalmas könyvtárat, egy piacot, az egyetem egyik épületét - és rengeteg macskát. A helyiek kedvesek velük, pl. a buszmegállóban várakozva simogatják, etetik őket.


Ahogy közeledtünk a turistanegyedhez, egyre kevesebb volt a török szó körülöttünk, és egyre több a külföldi. A városkép is átalakult, gyönyörű tiszta utcákon haladtunk, mindenhol virágok, és még a kerítéseken is tulipános díszítés. Nagyon hangulatos az egész város. A Kék Mecset és a Hagia Sophia közötti parkban pihentünk egyet, majd nézelődtünk egy bazársoron, fejkendőt próbáltunk, fűszereket és apróságokat vásároltunk.


Ez után el is indultunk vissza a reptérre, hogy megkezdjük a 14 órás repülőutat Tokióig.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése