2015. január 6., kedd

Egy különleges Karácsony

Ha őszinte akarok lenni (már pedig miért ne akarnék?), válogatott jelzőkkel illethetném a Karácsonyestémet, mint egy túrórudit. Utolsópillanatos, kínombanröhögős, holtfáradtanfőzős. De inkább kibontom (mint egy túrórudit...), mert nem csak egy estéből állt a Karácsony. És már tudom, hogy fogom elkerülni legközelebb a buktatókat, szóval erről több szó ne is essék. Mert a Karácsony, az igazi, amit megéltem, amit emlegetni fogok, még az ovis ajándékozással kezdődött. És nem volt megállás, idén mindenkinek sikerült valami személyeset, valami saját készítésűt (is) adni.
"Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. - Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is."
/Kálnay Adél/
Először is készültek a hópelyhek.


És _pont_ találtam egy joghurtosdobozt, és _pont_ kiégett egy villanykörte. A Hóemberek Karácsonyának indult ez az ünnep...


Készült egy Olaf is, igaz ő névnapra, de végülis 24-ére:

Egy rénszarvas törte meg a sort, papírgurigából:

És ha már az állatoknál tartottam, két régi ló is átlényegült karácsonyfadísszé. Egy kis festés kellett hozzá és egy darabka lila filc... mert kaptam egy fülest, hogy lila-ezüst a karácsonyfa... és már azt is tudom, hogy varrjak rá egy anyagdarabot műanyag lóra, ha a ragasztó nem tartja meg...





Ugyanide vittem még egy tejesdobozból készült csillagot is.

És elkészült a zongora-dosszié, amit hónapokkal ezelőtt néztem ki:

Az utolsó (utáni) pillanatban az ajtótábla is, amit hónapokkal ezelőtt ígértem meg, de sehogy sem akart összeállni a koncepció, ám végül minden a helyére került. Még a karácsonyfám is segített...





Csomagolni őket már nem volt lehetőségem, de kaptak egy-egy masnit.
"Mindig van idő masnizni."
És kaptam igazi ajándékokat. Olyanokat, amiket nekem szántak, szeretettel készítettek, szívből választottak.
A tejesdoboz-csillagom kék testvérét:

Mézeskalácsokat sütve, díszítve és szalvétán:




Kézmelegítőt, amin pont nekem való hópehely-minta van, néztem is, hogy oh wow, épp ilyen volt a boltban, de nem. Bármennyire hihetetlen, ezt alkoholos filccel rajzolta valakinek a keze (amikor kivételesen nem ragasztgatott...):


Kaptam praktikus dolgokat, amikkel már most vannak terveim:

Kocka alakú stresszlabdát:

És egy mesét. Egy saját mesekönyvet.

Ez volt az a pont, ahol elsírtam magam. Ennyi odafigyelés, ennyi szeretet egyszerre már nem fért, túlcsordult... így lett ez a Karácsony "örökemlékes". (Mint egy túrórudi.)




0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése