2015. július 17., péntek

Há' Tés

Hinnyá', fityfiritty, ejjteno, kalapom, ostorom, ájlululululu...

Falu végén egy csárdában, Sobri Jóska áll magában,

összehívja barátait: Marit, Ferkót s lányát, Julcsit.

El is jönnek mindenfelől, Magyarország vidékiről,

együtt kitervelik: a Rozit megszöktetik, és Andrást kinevetik,

HA-HA-HA-HA!

Gyertek az ostor hangja után,

a tési parasztadoniszok nyomán,

ahol a kutyából lesz a ló,

és a jó bor belénk való.

Betyárok, kössük fel a gatyát,

templomból hozzuk ki az arát,

bujkálva a pandúrok elől,

Sobri és Rozi: liv forevör!

2015. február 24., kedd

Ajtótáblák

A keresztfiamnak és a testvérének


2015. február 23., hétfő

Sketchbook, mandalamintával

A rózsaszín nem igazán az én színvilágom, de hát a Zöld urai mese megihletett annyira, hogy a kezembe kerülő mandalánál felhasználjam. Remélem a füzet új tulajdonosa hamarosan rajzol bele jóóóó sok szépséget (:

2015. február 22., vasárnap

A hétvége képei

Kínai csillámos tetováló tollhoz kapott sablon.

A maci nem szereti, ha fotózzák.

Én se.

Bármilyen hihetetlen, ez egy reggeli torna.

Müzlievő verseny, pálcikával. Akkreditált.

Gitárhangolás okostelefonnal, mert erre is van app.

Szopópálca. Igen, ez a neve. Egyfajta ördöglakat, száradási fázisban festés és lakkozás után.

Vagy natúran hagyva, a legmenőbb madzaggal.

Kémcső alakú hőmérő. Nem tudom, mi az a piros benne, de inkább nem kérdeztem meg.

Mert idézet kell.

Kávé is kell. Sok.

Ő sem szereti, ha fényképezik.

Ő pedig szeret fényképezni.

Fiúszoba.

IST szoba. Naná, hogy 108-as.

Működik, csak az a rejtély, miért van a folyosó ablakpárkányán.

Kulcs medál

Néha találok egy-egy kisebb kulcsot, előkerül a fiókból, és ha nem használnám semmi másra, le szoktam festeni körömlakkal vagy akrilfestékkel, esetleg mintát is teszek rá, és ráteszem egy láncra, tolltartóra, táskára...

2015. február 21., szombat

Az idei zsebnaptáram

Kaptam egy katicás szalvétát, és mivel az idei naptáram még úgyis sima fekete volt, lefestettem a maradék cappuccino színű akrilfestékemmel és elrendezgettem rajta a mintákat, amiket decupage-ragasztóval felragasztottam. Azt gondoltam ez a ragasztó elég lesz, mert fényes összefüggő felületet ad neki, de nagyon gyorsan koszolódott, úgyhogy végül kapott még egy átlátszó öntapadós tapéta borítást. Így már tartós.


2015. február 20., péntek

2015. február 19., csütörtök

"Örökbarátságos"

Ebben a két képben minden benne van...
Kávés-kreatívkodós-túrórudis-kagylós-ajándékozós-rajzos-közösfényképes.
Oda-vissza.

2015. február 18., szerda

Egy textilfilc csodákra képes

Találtam egy kék pulcsit. Volt rajta egy kimoshatatlan barna folt... most van rajta egy gomba, meg egy mókus, aminek kicsit rókafeje lett, de ha figyelembe vesszük, hogy mennyire nem tudok szabadkézzel rajzolni még úgy sem, hogy előttem van a minta, egészen jól sikerült. Hordom. Mert tavasz van (:

2015. február 17., kedd

Fülbevaló doboznyitóból

Kaptam ajándékba egy zacskónyi ciccentőt, vagy doboznyitó fület, ki hogy nevezi. És egy szalag segítségével, 6 darabot összefűzve fülbevaló készült belőlük. Asszimetrikus pár, születésnapra, ajándékba.




2015. február 16., hétfő

A szürke ötven árnyalata - teásbögre kis csavarral

Még a nyáron rajzoltam ajándékba, de akkor elfelejtettem kitenni, és most ugye megint aktuális:

2015. január 11., vasárnap

Középfölde, végállomás

Az MTT egyik vezetője a Hobbit-premieren megkérdezte tőlem, hogyan lesz az emberből tüntetésszervező. Nem kellett sokat gondolkodnom a válaszon: úgy, hogy ismer más tüntetésszervezőket. És ugyanígy lesz az emberből tünde is: ismer más tündéket. Az egyik pl. vékony, szőke és lázad... néha ugrál... de ne ugráljunk szaladjunk ennyire előre.
Az egész két éve kezdődött, amikor első ízben keveredtünk el a Tolkien napra. Nem vagyok egy elvetemült rajongó, de megtetszett a közösség. Szirmai Gergő fogalmazta meg mostanában jól, hogy miért is:
"Mit gondolsz erről a rendezvényről? Mennyire gondolod, hogy egy ilyen eseménynek helye van? Nem gondolod, hogy a Tolkien Társulat, Tolkien Nap egy kicsit úgymond a túl rajongása lenne az egész világnak?
Nem lehet eléggé túlrajongani, sőt. Néztem, amikor levetítették ezt a videót az előadásom előtt, hogy vannak táboraik meg stb, ez a társaság összeszervez egy rakás embert. Felőlem rajonghatnának akár a citromos almáért is vagy a befőttért. Tök mindegy, hogy mi miatt rajong az ember. Az hogy ez ennyi embert összehoz – kézműveskednek, táncolnak, énekelnek – ebben van az érték. Engem nem érdekel, hogy mi miatt van. Ezt látom nagyon-nagyon fontosnak, hogy bármi miatt összejönnek emberek és kreatívkodnak együtt."
Elkezdtem járni a kórusukba, ahol főbb szervezők és vezetők is énekeltek és elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez az egész sokkal több annál, mint hogy néhány Gyűrűk Ura fan beül együtt a moziba megnézni az új filmet. Rengeteg programjuk van... félig véletlenül, félig fogadásból jelentkeztem a meseíró pályázatra, aminek az lett a következménye, hogy a tavalyi Tolkien napra már mindenképp elmentem, pedig a térdműtét miatt jó ideig nem voltam biztos benne, hogy képes leszek rá. De volt miért... és szerencsére akadt, aki elkísérjen. Tündékkel, orkokkal és nazgulokkal beszélgettünk, és megfogalmazódott a fejemben a gondolat, hogy esetleg a következő ilyen rendezvényen már nem csak résztvevő lennék. Végülis, ekkorra már elég sok mindenkit ismertem hozzá, hogy ez kivitelezhető legyen.
Megkértek, hogy írjak a Lassi-ba és nyáron elmentem a nagytáborba, igaz a munka miatt csak a látogatói hétvégére. De így is rögtön első este elbeszélgettem egy házaspár férfi tagjával a gyereknevelésről, majd másnap a női tagja megkérdezte, van-e kedvem segíteni gyerektábort szervezni. Kiderült, hogy pont a főszervezőkbe futottam bele, ilyen az én formám.
Az már csak hab a tortán, hogy voltam a Hobbit-premieren pakolni, díszíteni, és közben a tavalyi hajfonós nazgullal is összefutottam, aki persze megint hozta a formáját.

A gyerektábor szervezése egész éves folyamat, ennek része volt, hogy a 2015-ös Tolkien napon a szervezői csapat biztosította a gyerekprogramokat. Többek között az állomásos játékot, ahová készítettünk egy Végzet Hegyét is, ami hosszú hetekig volt a szobám szerves tartozéka.

Hát így lettem én tünde, ha csak egy napra is. A Magányos Hegy gyomrában...

Kétszemélyes állomást kaptunk, kincskeresést. Elvileg mozgó lett volna, de annyira belaktuk és megszerettük az első helyiséget, ahol megcsináltuk, hogy egész napra ott maradtunk. Pedig elsőre szinte lehetetlennek tűnt... egy nagy terem, ahol nincs más, csak néhány asztal és szék, és itt rejtsünk el néhány (36) kincsnek megrajzolt kartondarabot úgy, hogy a gyerekeknek kihívás legyen megkeresni? De azután meglódítottuk a fantáziánkat és elkezdtük kreatívan használni a rendelkezésünkre álló teret. Hiszen volt itt ajtókiszögellés, társasjátékosdoboz, kanapéláb, néhány tükör és szekrény, zászló, továbbá eleinte egy karácsonyfa, de azt sajnos egy idő után elvitték. Újabb és újabb rejtekhelyeket találtunk ki, még késő délután is.
A többi programos, aki hajat font, jegyet ellenőrzött vagy épp társasjátékot vezetett le, eleinte furcsán figyelte ténykedésünket, de hamar a segítségünkre siettek. A jegyszedők pl. mindig adtak pár tuti tippet azoknak a gyerekeknek, akik nehezebben vették észre a kincseket. Az emléklapos asztalnál ülők kedvesen figyelmeztettek, amikor kifelejtettem a náluk levő egyik rejtekhelyet. Igaz, délután egyszer szóltak, hogy időről-időre odaviszem a kis papírjaimat, majd jön utánam egy gyerek és elszalad vele. Mondtam, hogy igen, ez a játék lényege, és mindig más gyerek jön. Ja, hát ők ezt már nem figyelték... végülis, nekik teljesen más dolguk volt. A csillogó szemű lelkes kincskeresők ránk voltak bízva. És így volt ez jól. Mindenki lelkiismeretesen végezte a saját feladatát, és így összeállt egy sokszínű, tartalmas rendezvény, ahol bárki találhatott kedvére való programot.
Mivel ketten voltunk és segítségünk is akadt, még kávéért vagy egy-egy előadásra is el tudtunk menni, én pl. a Wetásokat hallgattam meg és lettem tőle okosabb a 3D animáció témájában. A gyerekprogram zárása után pedig még hallottunk némi információt a sárkányokról Tolkien műveiben, végül pedig a Tolkien Tribute Band előadásán zártuk a napot, fáradtan, de elégedetten.

A lusta, ostoba tünde és a két okos hobbit háta (vagy valami ilyesmi)

Úgy tűnt, a két póni ok nélkül iramodik el az éjszakai sötétségben, ám a tünde tudta: az állatok is megérezték, hogy valami közeledik. Letért hát a fákkal szegélyezett, kanyargós földútról, amin eddig haladt és meghúzódott egy öles szilfa törzse mellett. Ahogy a pónik patadobogása elhalt, egy kócos szőke hobbitfej jelent meg a ház kerek ablakában.
- Anya! Elszaladtak a pónik! – jelentette a kisfiú.
- Majd visszajönnek – lépett mögé az édesanyja, és a vállára tette a kezét. – Most pedig irány az ágy! Késő van.
- Apa is visszajön majd? – kérdezte váratlanul a gyerek.
- Remélem – sóhajtotta az anyja, majd komoran hozzátette: – Ha nem lesz túl lusta hozzá.
Még egyszer körülnézett, mielőtt behúzta a függönyt, de nem vette észre a tündét. A fiúcska hangja kihallatszott a házból.
- Mesélj! Azt a hobbitosat, aminek mindig összekeverem a címét! – kérte.
- Jól van. A két ostoba hátas, a lusta hobbit és az okos tünde – kezdte az anya a történetet. – Egyszer volt, hol nem volt…
A fa rejtekében álló tünde nem figyelt rá. Csendben, nyugodtan várt, még maga sem tudta, hogy mire.
- Itt a vége, fuss el véle, köss csomót a végére – fejezte be a fiatalasszony a mesét.
A hobbitlak gyerekszobájában csend lett, de odakint semmi sem mozdult. Egyszer csak szívbemarkolóan szép dallam csendült fel az éjszakában. A hobbitasszony énekelt egy szomorú dalt. A tünde furcsállta is, hiszen a hobbitok nótái általában vidámak, de azzal magyarázta, hogy biztosan a közeli Bríben tanulta, az emberektől. Ha jól figyelt, ki tudta venni a szöveget is:
- Jaj Istenem, este van, az én rózsám messze van…
Az ének még folytatódott, azonban ebben a pillanatban egy sötét alak tűnt fel a földút kanyarulatában. Ahogy közelebb ért, a hold megvilágította a kísérteties lényt. Lovon ült és a körvonala emberre hasonlított, de nem volt már benne semmi emberi. Teste szinte elnyelte a fényt, mintha nem lenne más, csak árnyék. A ház elé érve lelassított és körülnézett.
A tünde jóformán eggyé vált a fával és csak remélte, hogy köpenye, mely oly hatékonyan elrejti őt Középfölde népeinek szeme elől, hatásos lesz ezzel a teremtménnyel szemben is. Jeges borzongás futott végig a hátán. Kezével olyan erősen markolta az íját, hogy az ujjai elfehéredtek. Feszülten figyelt, készen arra, hogy bármelyik pillanatban kilőjön egy halálosnak szánt nyílvesszőt. A lovas végül továbbindult az úton, ám a lelket is átjáró félelem, amit maga után hagyott, csak nagyon lassan tűnt el.
Ujjával láthatatlan rúnát rajzolt a fa törzsére és tünde-nyelven halk szavakkal megköszönte a fának, hogy elrejtette őt, mielőtt továbbindult Brí felé. Köpenyének belső zsebében ott lapult a két elveszettnek hitt tünde-kő, amiket már sikeresen felkutatott: az egyiket az emberek egy messzi városából, a másikat az erdő-tündéktől hozta. A harmadikról úgy tudta, a törpöknél kell keresnie. Megállás nélkül, egész éjjel kellett gyalogolnia még a városig. A csillagok elhalványultak, a látóhatár világosodni kezdett, amikor megpillantotta a kaput. A városfal tövében két ismerős póni legelészett. Idáig űzte őket a félelem. A tünde kötelet vett elő és lazán a pónik nyaka köré hurkolta, majd a kapuhoz vezette a két állatot, hogy bebocsátást kérjen.
Az ébredező város párás utcáin már ezen a korai órán is nagy volt a nyüzsgés. Friss zöldséggel megrakott szekér döcögött a piac felé, a bakon egy vidáman fütyörésző hobbit üldögélt. Álmos tekintetű törp baktatott a kovácsműhelybe, hogy megéleztesse fejszéjét. Emberek egy csoportja indult kapával, kaszával a vállukon a szántóföldek irányába, mások a haszonállataikat etették, vagy maguk is reggelihez készülődtek. A tünde kikerült két önfeledten kergetőző gyermeket, megfigyelt egy madarakra vadászó macskát, mely furfangosan kihasználta, hogy kékesszürke színével teljesen beleolvad a reggeli ködbe. Elhaladt a pékség előtt, ahonnan frissen sült cipó ínycsiklandozó illata áradt ki, átvágott a városka főterén és a méltán híres Pajkos Póni felé vette az irányt.
A fogadó mögött megbújó istállóba vezette a két pónit. Keresett egy nyugodt, félreeső helyet az állatoknak, azután fürkésző tekintetével körülnézett a homályos helyiségben. Közben fél füllel hallgatta, hogyan magyaráz a lovász az istállófiúnak.
- Ladikcsomó a neve. Átveted a kötelet, így – mutatta. – Utána a rövid szárral megkerülöd a hosszút, végül itt átbújtatod és készítesz egy hurkot. Látod, ha most meghúzod a hosszú szárat, az megszorítja a csomót. Ha a rövid szárat rántod meg, egy mozdulattal kibonthatod az egészet – és meg is mutatta, mire gondol.
A legényke homlokráncolva próbálta emlékezetébe vésni a mozdulatsort.
- Tessék – adta a kezébe a kötelet a lovász. – Próbáld meg! Köss csomót a végére…
Erre a mondatra a tünde önkéntelenül is feléjük pillantott. A lovász észrevette a váratlan mozdulatot, rámosolygott és odasietett hozzá. Kerek arcú, nevetős szemű hobbit volt, olyan, akin első pillantásra látszik, hogy benne van minden mókában. Most mégis a szomorúság vette át az uralmat a tekintete felett, de csak egy pillanatra, amíg megmagyarázta iménti mondatát:
- A feleségem kedves szófordulata, mindig ezzel fejezi be a meséket.
- Akkor úgy vélem, ők jó kezekben lesznek – mutatott a tünde a két pónira, és néhány rövid mondatban elmesélte a történetüket. Csak a fenyegető, árnyszerű alakot hagyta ki belőle, mert nem akarta megijeszteni a hobbitot, így aztán az kerekedett ki az egészből, hogy az állatok puszta szórakozásból loholtak el hazulról egészen Brí határáig.
- Ostoba hátasok! – korholta őket szelíd, szeretetteljes hangon a gazdájuk, majd zabostarisznyát akasztott a nyakukba és óvatosan felemelte a lábaikat, hogy megnézze, sérült-e a patájuk. Végül egy sörényfésűt vett a kezébe és nekilátott kiszedni a bogáncsokat. – Szépek legyetek, amikor hazaviszlek benneteket, akkor talán… – elharapta a mondatot, mert ráeszmélt, hogy teljesen megfeledkezett a mellette álló tündéről. Hogy zavarát valamelyest leplezze, gyorsan megkérdezte, mi hozta a városba. Mert bár Bríben hobbitok, törpök és emberek éltek egyetértésben és mindenféle átutazók is előfordultak, főleg a fogadóban, mégiscsak ritkaság volt, ha a szépek népének egy-egy tagja érkezett hozzájuk.
A tünde gyanakodva fürkészte a hobbit tekintetét, de a kíváncsiságon kívül nem látott benne mást, mint őszinte segítőkészséget, így végül úgy döntött, megbízik benne.
- Egy elhagyatott törp-bányát keresek. Úgy tudom, az istálló épp a bejárata fölé épült – mondta halkan.
- Nem hallottam ilyesmiről – válaszolta a hobbit. Ám rövid töprengés után mégis eszébe jutott valami. – Jár a fogadóba egy törp, akinek időnként, néhány pint sör után megered a nyelve és hihetetlen történeteket mesél, amiket senki sem vesz komolyan. Ő szokott emlegetni egy régi pincét az istálló alatt, ahol a pipadohányt tárolták.
- Kezdetnek megteszi – bólintott a tünde és türelmesen megvárta, amíg a hobbit elküldi az istállófiút takarmányért.
Miután maguk maradtak, módszeresen elkezdték keresni egy pincelejárat nyomait. A hobbit átvizsgálta az istálló padlójának minden négyzetcentiméterét, hátha rábukkan egy csapóajtóra. A tünde hegyes fülét a falra tapasztotta és több ponton kopogtatott, míg végül a visszhang elárulta egy befalazott üreg helyét. Mindössze néhány deszkát kellett lebontaniuk ahhoz, hogy meglássák a keskeny lejáratot. Kanyargós kőlépcső vezetett lefelé, a sötétségbe. A hobbit már indult volna két fáklyáért, amikor a tünde vékony láncon lógó kristályfiolát húzott elő a köpenye alól.
- Aiya Eärendil Elenion Ancalima! – suttogta, és a kis üveg fényleni kezdett, bevilágítva a legsötétebb zugokat is. Így indultak lefelé, a tünde és a hobbit, szorosan egymás mellett haladva, hogy végül a lépcső aljában balra fordulva hirtelen ott találják magukat egy kicsi, sziklába vájt törp-barlangban.
Első pillantásra látszott, hogy a helyet nem pipadohány tárolására tervezték. A falakat kőbe vésett, aprólékosan kidolgozott minták díszítették, amelyek tündék, törpök és emberek fegyvereit ábrázolták különböző korokból. A hobbit ámulva járatta körbe tekintetét, míg a tünde figyelmét három, majdnem a padló szintjén elhelyezkedő, kör alakú faragvány vonta magára. Közelebb lépett az egyikhez, leguggolt mellé és ujjaival óvatosan megérintette a számokat ábrázoló rúnákat. A kerek kő egy hajszálnyit mozdult a keze alatt.
- Ez csak az előcsarnok – tudatta a hobbittal.
- Hogyan menjünk tovább?
- Amit látunk, az egy rejtvény. A körök szélén számok vannak – mutatta. – Meg kell találnunk a megfelelő kombinációt. – Tekintete végigfutott a falakon.
- Számoljuk meg a törp fegyvereket! – mondták egyszerre. Egy pillanatra egymásra mosolyogtak.
- Itt négy van – jelentette ki rövid vizsgálódás után a tünde, és a megfelelő rúnához forgatta a követ.
- A jobb oldali falon hét – hallatszott a hobbit izgatott hangja.
A tünde szemügyre vette a lépcsővel szemközti mintákat, és négy törpök által használt harci fejszét számolt össze. Amint az utolsó követ is elfordította, feltárult egy addig észrevehetetlen ajtó. Átléptek rajta, és hatalmas, többszintes barlangba jutottak, melynek fala még most is meg-megcsillant a drágakövektől. Vigyázva ereszkedtek le a lépcsősorokon, hogy végül megérkezzenek egy kincsekkel teli terembe.
A díszes pajzsok, fegyverek, drágakövekkel kirakott ékszerek és mithrilből készült, leheletkönnyű páncélingek között a tünde éles szeme hamar észrevette a tünde-kő különleges csillogását. Köpenyének zsebébe rejtette az értékes szerzeményt. A hobbit még mindig tágra nyílt szemmel csodálta a felhalmozott értékeket. Végül észrevette, hogy a tünde indulni készül, így ő is a lépcsők felé fordult.
- Menjünk – mondta, és még egyszer körbepillantott.
- Nem hozol magaddal semmit? – kérdezte tőle a tünde.
- Nem. Az én kincsem a kaland, az élmény, hogy mindezt láthattam – magyarázta, meglepő komolysággal a hangjában. – És nem találnék fényesebben ragyogó drágaköveket a két türkizkék szempárnál, ami otthon vár rám.
Csendben kapaszkodtak felfelé a meredek lépcsőkön. A tünde eltöprengett a hobbit szavain, csak akkor eszmélt fel, amikor már újra az istállóban voltak. Búcsút vettek egymástól, és ki-ki ment a maga dolgára. A tünde betért a fogadóba, ahol szinte azonnal észrevette, akit keresett. A szürke ruhás mágus egy félreeső asztalnál üldögélt és gondolataiba mélyedt. Arcát mély, sötét ráncok keretezték, amik valamelyest kisimultak, amikor a tünde letette elé a három követ.
- Köszönöm – szólt a mágus, örömmel és elismeréssel a hangjában. Egyetlen gyors mozdulattal rakta el, amit kapott. A tünde leült vele szemben. Csak most tudatosult benne, hogy mennyire kimerült. Szemei csaknem lecsukódtak. A mágus is észrevette, s mivel ő is meglehetősen fáradt volt, néhány barnára pörkölt bogyót vett elő számtalan zsebének egyikéből. – Tessék.
- Mi ez?
- A nyugathoni embernép egy különleges növénye, ezeket az Alsó-Anduin vidékéről hoztam magammal. Segít legyűrni a fáradtságot. Ráadásul finom is.
A tünde elrágcsált néhány szemet és meglepődve tapasztalta, hogy valóban éberebb lesz tőle.
- Varázslat nélkül is lehet csodát tenni – a mágus szájának sarkában cinkos mosoly bujkált.
Sokáig hallgattak. Végül a tünde törte meg a csendet.
- A Vándor… tudod, hogy merre jár, igaz? – kérdezte nyugodt hangon, de legbelül rettegett attól, amit hallani fog, amit hallania kell.
- Tőle is segítséget kértem – tért ki a mágus a válasz elől.
- Feltétlenül szükséges volt?
- Mindenképp – szögezte le. – Ő az egyetlen esélyünk. De szüksége lesz rád. Nélküled, a segítséged nélkül nem győzhet. Számíthatunk rád?
A tünde a mágus szürke szemébe fúrta a tekintetét. Miért kéri ezt tőle? Harcol vagy akár menekül, ha kell, de jól tudta, hogy ha elengedi erre a küldetésre azt, akit szeret, sosem küzdhet többé érte. Gyűlölte a Sorsot, amiért úgy tűnt, nem egymásnak szánja őket. Gyűlölte a háborút, ami még el sem kezdődött igazán, de az ő útjaikat már másfelé terelte. Azonban hangosan csak ennyit mondott:
- Igen.
Majd felállt az asztaltól, kilépett az utcára és Völgyzugoly felé vette az irányt.

VÉGE

(köss csomót a végére…)

best of 2014

Ha már volt egy zsebnaptáram, felirkáltam bele, amiket érdemesnek találtam rá jártamban-keltemben. És magamat ismerve jobban járok, ha nem csak papíralapú formátumban őrzöm meg...

Jan. 1. „I do have a memory. It just doesn’t work.”
Jan. 6. „Hivatalosan is meseíró lettél.”
Jan. 20. „Fél bicikli, lassítva, hátrafelé.”
Jan. 22. „Határozott zöld.”
Jan. 24. „Csak a színvonal esik, meg az eső.”
Jan. 25. „A problémák nem oldódnak meg maguktól.”
Jan. 30. „-Pedagógus vagyok. -Akkor mégsem, köszi.”
Febr. 5. „Komolyan lábra kellett állnod a műtét másnapján, vagy ez itt csak elírás?”
Febr. 12. „Rossz helyen van a lábad.” #növénysimogató
Febr. 15. „A lehetetlen körbevesz.”
Febr. 16. „Itt azért van kupi, mert itt mindig kupi van.” „Szerencsés utat!”
Febr. 17. „Nincs jobb dolgotok?”
Márc. 1. „Szokott lenni.”
Márc. 5. „A tükör nem úgy lesz véres, hogy a tükörkép megvágja magát borotválkozás közben.”
Márc. 6. „Jú ár verí prittí.”
Márc. 15. „Byr”
Márc. 23. „Ez Magyarország, itt mindig van lejjebb.”
Márc. 25. KORNÉL feliratú pohár
Márc. 27. „privátszfératiszteletbentartás”
Márc 28. „My superpower is invisibility.”
Márc. 29. „Normálisnak nem lenni is viszonylagos.” #skizofrénvillamos
Márc. 30. „Jössz vastrónt nyalogatni?”
Ápr. 1. „Van egy újságom a számodra. Terhes vagyok.”
Ápr. 2. „A krumplisdoboz frissen készült.” „Szar óvónő vagy.” – Cinnia
Ápr. 3. fűkör-homokkör-vízkör – UFÓ leszállóhely a Kopaszi gáton
Ápr. 6. gyilkos virág, ostorfa paraszemölcsökkel
Ápr. 8. „És látni fogjuk a halakat?”
Ápr. 9. „cipősimogató”
Ápr. 10. „Nincs késő!”
Ápr. 13. „Normális ember nem megy barlangba.”
Ápr. 15. „Allison telitalálat.”
Ápr. 17. „Chocolate is my vegetable.”
Ápr. 18. „A halott ember könyve.”
Ápr. 19. forrócsoki 250.-, „Kékhajú lány”
Ápr. 20. „Experience is food for the brain.”
Ápr. 21. „Belelógott a hajad a tojásfestékbe?”
Ápr. 26. „Tükörnyalogatás”
Ápr. 30. „A nevelés olyan, mint a szerelem. Vagy mint a makacs bőrbetegség. Sosem tudhatod, mi lesz a vége.”, „kiskutyosos happy birthday”
Máj. 1. „Szia, Sanyi vagyok.”, „a Jász utca Sansája”, „Idétlen Szavak Országa”
Máj. 2. „Ugye minden fiúnak rövid haja van?” – Anna
Máj. 6. „Anyukámnak van néni jelmeze.” – Luca
Máj. 8. „Ne igyon erős pálinkát!” – doki, „Folyékonyan beszélt csapul.”, „Nem baj, én értem.”
Máj. 14. „szemszög”
Máj. 15. „Yvette, a szép nevű ciklon”
Máj. 18. „Túl sok tegnapot ittam. – I drunk too much yesterday.”
Máj. 26. „A zene a mágia legerősebb formája. – Marilyn Manson”, „esemény utáni aloe vera”
Jún. 2. „kedvencsorozatomos”
Jún. 3. „hamarviszontlátós”, „Van hozzá kuponom.”, „Élve vagy halva?”
Júni. 4. „bárányfelhőnézegetős”
Júni. 5. „vattacukortorta”, „teleportálhatnékos”
Júni. 6. „ovivégétvárós”
Júni. 8. „A P betűs szakmások mind hazudnak: pszichológus, politikus, pedagógus, pap.”
Júni. 9. „Felébredtem. Az az alvás hatékony ellenszere.”
Júni. 10. „Van új állásom!”, „gén-nemierőszak”
Júni. 11. „pálinkás fagyi”
Júni. 12. „hullócsillaglesős”, „Elbasztad a szarkeverést.”, „Nem szánalmas! Szerencsétlen!”, „Kinyithatod, csak ne nézz bele.”
Júni. 13. „Kínait fogok enni. – Láttál már valahol kínai temetőt?”
Júni. 14. „hazagondolós”
Júni. 16. „Az év vegetáriánus kebabja.”
Júni. 17. life lvl Anna: „Minden szoknya.”, „Tematikusan kell szarul tanulni.”
Júni. 19. „A csodálatos mandarin – gyümölcs.”
Júli. 1. „A hosszabbítás hosszabbításának a hosszabbítása.” – Gundel
Júli. 4. "Hazavivős"
Júli. 6. "Let's celebrate little things!"
Júli. 7. "Zivatarbanbőrigázós","Pecsét-selfie"
Júli. 10. Bende
Júli. 12. "Nagylevegőtvevős"


Júli. 14. "Függőágy-függőség", "2x megtalált fehér gyöngy", "Tigriscápa-toll"
Júli. 15. "Hétfőtúlélős", "Süti - mikró - kolbász"
Aug. 2. "Samsonite"
Aug. 3. "Hamarviszontlátós"
Aug. 4. "Vigyázzmagadrás", "Mondja a lány, aki szóban nem látja az írásjeleket"

Aug. 5. Zebrás képeslap, "A hajvágás az öncsonkítás társadalmilag elfogadott formája."

Aug. 6. "Viselkedéselemző", "It's very stressful being an other."

Aug. 12. "-Elkezdődött a Sziget. -Gyökerek Szigete."
Aug. 22. "9 hónapja lejárt. Annyi idő alatt megszületik egy gyerek."
Aug. 23. "A bambusz a növényvilág pitbullja."
Aug. 24. "Parasztelosztó --> buszállomás"
Aug. 28. "Ellenőr-fogócska", "Nyugodtan rángathatsz magammal.", "Feketerigók, sunyulnak - Süti, csak madárban.", "Gubacs, gubacsabb, méggubacsabb..."
Aug. 29. Smaug the flower dragon, "Az a lány a levéllel" - Szabadság-szobor
Aug. 31. "Igen, én valakinek a lánya vagyok."
Szept. 5. "Úgy nézel ki, mint Justin Bieber."
Szept. 6. "Boldogszülinapos"
Szept. 8. "Annyira szeretlek, amekkora vagy."

Szept. 9. Büdösbogár-síremlék, Macska alakú kancsó

Szept. 10. Levi lila játékzombija

Szept. 13. "-Ki rabolna ki egy zöldségest? -Aki vegetáriánus.", "Menjünk Japánba vízibiciklivel.", "Szeretem a mentát. Csak fogkrémben, és nem teában."
Szept. 14. "-Szülőit rakok össze. -Ilyenkor gyereket szoktak. -Aki gyereket rak össze, az szülőit is."
Szept. 17. "Valami folyékony van benne. A túrórudit nem értettem.","Meglepős"
Szept. 20. "Jó lehet az. - Bár ez sablonos.", "Kutya-konkurencia"
Szept. 22. "-mellékelt ábra -Jobbulást a mellékelt ábrádnak -Pic és mellékekt ábra el -jó éjt nektek"
Szept. 25. "-Valamit azért próbáljunk alkotni, jó? -Köszönjük, hogy ön is szabadon hagyja a buszsávot a megkülönböztető jelzést használó gépjárműnek." - mentő
Szept. 27. "Olyan a főnököm, mint Balu. Csak kisebb és vékonyabb."
Szept. 28. "A macskaszőrdíler és a misztikus tölgyfa esete a városligetben."
Szept. 29. "Tanösvény-átok.", "Ott egy nagy víz.", "-Olyan jó illat van. Főznek valamit? -Ez a friss levegő."
Szept. 30. "Nem hiszi el nekem, hogy Superman erősebb, mint Zöld Lámpás!" – Bence, "Mit felejtettél még el?"
Okt. 1. "Puszi pajtás"
Okt. 9. "Vándorhajlamú hullámcsat"
Okt. 11. "Válassz! A tábla vagy a macska..."

Okt. 13. "Mondd mégegyszer, mert belepofázott a villamos.", "Az emberek ma rendesek.", "A katica nem növény!" "-Kíméld a növényeket! -Vegetáriánus vagyok."

Okt. 14. "Nekem is kell tőled tábla. Van hozzá szobám.","Az anyázás az anyaszerep gyakorlása."

Okt. 16. Szórólap-szimpátia
Okt. 18. "Ki akar Orlando Bloomból inni?", "randomhétvégés" - "éjfélkortescobanvásárlós"
Okt. 20. "Megölelhetlek?", "Örülj, hogy megszabadultál innen!"
Okt. 21. "Nem adom oda a köpenyt, még meg kell ölnöm Hófehérkét!", "Transzbab"
Okt. 28. "Nem ismered fel a világtörténelmet?", "Gondor fiai!", "Chuck Norris, help us!", "Máris híres lettél."
Okt. 29. "Csak az alibi-egyetemeken van őszi szünet."
Okt. 30. Forró csoki 150.-

Nov. 2. "A pszichológia leggyakoribb betűje a k."
Nov. 7. "Az erőszakmentes tiltakozás híve vagyok.", "Az alvás a gyengék kávéja.", nukleáris kecske, "De én választok először!", "Shit happens."
Nov. 9. "Kérsz ingyen masszázst? Van hozzá kuponom."
Nov. 13. "A Vadkacsa kilőve."
Nov. 17. "Vége a tüntetésnek, menjetek a picsába!"


Nov. 22. "Mennyivel nagyobb, mint Cinnia!" - Jankáról
Nov. 23. "Kukacos sajt voltam. Mert a sima sajt nem tud futni."
Nov. 26. "Kicsi a bors, de Zrínyifalvi Eszti.", "Nem így akartam meghalni."
Nov. 29. "Látványpékség", "félautomata kekszdaráló", "Neked mindenképp szükséged van egy Végzet hegyére a szobádban?"
Nov. 30. "Sütinek 3 állapota van: cukul, pszichul vagy középen döglött."
Dec. 3. "Ilyen nehéz megtanulni a csontokat?"
Dec. 5. "Ha Picur most viasz lenne, írna nekünk verset.", "-Leszállok. -Jó leszállást. -Jól leszáll."
Dec. 6. "Olyan szép színű, kék-zöld-lila volt..." - sámán

Dec. 7. "Más sejteni, és más tudni.", "puzzleszadizás", "a világbéke ellenszere"

Dec. 13. "hadizsákmány"

Dec. 15. "Május 1. ruhagyár"
Dec. 16. "Te Andris osztálytársa vagy?", "Aki tudja a Himnuszt, jöjjön énekelni!"
Dec. 17. "Batmenes játék" - betlehemes játék, "karácsonyi nazgul popcornnal"
Dec. 18. "Ő itt a hajgumimon Elza. Az én barátnőm." - Emma
Dec. 21. "-Tudod mi ez? -Láthatatlan csiga.", "-Jó lenne egy olyan találmány, ami a szemhéj belső felszínére vetíti a filmet. -Álom? -Ha végigálmodod a Lostot, szentté avattatlak."
Dec. 31. "Dacia hűtővíz kiegyenlítő tartály", "A fiúk tisztességes lányt akarnak feleségül venni. Nem olyat, mint a falusi kút, amit már agyonfúrtak."

2015. január 6., kedd

Egy különleges Karácsony

Ha őszinte akarok lenni (már pedig miért ne akarnék?), válogatott jelzőkkel illethetném a Karácsonyestémet, mint egy túrórudit. Utolsópillanatos, kínombanröhögős, holtfáradtanfőzős. De inkább kibontom (mint egy túrórudit...), mert nem csak egy estéből állt a Karácsony. És már tudom, hogy fogom elkerülni legközelebb a buktatókat, szóval erről több szó ne is essék. Mert a Karácsony, az igazi, amit megéltem, amit emlegetni fogok, még az ovis ajándékozással kezdődött. És nem volt megállás, idén mindenkinek sikerült valami személyeset, valami saját készítésűt (is) adni.
"Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. - Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is."
/Kálnay Adél/
Először is készültek a hópelyhek.


És _pont_ találtam egy joghurtosdobozt, és _pont_ kiégett egy villanykörte. A Hóemberek Karácsonyának indult ez az ünnep...


Készült egy Olaf is, igaz ő névnapra, de végülis 24-ére:

Egy rénszarvas törte meg a sort, papírgurigából:

És ha már az állatoknál tartottam, két régi ló is átlényegült karácsonyfadísszé. Egy kis festés kellett hozzá és egy darabka lila filc... mert kaptam egy fülest, hogy lila-ezüst a karácsonyfa... és már azt is tudom, hogy varrjak rá egy anyagdarabot műanyag lóra, ha a ragasztó nem tartja meg...





Ugyanide vittem még egy tejesdobozból készült csillagot is.

És elkészült a zongora-dosszié, amit hónapokkal ezelőtt néztem ki:

Az utolsó (utáni) pillanatban az ajtótábla is, amit hónapokkal ezelőtt ígértem meg, de sehogy sem akart összeállni a koncepció, ám végül minden a helyére került. Még a karácsonyfám is segített...





Csomagolni őket már nem volt lehetőségem, de kaptak egy-egy masnit.
"Mindig van idő masnizni."
És kaptam igazi ajándékokat. Olyanokat, amiket nekem szántak, szeretettel készítettek, szívből választottak.
A tejesdoboz-csillagom kék testvérét:

Mézeskalácsokat sütve, díszítve és szalvétán:




Kézmelegítőt, amin pont nekem való hópehely-minta van, néztem is, hogy oh wow, épp ilyen volt a boltban, de nem. Bármennyire hihetetlen, ezt alkoholos filccel rajzolta valakinek a keze (amikor kivételesen nem ragasztgatott...):


Kaptam praktikus dolgokat, amikkel már most vannak terveim:

Kocka alakú stresszlabdát:

És egy mesét. Egy saját mesekönyvet.

Ez volt az a pont, ahol elsírtam magam. Ennyi odafigyelés, ennyi szeretet egyszerre már nem fért, túlcsordult... így lett ez a Karácsony "örökemlékes". (Mint egy túrórudi.)