2014. szeptember 23., kedd

Kéktúra 13. - Sziklák és tölgyfák

Hűvösvölgy (Gyermekvasút) - Zsíros-hegy - Piliscsaba (vasútállomás)

Hűvösvölgyből ezúttal Máriaremete vezetett az út, át egy kis erdőn, a Nagyrét mellett - mindkettő valószínűleg a közelben lakók kedvelt sétacélpontja.
Vasárnap volt, Máriaremetén a templom előtt épp szabadtéri misét tartottak.



Ezután a turistaút bekanyarodott az erdőbe és végigvezetett a Remete-szurdokon, ami gyönyörű, igaz a patakmederben kanyargó ösvények az én nagy kedvenceim, szóval némileg elfogult vagyok...



Egy jobbkanyar után kis hegymászás várt, keskeny köves ösvényen felfelé, de megérte a fáradtságot, és utána már sima út vitt Nagykovácsiig, gyönyörű, ágas-bogas, misztikus tölgyfákkal, amik olyan hangulatot varázsoltak, mintha bármelyik pillanatban felbukkanna az ágaik között egy kedves kis manó, vagy tündér.






A Zsíros-hegyen és a Nagy-szénáson is jó sok idő kellett hozzá, hogy kigyönyörködjem magam a szép kilátásban.






Innen már csak lefelé vezetett az út, egészen Piliscsabáig. Útközben a Bükkös-kutat nem találtam meg, cserébe láthattam egy határkövet, ami a környező települések erdei határát jelöli. A Kőris-völgyön végighaladva szaporáztam lépteimet, mert lent meglehetősen hideg volt a meleg nyári nap ellenére is. Viszont a csendes menetelésnek meglett az eredménye: egészen közel értem néhány őzhöz, mire megriadtak és elfutottak. Az Erzsébet-kút a völgy végén tényleg kút formájúra van kiépítve, igaz vizet innen sem sikerült tölteni. Piliscsaba határában pedig az első Kéktúrás kerítésmászást is kipipálhattam.



Piliscsabán volt egy kis para, mert a vasútállomás épületét felújítják és két konténerben üzemel az egész, de nagyon kedves volt a vasutas és rögtön a kezembe is adta a pecsétet a legközelebbi kis asztalkáról, szóval fel voltak készülve a turistákra is.

2014. szeptember 21., vasárnap

Kéktúra 14. - Moha és gombák

Előzmény: Rengeteget túráztam már Magyarországon, sokszor Kéktúra útvonalon, és már jó néhány éve fontolgatom, hogy jó lenne végigjárni az egészet és a pecséteket is összegyűjteni. A kezdő lökést az adta meg, hogy beszéltem a barátnőmmel, aki ugyanebben gondolkodott, azonban szintén akadnak hátráltató körülmények az életében (nekem ugye ott a két térdem, egyik rosszabb mint a másik, műtve is volt). Úgyhogy másnap megvettem a pecsétgyűjtő füzetet mindkettőnknek és a következő szabadnapomon bele is vágtam a tervem megvalósításába.

Bécsi út 18. sz. busz áll. - Rozália téglagyár - Virágos-nyereg - Hármashatár-hegy - Hűvösvölgy (Gyermekvasút)

Az első meglepetés akkor ért, amikor a buszról leszállva, a kezdők lelkesedésével baktattam első pecsételő helyem, a téglagyár felé. Vasúti átjárót jelzett a térkép, közeledve egy tábla fogadott: "Az átjáró biztosítása megváltozott." Konkrétan a síneknek hűlt helyét találtam - olyannyira megváltozott a vasúti átjáró, hogy meg is szűnt.
Azon, hogy a legeslegelső pecsétet hosszas szemrevételezés után sikerült fejjel lefelé belenyomnom a füzetbe, már meg sem lepődtem... jellemző.

Kéktúrám első szakasza egy erdőn át vezetett, volt benne egy kis kaptató, de alapvetően nem volt vészes. Az előző napok esőzése után az egész erdő tele volt gombákkal. Rengeteggel. Kicsikkel és nagyokkal, élénk színűekkel és sima barnákkal. Mindenhol.














Láttam egy elhagyott, talpatlan cipőt, ami olyan régóta van az erdőben, hogy már egészen benőtte a moha.






A Virágos-nyereg egy csodaszép rét, tényleg tele van virággal - és tényleg van ott egy büfé. No meg pecsételő-hely.




Innen már egészen közel van a Hármashatár-hegy, aminek környékén számos kilátóhelyről lehet szétnézni. Van egy emléktábla is és néhány építmény, amik leginkább ufó-leszállópályára emlékeztetnek.





Továbbhaladva a jelzés levisz egészen a 65-ös busz végállomásáig, innen pedig egy igazi családi kirándulást is lehet tervezni, az út kisgyerekekkel, sőt babakocsival is könnyen járható. Első látnivaló az Árpád-kilátó:


Az Oroszlán-szikla tényleg úgy néz ki, mintha egy hím oroszlán ülne az út szélén:

A hatalmas rét pedig változatos programlehetőségeket kínál, a piknikezéstől a kocogásig. 





A réttől már csak lefelé kellett menni Hűvösvölgyig, ahol a gyermekvasutasoktól kaptam aznapi utolsó pecsétemet.