2014. szeptember 23., kedd

Kéktúra 13. - Sziklák és tölgyfák

Hűvösvölgy (Gyermekvasút) - Zsíros-hegy - Piliscsaba (vasútállomás)

Hűvösvölgyből ezúttal Máriaremete vezetett az út, át egy kis erdőn, a Nagyrét mellett - mindkettő valószínűleg a közelben lakók kedvelt sétacélpontja.
Vasárnap volt, Máriaremetén a templom előtt épp szabadtéri misét tartottak.



Ezután a turistaút bekanyarodott az erdőbe és végigvezetett a Remete-szurdokon, ami gyönyörű, igaz a patakmederben kanyargó ösvények az én nagy kedvenceim, szóval némileg elfogult vagyok...



Egy jobbkanyar után kis hegymászás várt, keskeny köves ösvényen felfelé, de megérte a fáradtságot, és utána már sima út vitt Nagykovácsiig, gyönyörű, ágas-bogas, misztikus tölgyfákkal, amik olyan hangulatot varázsoltak, mintha bármelyik pillanatban felbukkanna az ágaik között egy kedves kis manó, vagy tündér.






A Zsíros-hegyen és a Nagy-szénáson is jó sok idő kellett hozzá, hogy kigyönyörködjem magam a szép kilátásban.






Innen már csak lefelé vezetett az út, egészen Piliscsabáig. Útközben a Bükkös-kutat nem találtam meg, cserébe láthattam egy határkövet, ami a környező települések erdei határát jelöli. A Kőris-völgyön végighaladva szaporáztam lépteimet, mert lent meglehetősen hideg volt a meleg nyári nap ellenére is. Viszont a csendes menetelésnek meglett az eredménye: egészen közel értem néhány őzhöz, mire megriadtak és elfutottak. Az Erzsébet-kút a völgy végén tényleg kút formájúra van kiépítve, igaz vizet innen sem sikerült tölteni. Piliscsaba határában pedig az első Kéktúrás kerítésmászást is kipipálhattam.



Piliscsabán volt egy kis para, mert a vasútállomás épületét felújítják és két konténerben üzemel az egész, de nagyon kedves volt a vasutas és rögtön a kezembe is adta a pecsétet a legközelebbi kis asztalkáról, szóval fel voltak készülve a turistákra is.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése