2014. augusztus 14., csütörtök

Cserkésztábor

Amit az ismerőseim gondolnak:
Amit a társadalom gondol:
Amit anyukám gondol:
Amit a főnököm gondol:

És amit valójában csinálunk:
Körletet az erdő közepén, olyan paddal, ami egy-két felnőtt embert is simánlazán elbír:






Kézművest:







Déli harangszóra véget érő őrsi portyát nyakig érő csalánnal, kishajó alakú jelzéssel, lázadó napraforgóval és hosszú, unalmas felfelé vezető úttal:





Emlékezetes fogmosás forgót:


Talált Tárgyak Országát:

Mindent megmagyarázunk a "kell a keretmeséhez" mondattal, pl. a heteken át tartó tollgyűjtést, a polár anyag keresést nyár közepén...

... a hajfestést...

... a kékre festett sót és a sajt alakúra vágott papírokat...

... a dínókat...
... ja nem, azokat mégsem.

Háromfázisú mosogatást kicsikkel...

 ... nagyobbakkal...

... még nagyobbakkal:

Reggelit-vacsorát, ahol a zsíroskenyér az új medvehagymás-sajtos tallér:




 Időnként uzsonnát is... mert a GH áll a tápláléklánc csúcsán:



De kávét mindig, minden körülmények között...

...mert van az a fáradtsági szint, amikor az indián eltéved a sátorban, gondolkodnia kell rajta, hogy melyik szín a piros vagy ki az a Kinga, nem látja szóban az írásjeleket, és még egy M63-as rudazata is kényelmes alvóhely:

Kávé őrsi induló
(Le az úton, le, le, le... dallamára)

Vadnyugati prérire
bölénycsorda ér ide,
páros ujjú patások,
lenyilazzuk, levágjuk.

Bőréből lesz jó dobunk,
csontból kést is faragunk,
húsa kerül az üstbe,
sápadtarcú kedvére.

Indiánok bölcs népe
kávét főzött estére,
meglátták a sötétbe'
minden kávé fekete.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése