2014. június 1., vasárnap

(Zöld) levél...


A Sárkány-színű (leánykakori nevén Fekete) tengeren innen, a Melegebb Mikroklímájú (leánykakori nevén Kálvin téri) villamosmegállón túl, a Szürreális Álmokkal Tarkított (leánykakori nevén Leányka) utcában szirénaszó próbálta háborítani a Csendet. Ám a Csend épp az Idétlen Szavak Országán – és önmagán – igyekezett uralkodni, de nem nagyon ment neki, pedig nem is kellett közben három sárkányt nevelnie. Így aztán, hiába volt éjszaka, semmi rendkívüli nem történt, mindössze egy szőke hajú lány fordult egyik oldaláról a másikra. Yvette, a szép nevű ciklon azonban épp ebben az utcában tombolt, nem is véletlenül. Kedves ismerőse lakott itt, megkereste hát az ablak melletti apró rést, besurrant rajta és ráköszönt a bicskára:
- Helló Kitty!
Az apró szerszám azonnal kinyitotta szemét ollóját és szomorúan állapította meg, hogy öribarijával még mindig két különböző fajhoz tartoznak. Pedig milyen sokat álmodoztak arról, hogy összenövesztik a tenyerüket és kéz a kézben fognak repülni, elvágva magukat a világ azon részétől, amivel a biológia emelt szinten foglalkozik! De minden hiába, hiszen egymás nyelvét sem értik. Kitty azonban nem fából faragta magát, főleg nem olyanból, ami ilyen kis problémától rögtön kétségbe esne. Jól emlékezett rá, hogy mindketten folyékonyan beszélnek csapul, ezért csepegéssel morzézta el a ciklonnak, mi minden történt vele, amióta nem találkoztak. Yvette-nek rengeteg mondanivalója volt, úgyhogy a környéken lakók azt hihették, ömlik az eső.
Távozóban a ciklon véletlenül beleborzolt az alvó lány alapesetben is kuszán kunkorodó szőke fürtjeibe, aki ettől rögtön furcsákat kezdett álmodni. Először is, nem otthon volt, hanem egy idegen városban, mégis ismerős embereknél. Miután ezen a paradox helyzeten túltette magát, elindult hazafelé, mert annyira fáradt volt, hogy elfelejtette, ez az ő esetében nem a legjobb ötlet. Mivel tartott attól, hogy alattomosan rásötétedik, futásnak eredt, majd megpróbált inkább egy autóval eljutni a célállomásra. Azonban az álom itt véget ért, mert a lány tudatalattija pontban 4:47-kor felébresztette őt.
Halk, de határozott kopogásra lett figyelmes. Időről időre egy fa ága csapódott a szoba ablakának. Hallgatta egy ideig, mire felébredt annyira, hogy eszébe jusson: nincsenek is olyan magas fák az utcájukban, amik felérhetnének az emeletükig…
- Kéne kávé – állapította meg, miközben kikecmergett az ágyból és résnyire nyitotta az ablakot, amin abban a pillanatban egy vékonyka ág röppent be és rögtön bele is gabalyodott a lány szőke hajába. Nagy nehezen kiszabadította és egy összetekert papírdarabot vett észre az ágacskához erősítve. Szokás szerint annyira remegett a keze, hogy alig tudta kibogozni az egyszerű kettőst.
- Háhh! – mondta végül elégedetten, ami egyrészt annak szólt, hogy már tudja a csomó nevét, harmadrészt pedig annak, hogy végre elbánt vele, és nem kellett Kitty segítségével csomó-gyilkosságot elkövetnie – pedig ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, bár lehet csak azért, mert az ablakban állt, és ez egy ilyen szemszög. A másrésztet kihagyta, de úgy döntött, nem foglalkozik vele, mert jobban érdekli a levél, amit kapott. Gyorsan visszament az ágyhoz, törökülésben leült rá és olvasni kezdett:
Kedves Kék Pulcsis Lány!
A Sárkányhajónk megsemmisült, bár a Lila Pulcsis Lány készített a maradványaiból egy körömlakkot és két medált, amit a nyakunkban hordhatunk. Az Idétlen Szavak Országában megismerkedtünk a Nyolcas Számú Nyámnyúllal, most pedig a Terpe-Szálláson vagyunk, igaz Nyakló nélkül, pedig ő hozott ide bennünket. Ötletem sem volt, hogyan küldhetnék neked levelet, hiszen az összes aprópénzemet odaadtam egy kedves ismeretlennek, hogy kiegyenlíthessen egy tartozást, errefelé pedig nincsen fenyőposta. Már majdnem utána indultam, hogy megkeressem és elmeséljem neki, hogy pedagógus vagyok, hátha akkor visszaadja a pénzem, amikor rátaláltam a treemailre. Ugyan eredetileg ez egy dísznövény csomagküldő szolgálat, de elég szerencsétlenül nézhettem ki, mert belementek, hogy üzenjek neked. Csak annyit kértek, hogy ne bodzával, mert az hamis, válasszam inkább a tiszafát vagy a magyalt. De ha felismerem, üzenhetek lepényfával és ostorfával is. Végül ez utóbbi mellett döntöttem, mert a termése kiválóan tud gurulni, így ha nem lenne sima útja, akkor is elér a címzetthez.
Kérlek, amilyen hamar csak tudsz, gyere utánunk! Az Idétlen Szavak Országában használd a „nyers banán” jelszót, nehogy felháborítsd a Csendet, de a legjobb, ha nem is állsz szóba senki Valószerűtlennel, vagy Valószínűtlennel. És óvakodj a sugárzó vizektől! Vigyázz magadra!
Szeretettel: Szürke Pulcsis Lány

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése