2014. június 3., kedd

Ahhoz, hogy nevelni tudd a gyereket...

Nyugdíj előtt álló kolléganővel beszélgettem az óvodai nevelésről. Mert az ő korosztályuk egy olyan színvonalat, pedagógiai tudatosságot és hozzáállást képvisel, amit egyrészt nagyon tisztelek, másrészt szeretnék minél jobban eltanulni.
A csupamosoly, mindig mókázó, az élet (és az óvodai élet) nehézségeit humorral kezelő kollégámat még sosem láttam ennyire komolynak, mint amikor a pedagógiai tapasztalatairól kérdeztem. Néhány alapvető gondolatot fogalmazott meg röviden, egyszerűen - a legfontosabbakat.
Kihangsúlyozta, mennyire fontos egy jó dajka a csoportban. Nélküle az óvónő csak félmunkát tud végezni... Az ő munkájukat, segítségüket nagyon meg kell becsülni.
Beszélt még a differenciált nevelésről, ami ugyanúgy jelen van egy azonos korosztályú csoportban, mint egy vegyesben. Mert négyéves és négyéves között is mekkora különbségek vannak... De az a fontos, hogy a gyerek önmagához képest tudjon előrelépni. Mindig egyet, de mindig előre. Így nevelünk.

"Ahhoz, hogy nevelni tudd a gyereket, nagyon kell ismerni. És ahhoz, hogy ismerd, nagyon kell szeretni."

1 Megjegyzés:

Noémi írta...

Igen, le kellene hajolniuk az óvónőknek a gyerekekhez, és nem félretenni őket a kispadra, hogy majd csak lesz vele valami.
Az én fiam sajnos nem hajlandó megnyílni a csoportban, amint kijön onnan rohan, mesél, játszik.
A csoportban óvónéni is meg dadus is folyton kiabál, alig van foglalkozás. De most elment az óvónéni szerencsére szülési szabadságra.
Jövő héten mennem kell nevelési tanácsadóba, mert azt mondták, hogy autizmusra utaló jegyei vannak.

Megjegyzés küldése