2014. május 17., szombat

19-re lapot húzni

... avagy anyáknapi műsor kiscsoportban.
Azt biztosan tudhatom, hogy olyan műsort raktunk össze, amit a gyerekek szeretnek. Azt is tudhatom, hogy alaposan megtanítottam, átismételtem. Azt is tudhatom, hogy épp elégszer megbeszéltünk, mi fog történni, viccesen vagy komolykodva, részletesen vagy vagányul - kinek mire van szüksége, lehet válogatni. Azt is tudhatom, hogy megadtam mindent egyénileg a gyerekeknek, amit lehetett, amire igényük volt: bátorítást, mosolyt, szigort, megnyugtató szót vagy simogatást. Esetleg mindet, mikor melyiknek volt az ideje.
De azt nem tudhatom előre, ki hogy reagál a lámpalázra, a szereplésre. Hogy az a gyerek, akitől folyamatosan azt hallottam, hogy ő ugyan nem áll ki a csoporttal, és akinek a szemébe nézve annyit mondtam, hogy mindenképp szeretjük, akkor is, ha jön, akkor is, ha nem, akkor is, ha mond valamit és akkor is, ha nem - na ez a gyerek lett a leglelkesebb, akinek végig csillogott a szeme, aki azt a verset is mondta, amit nem is neki kellett volna, aki ugrálva jelentkezett, hogy szerepet kapjon a körjátékban.
Ilyenkor érzem, tudom, hogy megéri.

1 Megjegyzés:

Pannaa írta...

Tegnap volt a kiscsoportos fiamnál az ünnepség nagy fába vágta az óvónénink a fejszét... A három pillangót adták elő úgy hogy voltak beleszőve dalok versek. Ügyesek voltak. Egyetlen kisfiú sirdogált aki végül anyuka ölében nézte végig a műsort.
De ismét -már sokadszorra- megállapítottam, hogy le a kalappal előttetek óvónénik... csodát tesztek évről évre.

Megjegyzés küldése