2014. január 28., kedd

Biodíszlet és élőkép

Szeretem a függöny nélküli színházi előadásokat. Azt az érzetet keltik, hogy a rendező megadja a lehetőséget a nézőknek, hogy úgymond bepillanthassanak a kulisszák mögé, olyan részeket is láthassanak, amik máskor rejtve maradnak előlük. Hiszen ilyenkor minden a nézőközönség szeme előtt zajlik. A színpadrendezés, a kellékek behozatala-kivitele, talán még az átöltözés is. Nincsenek titkok. S ha a darab címében szerepel a "szemfényvesztő" jelző, máris sokkal érdekesebbé válik ez a fajta előadásmód.
A játék pedig rögtön elkezdődik. Még a hozzám hasonlóan nyomozós sorozatokon edződött rutinos nézőnek is elakadt a lélegzete, amikor a zongorán pihenő, poros, fekete, mozdulatlan nylontakaró alól váratlanul előbukkant Scapin. Illetve először csak a keze. Később pedig, amikor mindenki a színpadon állandó jelleggel jelen lévő, az előadást csendben, de aktívan segítő kellékes "biodíszletre" figyelt, a háttérben alattomban életre kelt egy életnagyságú festmény. Ilyen fordulatok mellett egyáltalán nem könnyű a történetre és a szereplőkre figyelni... A szövevényes eltűnési és szerelmi szálakat Scapin irányítja, mindössze azzal, hogy hihetetlenül gyorsan kiismeri az embereket és így kvázi bárkit rábeszél bármire. Semmi hókuszpókusz, inkább néhány jól felépített, átgondolt és találó hazugság. De azért van egy illuzionista is az előadásban, a "hagyományos", bűvésztrükköket alkalmazó szemfényvesztő. Hogy ki ő? Elárulom, én sem jöttem rá magamtól, de szerencsére igénybe tudtam venni (stílusosan) a közönség segítségét. A válasz a kérdésre pedig nem más, mint maga a rendező, aki bravúrosan irányítja figyelmünket olyannyira, hogy még a függöny takarására sincs szüksége a trükkjeihez.
A másik remek kérdés, ami felmerült az előadás kapcsán: "De miért pont pszichohorror?" Mert bizony megvolt itt minden, ami a műfaj elengedhetetlen kelléke: félhomály, füstgép, levegőben szálló por, titokzatos fények, magától játszó zongora, vér, forgóajtó, székpiramis. De a látvány csalóka, csupán szemfényvesztés. A sajátos hangulat nem más, mint Scapin lelkivilágának kivetülése. Címszereplőnk ugyanis átverés-függő. Mindegy, hogy kit, miért és mivel, csak becsaphassa az embereket és ha ha alkalom adódik, ezt világgá is kürtölhesse. Szenvedélybetegséggel együtt élni pedig valóban egyfajta belső pszichohorror. Így végül valóra vált az, amit a függönynélküliség ígért: a főhős lelkét is láttuk, sőt annak is a legmélyebb, legsötétebb bugyrait.
Kacaj.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése