2013. július 29., hétfő

Amikor a gyerek táborozni megy...

13 év, 19 gyerektábor, 3-12 nap, 1-23 fő. Nomád, félnomád, városi. Ovisok, ált. sulisok, gimisek, fiatal felnőttek.
Főleg a cserkészetnek köszönhető, hogy érettségi óta nem nagyon volt olyan évem, amiben ne lett volna egy (kettő-három) táboroztatás. (És a többnapos kirándulásokat meg sem kísérelem összeszámolni.) Sokféle helyszín, sokféle korosztály, többé-kevésbé besegítve a szervezésbe is. És nem érzem azt, hogy rutinná vált volna... Persze bármikor összerakok egy tábori napirendet, vagy bepakolok egy óra alatt akármilyen hosszú időszakra, ez hasznos. (Felszerelési lista itt olvasható.) De minden tábor más, mindegyik egyszeri, megismételhetetlen élményt és hangulatot ad, ezért megéri a belefektetett pénzt-időt-energiát.
A körültekintő pakolás mellett persze rendesen fel is kell készülni egy táborra, nem csak a szervezőknek, hanem a résztvevőknek is. Azzal segíthet a legtöbbet a szülő, ha sokat beszélget a gyerkőccel a tábor előtt, elmondja neki, hogy milyen helyzetben mit tegyen.

Telefon
Ma már csak az egészen kicsiknek nincs saját mobiljuk, amit magukkal vihetnének. Olyan táborban, ahol korlátozottak a töltési lehetőségek, javasoljuk, hogy csak naponta egyszer kapcsolják be a telefont egy rövid időre. A tapasztalat az, hogy a szülőkkel való beszélgetés általában növeli a honvágyat, így praktikusabb sms-t küldeni. "Ha nincs hír, az jó hír." Ne essünk kétségbe, ha nem jön válasz-sms, ez annak a jele, hogy a gyerkőc a barátaival van és elfoglalja magát a táborban (végülis, ez a cél). Ha gond adódik, úgyis telefonálni fognak!
Kérdezzük meg a gyerek felügyelőjétől, a nap melyik része alkalmas arra, hogy felhívjuk, ha érdeklődni szeretnénk. Így nem zavarjuk meg a fontosabb programokat, amik a szervezőktől nagy odafigyelést igényelnek.
A telefonon levő szórakozási lehetőség mellett/helyett csomagoljunk közösségi játékot is, pl. kártyát, és tanítsunk meg neki egy-két egyszerűbb játékot, hogy tudja használni.

Betegségek, allergiák
Gondoskodjunk azokról a gyógyszerekről, amiket a gyereknek folyamatosan kell szednie. Írjuk fel egy papírra, milyen gyógyszerek ezek és mennyit kell bevenni belőle. Amennyiben allergiás, akkor azt is, hogy mire, mik a tünetei, mi ilyenkor a teendő, mire kell figyelni, hogy ne jöjjön elő az allergia. (A legtöbb táborban egyébként is ki kell tölteni egy saját egészségügyi lapot a gyerekekről, ahol ezeket jelezhetjük.) A papírt adjuk oda a gyermekért felelős személynek, és beszéljük meg vele, hogy kinél lesznek a szükséges gyógyszerek: a gyereknél, vagy másnál (felügyelő, egészségügyis, stb.) A TAJ-kártya mellé (vagy ha fénymásolatot visznek, akkor akár a hátoldalára) is jegyezzük fel a betegségeket, pl. a penicillin-érzékenységet.

Hasznos tudnivalók
Vegyük komolyan a felszerelési listát! Amikor egy táborban pl. füzetet-tollat kérnek a gyerekektől, azt minden bizonnyal azért teszik, mert egyes programokon szükség lehet rá.
Mondjuk el a gyereknek, hogy ha elhagyja a tábor területét, mindig vigyen magával diákigazolványt, TAJ-kártyát, vizet. Ehhez gondoskodjunk kisebb táskáról. Nem árt, ha a gyerkőc tudja fejből a szülő telefonszámát, leginkább Murphy kedvéért (ha megtanulta, jó eséllyel nem lesz rá szüksége).
Magyarázzuk el neki, mit tegyen, ha pl. egy városnézésen leszakad a csoporttól. Ha fel tudja hívni a felügyelőt (beleírtuk a telefonjába a számát), akkor nézzen körül és keressen egy jellegzetes dolgot, ami alapján meg tudja neki mondani, pontosan hol van (utcanévtábla, szökőkút, bolt, iskola, templom, stb.). Ha nem tud telefonálni, kérjen segítséget: rendőrtől, boltban, közintézményekben, vagy egy bizalomgerjesztő kinézetű felnőttől (pl. kisgyerekestől, kutyasétáltatótól). Hasznos, ha a saját adatain kívül tudja a tábor és a szervező nevét is. Ha nem lakott területen téved el, hanem pl. egy erdőben, akkor kövesse az utat, amin haladtak (lehetőség szerint a turistajelzést), így hamarosan el fog érni egy települést, ahonnan telefonálhat. Ilyenkor értesítsük a tábort is, hogy ne keressék tovább a gyerkőcöt.

Bármi baj van, jelezze
Biztassuk a gyereket, hogy akármi problémája adódik, szóljon az érte felelős embernek. Nem kell feltétlenül rögtön hazatelefonálnia, sok esetben a helyszínen lévő, a problémát és körülményeket azonnal látó személy hatékonyabban tud segíteni.

Tudatosan felkészítve a gyerekeket az előttük álló táborra, minden bizonnyal tartalmas, élményekkel teli időszakban lesz részük és vidáman, feltöltődve jönnek majd haza.

2013. július 16., kedd

Sárkánytojás készítése - csak türelmeseknek

Szerettem volna ajándékba készíteni sárkánytojásokat, és némi internetes kutakodás után rájöttem, hogy ez nem is annyira lehetetlen még olyan embernek sem, aki nem rendelkezik művész-szintű kézügyességgel. Ezért aztán egy nap elmentem a kreatív hobbiboltba, és vettem három hungarocell-tojást. Itthon beleállítottam őket egy-egy konzervdobozba, begyúrtam egy jó adag só-liszt gyurmát és kezdődhetett a munka.
(A só-liszt gyurmát nem szoktam cifrázni: 2 bögre liszt, 1 bögre só, 1 bögre víz, 2 ek olaj - ezeket összegyúrom, utána pedig még annyi lisztet vagy vizet teszek hozzá, hogy ne ragadjon és jól formázható legyen.)

A tojás aljáról kezdtem. Pici golyókat formáztam a gyurmából, majd kilapítottam. Először egy kör alakút raktam középre.

Ez volt a könnyű része (: Innentől kezdve ugyanis minden egyes körből kis háromszögeket formáztam és ezeket raktam körbe-körbe úgy, ahogyan a tetőcserepeket szoktuk rajzolni, vagyis a fölötte levő sorban kettő közé. A második sorban kapásból megdupláztam a háromszögek számát, de utána már nem számolgattam, ahogy szélesedett a tojás, raktam egyet-egyet pluszban (két háromszög alá hármat, egy árnyalatnyival kisebbeket).

Amikor elértem a feléig, félretettem és hagytam kiszáradni (a só-liszt gyurma zacskóba téve, hűtőben eláll), majd megfordítottam a tojást és fokozatosan fogyasztva a háromszögeket teleraktam az egészet. A tetejét egy háromszög formával zártam le.

Száradás után zöld akrilfestékkel két rétegben átkentem a tojást, majd bronz akrilfestéket nyomtam egy szivacsra és végighúztam a pikkelyeken.

Egy felnyitható cipősdobozt bevontam gyűrt csomagolópapírral, rafiát raktam bele és ráfektettem a tojásokat.

Kész (:

2013. július 15., hétfő

Időnként...

... jól esik kiszakadni ebből a világból, és ellátogatni egy másikba, még ha csak néhány napra is...

















2013. július 4., csütörtök

Cidri lvl 42

Hát (amivel nem kezdünk mondatot) ahhoz már hozzászoktam, hogy kb. az összes sebész, akinek a kezei közé kerülök, meg akarja operálni a térdeimet. Azonnal. Elég furcsák ugyanis, leginkább úgy lehetne leírni az állapotukat, mintha összeszereléskor felcserélték volna az alkatrészek sorrendjét. Ahol csont van, ott szalagnak kellene lennie, az izom helyén csontnak, így aztán elég kitekert módon kapcsolódnak egymáshoz a részek, okoznak is galibát eleget, ha nem vigyázok nagyon. Meg tudom érteni a dokikat, engem is zavar egy rosszul összerakott puzzle még akkor is, ha a gyerek azt állítja, neki az pont úgy jó, ahogy van.
Viszont, mivel a porcok már erősen kopnak, ráadásul sikerült összeismerkedni egy eléggé jónevű szakemberrel, rászántam magam, hogy megtegyem az első lépést - és ez milyen paradox már, hiszen pont hogy a lépésekkel lesznek problémáim a műtétek után. Szóval cidrizek. Az időpont meg messze van (december), úgyhogy lesz ez még lvl 108 is a végére.
Azért egy kicsit hiányozni fognak a döbbent arcok, akik nem is értik, hogyan tudok egyáltalán megállni ezeken a lábakon, menni meg pláne...