2013. május 30., csütörtök

Szabó Lőrinc: Pocsolyák


Esett. Megint kisütött. Szanaszét 
tócsák ragyogtak. Mint mély szakadék, 
nyílt elém egy-egy tükrös pocsolya, 
a fekete Föld egy-egy ablaka, 
s az Ég beléjük oly mélyre esett, 
hogy szédítette a rémült szemet, 
s egy pillantásra elhitette, hogy 
lent valahol egy másik ég ragyog, 
igen, egy másik: az amelyik a 
talpunk alatt szikrázik: Számoa 
vagy hogy is hívják azt a szigetet, 
mely valahol épp alattunk lehet: 
annak az ege tátongott felém, 
vagy majdnem az, olyan iszonyu fény, 
oly gyönyörű, gyémántkék áradás 
rohant meg lentről, olyan ragyogás 
csapott elő, és olyan hirtelen, 
hogy azt hittem, mindjárt beleesem, 
és csak kápráztam és szédültem és 
oly jó volt e gyönyörű tévedés, 
hogy sokáig eljátszottam vele, 
s szerettem volna mutogatni...De 
aztán, mégis, nem szóltam senkinek: 
kinevettek volna az emberek, 
míg most, versben, elhiszik a csodát, 
a valóságot: hogy a pocsolyák 
tükrös fényükkel a tavaszi napban 
kilyukasztották a Földet alattam!

Mit tegyünk, ha...

a délutáni alváskor az ágyban felejtettük a hajgumit?
Kérjük meg az óvónénit, hogy tűzze fel a hajunkat ceruzával!

2013. május 29., szerda

Cserepes virágok

Részemről minden élő növény "gaz". Nem virág, pláne nem virágocska, nevet meg aztán főleg nem adok nekik. Nem szeretem meg őket, mert előbb-utóbb nálam úgyis meghalnak. És ha szeretném őket, szomorú lennék miattuk. (Így sincs szívem kidobni a vegetáló gazakat az ablakpárkányomról, pedig jelenleg hárman is vannak.)
A ragasztott-tenyérnyomatozott virágokkal viszont remekül megvagyok (:


2013. május 28., kedd

Madarak jönnek, madarak jönnek...

Jó, ez elég para cím egy olyan bejegyzésnek, amiben tünci szivárványszínű óvodai dekoráció szerepel, de az elmúlt két napom csapongásaihoz képest semmi.
Tény, hogy nem vittem túlzásba ezt a díszítést. De megvan a feelingje (:

2013. május 26., vasárnap

The Time of My Life

"I looked at my life. 'Happy now?'
'I'm feeling a little better.'
'The better I do for you, the more I alienate other people. What good is that for me?'
'Right now, not much, but down the line it'll pay off. They just need to get to know you.'
'They know me.'
'You don't even know you, how can you expect them to?'
'Very philosophical.' I grabbed my bag.
'Where are you going?'
'Home.'
'But we just got here.'
'She doesn't want me here.'
'She never said that.'
'She didn't have to.'
'So make it up to her.'
'How?'
'By staying. You've never done that before.'
'And do what?'
He raised his eyebrows. 'Dance.'
'I am not dancing with you.'
'Come on.' He stood up and grabbed my hands and pulled me up. I fought him but he was strong.
'I don't dance.' I said, trying to pull myself away from him.
'You used to. You and Blake were Dirty Dancing competition winners two years in a row.'
'Well, I don't dance any more. There's no one even on the dance floor, we'll look like fools. And I'm not dirty dancing with you.'
'Dance like they're not watching.'
Which they were, including Melanie who had come back inside and was currently watching us from the darkness, even though she was mad at me. I felt a weight I didn't even know was there lift from my shoulders at having revealed a truth. Life was like a drunken uncle at a bad wedding, attempting to dance like John Travolta in a bizarre mix between Pulp Fiction and Stayin' Alive, but he was happy and he made me smile. So I did a little Uma Thurman and danced with Life like no one was watching until we were the last on the floor and last out the door. He was persuasive; life has a way of getting what it wants when it really knows what it wants."

Someone like you...

2013. május 18., szombat

Óriásmemória - GoT style

Idén a gyereknapunk tematikája a sötét középkor volt (talán ezért nem sütött a nap, ki tudja). Általában a felnőttek készülnek játékkal: minden évben (úgy értem, azokban az években, amikor nem mossa el az eső a programot) van kézműves, célbadobás, mocsárjárás, ugrálás. Ezek megvoltak most is, kissé középkori köntösbe öltöztetve.
Óriásmemória még sosem volt, így emellett döntöttem. Igazából a klasszikus memóriajáték, A/4-es méretben, és a rend kedvéért középkori figurákkal. Mostanában elég sok Tűz és jég dalát olvastam, szóval nem volt kérdés, honnan szedem a képek nagy részét. Mindet megrajzoltam, kiszíneztem két példányban, végül pedig belamináltam, hogy tartós legyen.
A sárkány persze köztetszést aratott (:
Amikor csak lehetett, beállítottam a szülőket is memóriázni, hát mit mondjak, voltak kuncogások rendesen. Főleg, hogy majdnem mindig a gyerekek nyertek (:

2013. május 11., szombat

"Gyermek volt minden óriás..."

Mostanában a legtöbb gondolatom, és ezzel összefüggésben a legtöbb bejegyzés is az anyák napjáról szólt. A héten lezajlott a nagy esemény, és azt mondhatom, nagyon jól sikerült!
Persze akadt gyerkőc, aki inkább az anyukájával maradt a szereplés helyett, és volt olyan is, aki nem mondott egy verset sem, de mindenkire büszke vagyok, mert megtették, ami tőlük telt és a maximumot nyújtották.
Én is.

2013. május 5., vasárnap

Anyák napja




Na jó...
komolyabbra fordítva:

2013. május 2., csütörtök

105

Elmentem ma vért adni, ahol kiderült, hogy a hemoglobin szintem jóval a rendes határérték alatt van (125 az alsó határ). A dokinéni nemes egyszerűséggel úgy fogalmazott, hogy ilyen érték mellett inkább adni szokták a vért, nem pedig levenni. Nevettünk. Azért még kérdezgetett kicsit.

Stresszelek-e? -  Igen. - Nem kellene.
Alszok-e eleget? - Nem. - Kellene.
Vashiány? - Ismerős kifejezés.
Vastartalmú ételekről mennyit tudok? - Többet, mint szeretnék.

Szóval hazaküldött.
Pedig amúgy összességében jól vagyok.
Azért eszembe jutott a régi mondás: "én nem haldoklom, én így élek".
Mindenesetre vettem céklát. És pezsgőtablettát. Kezdetnek megteszi.

Dallal, virággal

Az óvodai anyák napi ünnepség (megkockáztatom, az iskolai is) mindig elég vegyes véleményt vált ki a felnőttekből. Értem ez alatt a szülőket és a pedagógusokat is. A gyerekeket nem sorolnám ide, mert bennük még a felnőttek formálják a véleményt. A szülők és a pedagógusok is. Ez egy közös ünnep, mindhárom érintettje tesz bele, kap belőle.
Mivel idén kiscsoportunk van, az alapoktól kezdtük az anyák napi műsorra való felkészítést. A nevelési év során mindenképp sok-sok verset, dalt, mondókát ismertetünk meg a gyerekekkel, hiszen az óvodások szeretnek arról verselni, énekelni, amit épp csinálnak, amilyen állatot látnak/láttak, amilyen élethelyzetbe kerültek. Egyfajta megerősítés, bevésés, esetleg feszültségoldás számukra. Még felnőttként is sokszor érezzük úgy, hogy egy-egy vers a "szívünkből szól", vagy egy történetet mintha rólunk írtak volna. Idén szerencsés helyzetben vagyunk, mert gyerekeink nagyon fogékonyak a mesékre, versekre, így sokat tanítottunk nekik. Volt miből válogatni, amikor februárban (igen, már akkor, de igazából december óta el-elgondolkodtam a dolgon) nagyjából felvázoltuk az anyák napi műsor menetét. Főleg a kedvenceikből raktunk bele (pl. a fecskés, a telefonos), de ezúttal viszonylag bátran írhattunk hozzá újakat is, ezt azért nem minden csoporttal lehet megcsinálni.
Gyakorlatilag már közvetlenül a farsang után elkezdődött a "betanítás", ami persze nem úgy ment, hogy akkor leültettük őket "most anyák napi műsort tanulunk" felkiáltással, hanem eleinte inkább csak célzottan ismételtünk: színezés közben, tornán, játékidőben, énekléskor előkerültek azok a versek, dalok, amiket már a műsorba szántunk. Azután elkezdtük összefűzni, pl. ha elmondtuk a Hívogatót, az után mindig elénekeltük az Én kis kertet kerteltemet is. Dalos játékoknál a Koszorú után mindig a Kis kacsa fürdik következett, és így tovább. Eleinte kettőt, majd hármat-négyet is egymás után, de mindig ugyanabban a sorrendben. Közben figyeltük a visszajelzéseiket, és ha valami nem ment, vagy túl nehéznek bizonyult, módosítottunk a terven. A tánc például utólag került be, egyszerűen azért, mert lelkesek és szeretik. Sokat hezitáltam rajta, de nem bántam meg.
Kb. két héttel ezelőtt jutottunk el oda, hogy lassan tudatosítsuk bennük: szerepelni fognak. Úgy vélem, ez a helyzet nem idegen egyik gyereknél sem, hiszen mindegyiküknek mondtak már otthon olyat, hogy "szavald el a verset a nagyinak", vagy "énekeld csak el Kati néninek, amit múltkor az autóban is előadtál". A gyerekek szeretnek szerepelni, a középpontban lenni, és a dicséret, elismerés jelentős mértékben erősíti az önbizalmukat, segíti az önértékelésük alakulását. A bátortalanabbakat biztattuk, megnyugtattuk: nem egyedül kell kiállniuk, hanem egy ismert, megszokott közösségben, és természetesen mi is segíteni fogunk. És ami még fontos: nem kötelező.
Az anyák napi műsor nem csak egy bemutató. Tudatosítjuk a gyerekekben, hogy az anyukánkat szeretjük - igen, ezt tudatosítani kell, hiszen pl. most is volt olyan, aki nem értette, hogy is van ez, mert hát az anyukánk szeret minket, és nem fordítva - és a versek, dalok előadása, továbbá az apró ajándék, amit készítünk is egyfajta módja a szeretetünk kifejezésének (ugyanígy ismertetjük őket a bánat, harag, öröm, lelkesedés, stb. kifejezésének módjaival is). Célom, hogy mindezt örömmel és ne kényszerből tegyék, ne stresszeljenek, hanem tanulják meg kezelni a lámpalázat. Kapjanak lehetőséget rá, hogy megmutassák, amit tudnak - nem többet, de nem is kevesebbet, s mindezt valóban lelkesedésből és szeretetből.