2013. december 29., vasárnap

Olvasmánylista 2013

Idén valahogy sokat olvastam. Ehhez nyilván hozzájárult, hogy sikerült szert tennem egy e-book olvasóra. No meg az is, hogy rengeteg jó könyv, érdekes téma, megkapó történet jött velem szembe, a neten vagy könyvesboltban - mindegy volt, hol láttam, mert ha már úgyis utazok napi 2x30 percet, miért ne olvasnék napi 2x30 percet? (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az idő rendszeresen a felére csökken, ugyanis az egyik 30 percet majdnem mindig végigalszom. Viszont gyorsan olvasok.) Szóval gondoltam, összegyűjtöm, miken rágtam át magam, egyrészt hogy később vissza tudjam nézni, másrészt hátha valaki kedvet kap valamelyikhez. Megéri.

Cecelia Ahern: P.S. I love you
Az írónő a Talált tárgyak országával lopta be magát a szívembe, az a történet örök szerelem lett. Érdekelni kezdett a többi regénye is, és mivel ez a legismertebb, ehhez volt a legkönnyebb hozzájutni. Nagyon bírtam a humorát! Bár a történet alapvetően szomorú, végig beárnyékolja a férj halálának tragédiája, mégis lehetett hangosan kacagni a poénokon, az abszurd fordulatokon. Amit még külön kiemelnék, az a kedvenc fejezetem: az egyetlen a könyvben, ami nem a főhősnő szemszögéből mutatja be a történteket, hanem az utazásszervező iroda alkalmazottjáéból. Csodálatos, megható. A filmet meg egyszerűen ki nem állhattam utána. (Előtte se.)

George R. R. Martin: Tűz és Jég dala 1-5. kötet
Igen, elkapott engem is a trónokharca-láz, végig is olvastam az összes eddig megjelent részt, berántott a világ, megfogtak a karakterek, a szimbólumok,  a titkok, az összefüggések, a hangulat, az egész. Tetszik, hogy bár egy varázslattal és misztikummal átszőtt univerzum, mégsem a mágia az egész cselekmény mozgatórugója, hanem a szereplők személyes döntései. A varázslat ezeket a döntéseket erősíti, támogatja vagy épp gátolja. Persze a sárkányok mindent visznek. És bár a kötetek előrehaladtával némileg "rétestésztássá" vált a stílus, a következő rész nagyonis várós.

Cecelia Ahern: Time of my Life
A komoly-komor harcos-drámás fantasy után kellett valami könnyedebb, és sikerült megtalálnom. Maga a történet itt is komolyabb vonalat üt meg (hogyan változik meg az életed, ha felhagysz az immár lényed részévé vált hazugságokkal, apró - vagy kevésbé apró - ferdítésekkel és mindenkinek igazat mondasz), de nem lehet nem szeretni azokat a remek mellékszereplőket és kiegészítő ötleteket, amik teljessé teszik a könyvben megalkotott világot. Gondolok itt pl. Panra, a hermafrodita macskára, a megkerülhetetlen kanapéra vagy a kreatív feliratú kávésbögrére.

Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
Régi tartozás volt, hogy elolvassam ezt a kedves-fantasztikus-romantikus mesét. Csalódást nem okozott, de nem is lett nagy kedvenc. Szerettem benne, hogy meg tudott lepni, szerettem a Bika történetszálának leírását, a szürreális képeket. Bár most kiadták újra, nálam a régi fordítás a nyerő.

E. L. James: A szürke 50 árnyalata
Nem utazok metróval, így aztán halvány szürke lila (ez se sokkal jobb szín, de legalább passzol a sztorihoz) gőzöm sem volt róla, hogy mire a nagy felhajtás az árnyalatok körül. Teljes tudatlanságban azt hittem, hogy egyazon író három, egymástól független regényéről van szó, amíg egyszer egy könyvesboltban ajándékkeresés közben bele nem lapoztam egybe, és teljesen megdöbbentem. Persze ezek után megszereztem, de nem mondhatom, hogy elolvastam. Csak átfutottam (a forró részeket, nyilván), de nem tetszett. Nem maga a történet (mondjuk az alapból nincs sok), hanem a stílus az, ami nekem nem jött be. Viszont most már legalább értem, miért került be a köztudatba. Akadt azonban egy momentum, ami mellett nem mehetek el szó nélkül: azóta is könnyesre röhögöm magam, ha eszembe jut, hogy a főszereplő csaj képes volt másik időzónában elkezdeni szedni a szigorúan időpontra beállított fogamzásgátlóját. Nagyon illett a karakterhez (:

Neil Gaiman: The Ocean at the End of the Lane
Az első, de ezer százalék, hogy nem az utolsó Gaiman-könyvem. Fordulatos, izgalmas, ráérősen kibontakozó történet, hétköznapi természetességgel megjelenő misztikum, elgondolkodtató befejezés. Az író abszolút hitelesen hozza a gyerek szemszögét. Mindezekhez hozzá jönnek még az annyira személyes hangvételű leírások a mindennapok családi életéről, a háziállatokról, a közös étkezésekről, a barátságról, hogy összeszorul az ember szíve és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy belemerüljön a könyv világába és részese lehessen annak a békének, amiről olvas.

Kathy Reichs: Fatal Voyage
Egyszer elkezdtem, aztán abbahagytam. Aztán úgy gondoltam, ideje befejezni, úgyhogy nekiveselkedtem még egyszer... Tetszett az eleje, amíg a repülőgép-szerencsétlenség volt a középpontban, de aztán másfelé kanyarodott a sztori, túl bonyolult lett, túl sok nevet kellett volna megjegyezni. És mindennek tetejébe nem tetszett a magánéleti szál alakulása. Még az a szerencse, hogy tudtam, a következő regényben majd biztosan máshogy alakul a dolog. A kutya volt a kedvencem. És a paráztatós hangulat. És persze a tudat, hogy a végén minden jóra fordul.

Lakatos István: Lencsilány
Ezt muszáj volt (: Lenyűgöző képi világ, hihetetlenül sötét és depresszív történet. Iszonyúan stílusos kis könyv.

Peter S. Beagle: Tamsin története
Bevallom Az utolsó egyszarvú után némi fenntartással ugrottam neki Beagle másik művének, de igazi kincsre találtam! Nem is emlékszem, mikor fordult elő utoljára, hogy egy könyv meghatott, de ezt a történetet többször is megkönnyeztem. "Így lett Julian a kisöcsém." Kedvenc. Képes voltam újra és újra elolvasni a leírásait, annyira át tudta adni a hangulatot, amikor pl. Jenny zongorázik, vagy ahogyan megérkeznek az Uradalomhoz és feltűnik a sötét ablakú szoba. Szerettem, ahogyan ábrázolta a kísértetek világát, a kelta mitológia megjelenése pedig egyenesen varázslatos, és teljesen elhiszem, hogy találkozhatok a pukkával, a bakficcal, hallhatom a Vad Hajszát vagy megleshetem a tölgymanókat. Mert annyira természetesen vannak jelen a mindennapokban, hogy szinte hinni sem kell bennük, csak jól kinyitni a szemünket-fülünket, hogy észrevegyük a csodát...

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése