2013. december 28., szombat

Gyűlölök és szeretek

Sok-sok próba, mindenkihez két név megtanulása (kivéve Cinniát), kotta összetűzések és szétszedések, kórusvezetővel való összerázódás ("Szimbiózisban vagyok a kórussal." - "Pff..." - "Veled alakult ki először!" - "Utoljára!..."), a rejtélyes-misztikus, leírhatatlan Cognac Színű Harisnya beszerzése után egyszercsak azon kaptam magam, hogy egy koncertre éneklünk be.

by Bari

Néha elgondolkodom azon, kell-e ez nekem. De kell. Kell a sok nevetés a Renitens Pedagógus Szekcióval (kivéve Cinniát, aki nem pedagógus). Kellenek a szürreális pillanatok, amikor pl. pászka helyett Kinder Buenót ad ki a vicces kedvében lévő automata; amikor átszabott cipősdobozban szállított citromtortát eszünk; amikor van értelme még annak a mondatnak is, hogy "a füled beleakadt a hajamba"; amikor virágos bögrében kapom az ásványvizet; amikor azon agyalok, hogyan kérdezzem meg a random felbukkanó emberkétől, hogy ő énekelte-e előző este az István, a király címszerepét; amikor kiderülnek még olyan személyes információk is, hogy minden szopránnak cseresznye volt a jele az óvodában (kivéve természetesen Cinniát). Kell akkor is, amikor munka után, fáradtan álljuk végig a próbát (kivéve Cinniát). Kell még akkor is, amikor téli hidegben vacogunk a helyszín előtt, mert a portás elnézte az időpontot, este 7 helyett reggel 7-re jött be, és már sehol sincs. De legalább rögtönzött mini-koncertet prezentálhatunk a lépcsőn, végigénekelve az egész repertoárt, vagyis majdnem az egészet, mert a szigorúan eltitkolt-műsorbansemfelsorolt-letagadott Esti dalt el sem dúdoltuk (kivéve nyilván... khm...). És az Átok-dal is akkor a legjobb csak akkor lesz jó, amikor spontán énekeljük.

2 Megjegyzés:

Amaranta írta...

És ki Cinnia? :-))

óvónéni írta...

Örök lázadó, kinek kilétét fedje homály (:

Megjegyzés küldése