2013. május 2., csütörtök

Dallal, virággal

Az óvodai anyák napi ünnepség (megkockáztatom, az iskolai is) mindig elég vegyes véleményt vált ki a felnőttekből. Értem ez alatt a szülőket és a pedagógusokat is. A gyerekeket nem sorolnám ide, mert bennük még a felnőttek formálják a véleményt. A szülők és a pedagógusok is. Ez egy közös ünnep, mindhárom érintettje tesz bele, kap belőle.
Mivel idén kiscsoportunk van, az alapoktól kezdtük az anyák napi műsorra való felkészítést. A nevelési év során mindenképp sok-sok verset, dalt, mondókát ismertetünk meg a gyerekekkel, hiszen az óvodások szeretnek arról verselni, énekelni, amit épp csinálnak, amilyen állatot látnak/láttak, amilyen élethelyzetbe kerültek. Egyfajta megerősítés, bevésés, esetleg feszültségoldás számukra. Még felnőttként is sokszor érezzük úgy, hogy egy-egy vers a "szívünkből szól", vagy egy történetet mintha rólunk írtak volna. Idén szerencsés helyzetben vagyunk, mert gyerekeink nagyon fogékonyak a mesékre, versekre, így sokat tanítottunk nekik. Volt miből válogatni, amikor februárban (igen, már akkor, de igazából december óta el-elgondolkodtam a dolgon) nagyjából felvázoltuk az anyák napi műsor menetét. Főleg a kedvenceikből raktunk bele (pl. a fecskés, a telefonos), de ezúttal viszonylag bátran írhattunk hozzá újakat is, ezt azért nem minden csoporttal lehet megcsinálni.
Gyakorlatilag már közvetlenül a farsang után elkezdődött a "betanítás", ami persze nem úgy ment, hogy akkor leültettük őket "most anyák napi műsort tanulunk" felkiáltással, hanem eleinte inkább csak célzottan ismételtünk: színezés közben, tornán, játékidőben, énekléskor előkerültek azok a versek, dalok, amiket már a műsorba szántunk. Azután elkezdtük összefűzni, pl. ha elmondtuk a Hívogatót, az után mindig elénekeltük az Én kis kertet kerteltemet is. Dalos játékoknál a Koszorú után mindig a Kis kacsa fürdik következett, és így tovább. Eleinte kettőt, majd hármat-négyet is egymás után, de mindig ugyanabban a sorrendben. Közben figyeltük a visszajelzéseiket, és ha valami nem ment, vagy túl nehéznek bizonyult, módosítottunk a terven. A tánc például utólag került be, egyszerűen azért, mert lelkesek és szeretik. Sokat hezitáltam rajta, de nem bántam meg.
Kb. két héttel ezelőtt jutottunk el oda, hogy lassan tudatosítsuk bennük: szerepelni fognak. Úgy vélem, ez a helyzet nem idegen egyik gyereknél sem, hiszen mindegyiküknek mondtak már otthon olyat, hogy "szavald el a verset a nagyinak", vagy "énekeld csak el Kati néninek, amit múltkor az autóban is előadtál". A gyerekek szeretnek szerepelni, a középpontban lenni, és a dicséret, elismerés jelentős mértékben erősíti az önbizalmukat, segíti az önértékelésük alakulását. A bátortalanabbakat biztattuk, megnyugtattuk: nem egyedül kell kiállniuk, hanem egy ismert, megszokott közösségben, és természetesen mi is segíteni fogunk. És ami még fontos: nem kötelező.
Az anyák napi műsor nem csak egy bemutató. Tudatosítjuk a gyerekekben, hogy az anyukánkat szeretjük - igen, ezt tudatosítani kell, hiszen pl. most is volt olyan, aki nem értette, hogy is van ez, mert hát az anyukánk szeret minket, és nem fordítva - és a versek, dalok előadása, továbbá az apró ajándék, amit készítünk is egyfajta módja a szeretetünk kifejezésének (ugyanígy ismertetjük őket a bánat, harag, öröm, lelkesedés, stb. kifejezésének módjaival is). Célom, hogy mindezt örömmel és ne kényszerből tegyék, ne stresszeljenek, hanem tanulják meg kezelni a lámpalázat. Kapjanak lehetőséget rá, hogy megmutassák, amit tudnak - nem többet, de nem is kevesebbet, s mindezt valóban lelkesedésből és szeretetből.

3 Megjegyzés:

VRJúlia írta...

A vegyes érzelmekről, meg az ünnepélyek előkészítéséről halkan, zárójelben fűzném hozzá: nagy, kerek szemekkel néznek a szülők karácsonyi ünnepély után, amikor búcsúzáskor arra kérem őket, amikor újra találkozunk, akkor mondják majd el, mi lesz a gyermekük jelmeze, mert annak függvényében épül majd a kis műsor fel...Időben, nyugodtan, gyermekbarát módra, úgy, hogy valóban örömüket leljék benne.
Köszönöm a leírást, bemutatást, valahogy így vagyunk mi is a dolgokkal, jó ez a megerősítés:)
Jó munkát, áldott együttlétet, szép ünneplést!

óvónéni írta...

Én is köszönöm a megerősítést, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel (:

Névtelen írta...

Gigalike!:-) Puszi!

Megjegyzés küldése