2013. április 23., kedd

Szélmalomharc

Múlt hét szerdán volt a mélypont. Amikor úgy éreztem, kész, ennyi volt. Semmit sem ért, amit szeptember óta csinálok. Nem jutottunk előre egy tapodtat sem. Mert hiába mondok el százszor egy olyan egyszerű mondatot, mint pl. a "Mindenki tűrje fel a ruhája ujját.", utána még el kell mondanom, hogy:
Igen, mindenki.
Igen, te is.
Látom, hogy rajtad rövidujjú van.
A tiédet is látom.
Nem, neked nem kell, mert rajtad rövidujjú van.
Neked azért fel kell, mert rajtad hosszúujjú van.
Akkor is fel kell.
Te is tűrd fel!
Látom, vizes lettél.
Mi lenne? Hát megszáradsz.
Mondtam pedig, hogy tűrd fel, de mostmár igazából mindegy.
Még jó, hogy jön a nyár, a rövidujjú pólós időszak.

És nem is az a gondom, hogy fárasztó, hanem hogy kilátástalan. _Sosem_ fogunk eljutni odáig, hogy egy gyerek se legyen vizes kézmosáskor. Persze el fogunk, de na. Amikor az egész napom ilyenekből áll, az tényleg szélmalomharc-feelinges.

Elővettem és átolvastam, mit írtak a szülők szeptemberben a gyerekeikről. (És ha már, frissen-gyorsan a kezükbe nyomtam egy újabb lapot is, úgyis mindjárt évvége.) Látom, hogy tényleg sokat változtak. Főleg az öltözésben lettek ügyesek. És mivel szeretik a meséket, verseket, rengeteget olvasunk nekik, így fejlődött a beszédük, bővült a szókincsük. Volt olyan, hogy egy beszoktatós gyerkőcöt csak mesével lehetett megnyugtatni, így kb. 2 héten át egész délelőttöket meséltem végig. Már kívülről fújtuk Anna, Peti és Gergő kalandjait, de ha ez kellett, hát ez kellett. És legalább megjegyezték a gyerekek, hogy hol van az Astorián a jóga-stúdió (citromsárga könyv, 175. oldalon kezdődő Trolibusz c. mese, csekk).
A torna, mozgás, tánc mindennapjaink része, ezáltal észrevétlenül ügyesedtek, kitartóbbak lettek, fegyelmezettebbek (legalábbis amíg a mozgásos tevékenység tart...). Fejlődött a ritmusérzékük, a mozgáskoordinációjuk - no és egész egyszerűen jó látni, ahogyan felcsillan a szemük, amikor elkezdődik a zene.
Szeretik a kitalálós játékokat, a számolást, a szabad játéktevékenységet (!), a bábozást, a gyurmázást. Szeretnek segíteni, mindenre nyitottak, érdeklődésük széles körű.
Persze vannak elmaradásaink is, pl. a rajzolás terén. Egy-egy gyerek kezébe úgy kell beleimádkozni a ceruzát, és inkább nem erőltetem a dolgot, mintsem elvegyem a kedvüket az egésztől. Sok múlik a szülőkön is. Az ettél-aludtál-voltatok az udvaron? kérdéskombinációt talán jövőre majd sikerül lecserélni a mit rajzoltál?-ra.
A logikai készségüket és a problémamegoldást is csiszolni kell még. Hányszor, de hányszor magyarázom minden egyes napon, hogy a bútorokat, játékokat nekik kell kikerülni, nem azok fognak félreugrani az útjukból... mert amúgy simán nekigyalogolnak az ajtófélfának, vagy megpróbálnak felállni az asztal alatt, aztán meg sírnak, amikor koppan a fejük.

Igazából, összességében jól szórakoztam az évben, és azért ez elég király dolog, hogy ilyen munkám lehet. Bár, az egyik gyerek anyukája a munkahelyén a gyerkőc szerint "kávézgat, meg sms-eket ír", na oda szívesen átmennék, de amíg nincs náluk felvétel, addig azt hiszem, mégis maradok.

3 Megjegyzés:

Ovi Varázs írta...

Kérlek nézz be hozzám,vár egy meglepetés!!!:)))
Fogadd Szeretettel!

Amaranta írta...

Ügyesek vagytok, és lássuk be, teljesen a korosztályuknak megfelelőek a megnyilvánulásaik. És beérik a szélmalomharcod majd, meglátod. Szeptemberben visszajönnek, és látod a különbséget majd és tudd, hogy a te érdemed. Ott vagy minden mozdulatukban.

óvónéni írta...

Köszönöm, mindkettőtöknek! Bevallom, kicsit meg is ríkattatok... ezek a szerdák, ezek a szerdák... Még jó, hogy jövő hét szerdán szünnap lesz (:

Megjegyzés küldése