2012. december 25., kedd

Vörösáfonyás-diós muffin

Az idei Karácsony felfedezettje és sütemény-kategóriájának abszolút nyertese nálam.

Hozzávalók:
  • 10 dkg búza-rétesliszt
  • 18 dkg búza-finomliszt
  • 15 dkg olvasztott vaj
  • 2 tojás
  • 2 dl natúr joghurt
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 1 nagy csipet só
  • 1 citrom reszelt héja
  • 7 dkg darált dió megpörkölve
  • 5 dkg aszalt vörösáfonya
Elkészítés:
A hozzávalókat a tojás, az olvasztott vaj és a joghurt kivételével egy tálban összekeverjük. A langyosra hűtött, olvasztott vajat a joghurttal és a tojásokkal együtt a lisztes keverékhez adjuk. Az így kapott masszát egyenletesen elosztva muffinpapírral bélelt sütőformába kanalazzuk. Az adagok tetejét fél dióbéllel és aszalt vörösáfonyával díszítjük. 180 °C-ra előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük. Kb. 18 db lesz belőle.

Kiegészítés:
Tény, hogy egy muffint nem lehet nagyon elrontani. Én sikeresen összekevertem a kétféle liszt mennyiségét, csak 175-ös volt a joghurt, amit vettem a boltban, nem hűtöttem le az olvasztott vajat, lazán beleraktam egy teljes csomag sütőport és 3 tojást, mert nagyon kicsik voltak. A citromhéjat kihagytam, tettem viszont a tésztába kb. 5 evőkanál cukrot és egy kis fahéjat. És a diót sem pörköltem meg, viszont többet daráltam le a szükségesnél. A muffinok kb. fél óra alatt sültek meg, és hihetetlenül finomak lettek!

2012. december 24., hétfő

Karácsony képekben

 Végül csak kész lett a megálmodott díszítés...

 és a koszorúra is kerültek fehér gyertyák.

Készült ajándék az ovisoknak... 

és még sokmindenkinek... 

no meg egy igazán különleges darab is (:

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánom, hogy legyen szép az ünnepetek, békés, hóeséses, finom sütikkel,
jóféle innivalókkal - és tele őszinte szeretettel!

2012. december 16., vasárnap

Dreaming of...

a wild white Christmas.

Nem is olyan régen arra az elhatározásra jutottam, hogy idén fehér karácsonyfadíszeim lesznek. Remek ötletnek tűnt pl. az évek óta porosodó, igencsak megviselt hungarocell-gömbjeim körbetekerése fehér papírszalaggal. Amikor már minden, de minden ragasztósabb volt, mint a gömbök maguk, akkor már nem tűnt olyan remek ötletnek... De azért befejeztem őket.



Azóta készült még néhány apróság, sőt előkerültek a dobozból a hóemberek is (még azelőtt, hogy híressé váltak (: ), szóval csak meglesz az a fehér díszítés.

2012. december 13., csütörtök

2012. december 12., szerda

Közeleg az adventi vásár

Ilyen karácsonyfadíszeket készítettünk mintás és sima kartonból:
9 papírcsíkot (egyenként 15x2 cm-esek) mindkét végén kilyukasztottunk, majd összefogtuk egy-egy miltonkapoccsal. A gömbforma úgy alakult ki, hogy egyszerűen széthúztuk a csíkokat.

2012. december 8., szombat

Téli dekoráció üvegfestéssel

Ezek mellé a kis hógolyózó manók mellé készült még egy hóember az ajtónkra, és néhány függődísz:


Az adventi naptárunk pedig egy rém egyszerű valami: minden nap kap valaki egy csomagot, és minden nap felkerül egy újabb csillag a fenyőfára (rajta annak a jele, aki a csomagot kapta). Egy kis édesség, egy picurka játék - és sok-sok várakozás Karácsonyig.

Így vártuk a Mikulást

Idén nagyon időben elkezdtem tanítani a gyerekeknek a Mikulásos verset. Mert erősen tartottam tőle, hogy esetleg csak lassan boldogulunk vele (: Felesleges volt, egy-két nap után már fújták. Úgy látszik, sikerült az ízlésüknek megfelelő kis verset választani. (Megjegyzem, a karácsonyival már nincs ilyen szerencsém.)

Sarkady Sándor: Hegyen-völgyön mély a hó... 
Hegyen-völgyön mély a hó,
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog,
puttonyában mit hozott?
Mindenféle földi jót,
dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó,
siess jobban, Télapó!

Emellett természetesen nem maradhatott el a sok-sok mesélés, énekelgetés, barkácsolás, amik mind-mind teljessé teszik a várakozást. Ilyen rénszarvasokat alkottunk:

Meg is kapták érte a csomagot!

2012. december 2., vasárnap

Egy igazi újrahasznosított táska

Pedig nem vagyok nagy ebben... Azonban, történt a minap, hogy elővettem a varrógépet, nadrágszárakat felhajtani. És rábukkantam egy régi, használhatatlan farmerre. Na, ennek az egyik szárából lett a táska. Minden cifrázás (értsd: bélés, cipzár, díszítővarrások) nélkül, hiszen nekem az is épp elég feladat, hogy beszegjem az anyagot, ugye. Előszedtem viszont egy majd' 3 éves kis hímzést, amit azóta sem sikerült ráapplikálnom semmire, ez lett a díszítése.
Épp akkora, hogy elférnek benne a legfontosabbak: telefon, pénztárca, zsebkendő, kulcs, könyv. Ennyi, ezzel meg is telik.
Persze, nem is én lennék, ha nem lenne rajta valami egyedi: sikerült a pántját úgy rávarrnom, hogy csavarodik egyet... Mindegy, így hagyom, így az enyém, ilyen tökéletlenül.




2012. december 1., szombat

Az adventi naptáram

Hát (amivel nem kezdünk mondatot), sokmindenre nem jutott időm mostanában. De ezt elkészíteni igen. Sőt, rögtön két példányban, de ez egy másik történet. A lényeg, hogy amikor megláttam a teás adventi naptár ötletét, tudtam, hogy nekem ilyen kell. Úgyhogy fogtam egy óralapot, némi ragasztót, kottamintás papírt, csipeszeket, rafiát, egy karácsonyfadíszt és íme:



Zsuzsi, ha erre jársz: igen, jól látod, az az angyalka, amit még Tőled kaptam anno. És bár a karácsonyfára minden évben felkerült, mégis idáig kerestem az igazi helyét. Most megtaláltam (: Köszönöm!