2012. november 11., vasárnap

"A legfontosabb dolgokat...

... a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak...S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

2012. november 5., hétfő

Ki minek gondol, az vagyok annak...


Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Weöres Sándor

2012. november 3., szombat

A töklámpásokról

Nem vagyok fanatikus Halloween-rajongó, de a vidámság-részével, a közös alkotással nincs semmi bajom. Na és persze ott van a sok-sok édesség, nyami (:
Töklámpás-témában pedig a következőt találtam:
"Amikor azt halljuk, hogy "fénylik, mint Salamon töke", elvigyorodunk, legalábbis somolygunk egyet, holott kevesen tudjuk, mi is ennek a mondásnak az eredete és értelme. Amikor utánanéztem, meglepődtem, hogy mennyire könnyű dolgom volt. Nem a bibliai bölcs királyig kellett visszamennem, hanem "csak" a mi Salamon királyunkig, akit Szent László királyunk a visegrádi alsóvár tornyába, a "Salamon torony"-ba záratott, és igen szigorúan őriztetett (Salamon, mint trónkövetelő és a német császár veje, hűbéri sorba vihette volna az országot.). A biztonság kedvéért az őrség éjszakánként töklámpásokkal (korabeli viharlámpa) világította ki a tornyot, hogy az esetleges mozgást észrevegyék. A Dunán hajózóknak a toronyban fénylő "Salamon töke" jó tájékozódási pont (meg beszédtéma) lehetett."

2012. november 2., péntek

A szép dolgok az őszben

"csak élni akarok, ahogy lehet, a szépet-jót látni meg a dolgokban, még ha nehéz is és ezt osztani meg másokkal..."

A pocsolyák

A sült tök illata és íze

A diótörés

A hihetetlen színű falevelek

A puha, meleg plédek

A frissen sült sütemény

A töklámpások

A meglepetések (:

Öltözködünk - a kilencedik hét

Hajj, ez az öltözködés...
Az bizony egy jelenség, amikor egy csapatnyi hároméves próbál meg belebújni az overalljába - egyedül. Mert egyrészt, még mindig csak két kezem van, így nem tudok mindnek egyszerre segíteni. Másrészt, igenis elvárom, hogy addig egyedül is próbálkozzanak. Ebből a szempontból mondjuk nagyon nem szeretem a hideget (És hol van még a tél?... És mit fognak majd felvenni akkor?...). A nyolcmillió réteg ruhát felhúzni nekik nehéz. Viszont, szeretnek kint lenni.
Azt is bírom, amikor jönnek értük délután, és az a szülők első kérdése, hogy "Voltatok az udvaron?" Aztán jön a miért / miért nem. Még később pedig a csodálkozás, mikor hétfő reggel én is ugyanezzel a kérdéssel fogadom a gyereket. Sőt, a gyerektől kérdezem meg, hogy hová tette a sapkáját. Mert nem én teszem el mindegyikük összes ruháját... azt kérem tőlük, hogy ők tegyék meg... Nyilván segítek, ha nem boldogulnak vele, és nyilván felismerem már a ruháikat, de a "tedd fel a sapkádat a polcra", "akaszd a helyére a kabátodat", "cseréld át a cipődet" típusú mondatok alapnak számítanak.
Ez az öltözés-dolog igazi mumus. Került itt gyerekláb az overall nyakába, ujjába is, de a szárába - ráadásul a két láb két különbözőbe - csak elvétve. Nagyon fogjuk ezt unni tavaszig, érzem.
A kedvencem az egyik kisfiú volt, amikor megkérdeztem tőle, fel tudja-e húzni a cipzárját. "Csak az egyik oldalon" - hangzott a válasz. Na igen, ha össze is kell akasztani a cipzár alját, az már nehezebb (:
Viccesek, amikor alvásidő végén, félálomban veszik fel a nadrágjukat... kb. a fele gyereken fordítva van, de legalább biztosan tudható, hogy egyedül öltözött, már első ránézésre... hiszen úgy jön, hogy közben megy...