2012. augusztus 22., szerda

Ajtófestés 1.0

"hát elhangzott ma tőlem néhány csendes "ááá neee" és "a dobozon nem is ilyen színe volt" meg "basszus, basszus", de azért végülis a fele kész
(szóval még a fele hátravan)
értsd: másik ajtó
jelenleg a "ma már én ezt tutira nem folytatom" és a "ha a macska hozzáragad a frissen festett ajtófélfához, kardomba dőlök" állapot áll fent"

2012. augusztus 9., csütörtök

Van nekem...

- egy rakás facsipeszem.
- piros, fehér és zöld akrilfestékem (teljesen különböző időpontban vettem ám őket, így jött össze (: ).
- nagyszabású tervem a csipeszekkel.

Így hát ma, amíg néztem a kajakosok döntőit, lealapoztam őket, majd teljesen véletlenszerű csíkokat és pöttyöket is festettem rájuk.
Folyamatban van egy nagyobb óvodai projekt is, szóval ma csak ennyire volt időm... de jó volt elpepecselni a vékonyka ecsettel, jó volt belefeledkezni az aprólékos kis mintákba, jó volt csendben-nyugalomban tölteni ezt a napsütéses nyári délelőttöt.


2012. augusztus 8., szerda

Csokitorta, marcipán virágokkal

Igazából az egész némi gipsz és festék. Az oviba készült, hogy tényleg minden gyereknek tortával ünnepelhessük a születésnapját.
(Mert amúgy, az ilyen kekszes-sütis dolgok sokkal jobban el szoktak fogyni, és így nem kell csak azért tortát szerezni, hogy feltehessük rá a gyertyákat.)

Bögre ajándékba


Hát elég sötét volt, amikor lefotóztam, de a lényeg rajta van.
"A zene illata" - Simon András grafikája.

Annak idején...

... amikor elkezdtem keresni, mit is készítsek, csak annyiban voltam biztos, hogy valami olyan kell, amire rá lehet rajzolni egy tulipánt. És abban is biztos voltam, hogy különleges lesz számomra, hiszen olyasvalaki kapja, aki a világ másik felén élt, amikor először megismerkedtünk és levelezni kezdtünk.

Van valami varázslat a blogolásban. Egy varázslat, ami lehetővé teszi, hogy egy másik világba nyerhessek bepillantást, majd közel is hozza ezt a világot. Legalábbis, egy fontos részét (:

Amikor a gyorsétterem is leáll

A napokban úgy adódott, hogy be kellett szaladnom az Aréna plázába, ahol az éttermeknél két gigantikus kivetítőn lehet nézni az olimpiát.
Éppen lólengés döntő ment, Berki Krisztián gyakorlata.
A máskor hangos helyen két feszült percre csend lett, mindenki a monitorokat figyelte. A gyorséttermekben kivételesen nem haladt a sor, nem adtak ki egyetlen hamburgert vagy kólát sem, mégsem reklamált senki.
És olyat azért, hogy felálljanak az emberek az asztalok mellől a magyar Himnuszt meghallgatni, hogy tapssal és ovációval ünnepeljék az olimpia aranyérmesét, nem látni minden nap.