2012. július 12., csütörtök

2012. július 11., szerda

"3in1" cserkésztábor - 3. rész, 8-11. nap

Hosszúkávé, sok cukorral

Újra kevesen voltunk. Sőt, kevesebben, mint a tábor elején. Olyan volt az egész, mint két őrs közös portyája. A cserkésztábori formát megtartottuk, de azért lazult, vagyis inkább spontánabbá vált a rendszer. A szolgálatok sem mindig a napiparancsban leírtak szerint mentek, például az étkezések végeztével általában két ember mosogatott el mindenki után mindent. Az, aki elvállalta. Vagy akire a napostiszt kiosztotta a feladatot. (: És Tilla prezentálta a népnek a hipervékony kenyérszeleteket.

A kicsikkel eltöltött napoknak két érezhető következménye volt: egyrészt elfáradt a társaság, másrészt rászokott az uzsonnázásra. Még szerencse, hogy kaptunk ostyamaradékot, egy gigantikus méretű szatyorban. Szisziék lekvárjával kombinálva a tábor végére el is fogyott a "katolikus chips". A vízicsata után, száradás közben különösen jól esett. És jól esett az esti fürdéshez melegített víz is, bár annak a bögölynek kevésbé, amelyiket Zoli egy jólirányzott mozdulattal belepofozott a forró vízbe. A főtt böglyöt a tábor végéig még további 11 követte.







Rengeteget játszottunk ebben a négy napban. Métáztunk, kártyáztunk, hintáztunk, és kitartóan próbáltunk elszámolni 10-ig úgy, hogy nem mondunk egyszerre számot - végül csak sikerült. Annyit jártunk már Majson, hogy itt volt az ideje egy faluismereti versenynek, kicsik a nagyok ellen, okosak a csúnyák ellen, fiúk a lányok ellen. A táborban megtartott lelki nap végén Bibliaismereti vetélkedő is volt, és keresztény Activity - előbbiben a fiúk, utóbbiban a lányok nyertek egy-egy tábla igazi svájci csokit. Utolsó nap 3D-s autósmozit raktunk össze a székekből.

Az esti tábortüzek beszélgetőssé alakultak át, cserkészélményeket osztottunk meg egymással, vagy a csapat jövőjéről folyt az eszmecsere. Felmerült néhány keretmese-ötlet is: A Gyűrűk Ura (mindenki bedob egy gubacsot a tűzbe), Survivor (aki a tábor közben hazamegy, azt kiszavazzuk), Mikulás (sátorszemlénél csokimikulást kap a cipőjébe, aki megérdemli), Szupercsapat ("Ez a napiparancs 5mp múlva megsemmisíti önmagát."). Sokat nevettünk. Egyik éjjel kint aludtunk a tábortűz mellett.


Lebontottuk azokat a tábori építményeket, amiket már nem használtunk, és az egyik sátor alatt találtunk egy pocokfészket, négy kicsivel. Az anyukájuk hamar bemenekítette őket az erdőbe, hogy ne essen bajuk. Egy másik sátor felett is akadt látnivaló. A bontás végére cserkész-szokás szerint úgy nézett ki az erdő, mintha ott sem jártunk volna. Az utolsó estén, szintén egy cserkész-szokás szerint gyertyákkal, énekelve körbejártuk a tábort. Búcsúztunk.



A hazautazás napjának reggelén elfogyott az utolsó kenyér is, előkerült Kinga piros kanala, Zsombor 42mp alatt összecsomagolta a hálózsákját és a polifoamját, visszapakoltuk a házba az összes asztalt, gondosan összehajtottuk a tünci kockás terítőket, megtelt a busz, levontuk a zászlót. Furcsa volt hazajönni. Sok-sok élményt, és sok új barátot köszönhetek ennek a tábornak. Remélem, még lesz alkalmam együtt táborozni ezzel a csapattal.


"Három az egyben... Háromféle élethelyzet, háromféle létszám, háromféle tábor, de mégis egy tábor..."

2012. július 10., kedd

"3in1" cserkésztábor - 2. rész, 4-7. nap

The cream in my coffee

Pic hazautazott, de megjöttek a kicsik, majd a drávafokiak. Táborunk mintegy varázsütésre átalakult Mátyás király udvarává, ahol a király, a királyné, a lánynak álcázott Corvin Jánoska, az udvari festő, Kinizsi Pál, a királyi konyha és az udvari bolond mellett lovagok és udvarhölgyek élték mindennapjaikat.
Valahogy úgy van ez nálam, hogy a cserkésztáborokban megszűnik az órában-percekben mért idő. Eszembe sem jut pl. bekapcsolni a telefonom, max. akkor, ha én vagyok egyedül ébren reggel és időre kell ébresztenem valakit. De amúgy, például nem fél 9-re időzítem a reggelit, hanem zászlószertartás utánra, és így pontosan tudom, mennyivel előtte kell feltenni a mosogatóvizet melegedni akkor is, ha csúszás van. És aludni is pontosan zászlólevonás után megyek (khm, khm... kivéve persze, ha holmi autókat kell közelebbről megnézni éjszaka).



A sok új ember érkezésével felpörgött a tábor élete. Több, mint duplájára nőtt a táborozók létszáma, így aztán a reggeleim jópár adag kávé főzésével, majd kb. 5-6 kg kenyér felszeletelésével kezdődtek (az biztos, hogy kenyérből volt elég, köszönhetően a 2x20 kg-os rendelésnek). A felülmúlhatatlan Tesco gazdaságos margarinból (ami épp csak egy molekulában tér el a dobozától...) végre fogyott annyi, hogy kérhettem újakat a faluból, ahol szerencsére nincs Tesco, így javult némileg a minőség (bocs az áruházlánctól, de ez az igazság). A reggeli teákat is sikerült már egészen ihatóra ízesíteni, a gyakorlat sokat számít, ugye. Kétszeres mennyiségű kézmosó- és mosogatóvizekre volt szükség, ezeket már a segítőkész fiúk cipelték, jól jött. És jól jött Ági és Anita mellett a Tulipánok segítsége is a gh-n, "best konyhás őrs evör". A legnehezebb, legunalmasabb feladatokat is pikk-pakk elvégezték, és sohasem mentek el a "Kell még valamit segíteni?" kérdés nélkül. Annyian voltunk, hogy egy-egy reggelinél ill. vacsoránál mind a 10 tálcát felhasználtuk az eddigi 3-4 helyett.


Próbáztatással kezdtük a tábor második harmadát, ez mindig érdekes. Néhány perc alatt kell kikérdezni a próbázókat egy adott témából úgy, hogy az ne iskolai feleltetéshez hasonlítson, hanem élményt adjon nem csak nekünk, de nekik is. Az állomásunk helyszíne igazán remek volt: egy széles törzsű fa mögül ronthattunk rá útonállókként "Mit kerestek az erdőnkben?" kiáltással a fiatalokra, akiknek aztán be kellett bizonyítaniuk, hogy nem az ellenség kémei, hanem cserkészek. Mindenkinek sikerült, derekasan helyt álltak a többi állomáson is, megérdemelten kapták meg délután a nyakkendőjüket ill. a próbajelvényeket. A helyi önkéntes tűzoltók tették még emlékezetesebbé ezt a napot a bemutatójukkal, és egyben arról is gondoskodtak, hogy az aznap estére rakott tűz ne gyulladjon be magától (cserébe viszont gyűjthettünk újra fát és szárogathattuk az egyenruhákat). A nyílt napra sok szülő és családtag érkezett, igaz ők a tábortűzre már nem maradtak, így nem hallhatták a tábor kedvencévé vált dalocskát a nagy kövér póniról. "My baby, this is what you told me."





A környéken tett túrák, akadálypálya, kézműves foglalkozások, számháború, kereskedőjáték színesítették napjainkat. A programok során a több korosztály, több településről érkezett sokféle emberke igazi közösséggé, egy csapattá kovácsolódott. Mindenki rajta hagyta kéznyomatát azon a két vásznon, melyekből  egyiket a pécsiek, másikat a drávafokiak vitték haza magukkal, hogy aztán otthon kifüggesszék, emlékként a táborról. (Csak azokat a fránya szúnyogcsípéseket tudnánk feledni...)






Meglepetések is értek bennünket bőven ez alatt a négy nap alatt. A kicsiből naggyá, gúlából máglyává változó tábortűz, a nádfedelű ház tetejére szálló pingvin és az alapjába bemászó mutánsfejű giliszta, no meg az őrsök előadásai utolsó este a tűz körül, melyekből kiderült, hogy Iceman (alias Zoli) szereti a mazsolát, hogy mire való a kezünk meg a szánk, hogy a tevék bár nem lépnek az emberre, de néha lepisilik, és az is, hogy a Bodza-lányok kiválóan tudnak rappelni.
Bodza rep
Hello szasztok!
Na mi a pálya skacok?
Toljuk ki a szánkon a repet,
és utána abba a lekváros kenyeret.
Anna és csapata a konyhában dolgoznak,
jó kajákat dobnak össze ezt köszönjük szépen.
Van itt egy király kit úgy hívnak Mátyás,
a népe szereti pedig nem is olyan sirály.
Mi vagyunk a Bodzák a legtutibb lányok.
Vezetőnk a királynő aki viszont király.
Neki van egy fia Korwin Jánoska
pedig igazából csak Fancsika.
Minden este a tábortűznél vagyunk
és daloljuk a sok-sok népdalt, amit már ununk.
Ezért írtunk reppet hogy feldobjuk a placcot.
Van egy bolondunk ki a pónikért rajong,
rengeteg a vicce mi meg sokkot kapunk.
Van egy Pál kit Kinizsinek hívnak,
erős karja csak a mesében igaz.
Van itt még egy festő ki Jánoskára vigyáz,
királynénknak anyja, kit nagyon szeretünk.
Erdő közepén a tábor nagyon állat,
ha meglátsz minket leesik az állad.
Ez volt a Bodza őrs reppe,
búcsúzik az 5 lány erre az estre!
YEAH!
Csoda-e, hogy ennyi élmény (és egy, a tábortűznél tett megjegyzés) hatására igazán különöset álmodtak a táborlakók az utolsó éjszakán? Többen közülük arról meséltek, hogy mécsesekkel kivilágított úton végighaladva, a királyi udvar lakóit segítve ill. tőlük segítséget kapva gyűjtöttek össze Mátyás királyunknak álruhát, hogy elvegyülhessen nép között. A beszámolók egyes részletei igencsak különböztek, Kinga például állította, hogy nem a nádor, hanem egyenesen a Vándor indította el erre a fontos küldetésre. (Kellene az a Gyűrűk Urás keretmese tényleg.) Olivér pedig erősen elbizonytalanodott, hogy valóban álmodta-e a történteket. Mindenesetre a tea finom volt - és még véletlenül sem fekete! - a kulacsok pedig tiszták lettek reggelre. A hazaindulók megtölthették vízzel és elköszönve a még itt maradóktól buszra szálltak és elhagyták a tábort.

2012. július 9., hétfő

"3in1" cserkésztábor - 1. rész, 0-3. nap

Duplakávé

Nem gondoltam volna, hogy valaha még egyszer gh-zni fogok egy cserkésztáborban, aztán mégis elvállaltam a dolgot, ha már úgy adódott, hogy könnyítésként nem kellett főzni (hozattuk az ebédeket), "csak" a reggeli-esti hideg ételről gondoskodni. Mondjuk az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a tábor előtti napon még így is komolyan elgondolkodtam azon, kit is hívhatnék fel, hogy ne kelljen elmennem. Aztán "Nem vagyok normális, hogy belementem ebbe" életérzéssel mégiscsak elindultam. Nem bántam meg azt a 11 napot, amit a majsi erdészháznál töltöttem.


Pic barátnőm jött velem négy napra - igen négyre, mert mi már a tábor előtti estén elindultunk, a légjavító berendezéssel (értsd: air conditioner fordítása az IC-n) felszerelt vonattal leutaztunk Pécsre, és ott aludtunk Csengééknél a nagyonvicces felfújható matracon -, így vele takarítottuk ki és rendeztük be az egész tábori konyhát, vele építgettük nyúlfarknyi szabadidőnkben a Cseresznye őrs kétszemélyes (én hívtalak, Áron...), igen otthonosra és kényelmesre sikerült kis körletét. Együtt ismerkedtünk a pécsi csapat tagjaival, szokásaival, együtt vettünk részt a tábortüzeken. Kenyeret kentünk, ebédet osztottunk, teát főztünk, szörpöt kevertünk, asztalt töröltünk, mosogató- és kézmosóvizet készítettünk ki, fát gyűjtöttünk, fűrészeltünk, kötöztünk.




A tábor első harmada az összeszokásról és az építkezésről szólt. Persze volt, akivel rögtön találtunk közös hangot és nyilván akadt olyan is, akivel csak később. Közben készen lettek a sátrak, az alakuló tér, a latrinák, a fürdősátor, a kapu díszítése, az emésztő. Picurral még egy tábortüzet is raktunk, mialatt a többiek túrán vettek részt, mi pedig a táborra vigyáztunk. Nem is akármilyent, spontán gyulladót, ugyanis a nagy hőségben a hamu alatti parázstól egyszercsak füstölni kezdtek a fák. Elég szürreális élmény volt több kancsó vízzel leönteni a már megrakott tábortüzet, hiszen máskor azon imádkozok, hogy begyulladjon - papír nélkül, egy gyufával, mert úgy az igazi. Azért még így is összejött a dolog.





Éjszakánként az erdő teli volt zajokkal. Koppanások-reccsenések, surranó kis állatok neszezései emlékeztettek minket minden percben arra, hogy itt most mi vagyunk a vendégek. A sátrunkba naponta beköltözött pár tücske (*copyright by Pic) és pók, emellett állandó éjjeli vendégünk volt a körletben Sztív, a vérmókus is. A rét fölött esténként denevércsalád röpködött. De a legérdekesebb egy riasztóhoz/kismalachoz hasonló hangot kiadó állatka volt, amit már az első éjszakai őrségben hallottunk a tábor környékén, sőt néha igen közel az erdészházhoz. Mivel hol a földön, hol pedig a fákon tanyázott és visítozott, a táborlakók madárdisznónak nevezték el. (Később egyik éjjel Gyuri egyszer látta is, bent a házban csüngött lefele a plafonról. A fajtáját illetően viszont mégsem lettünk okosabbak.)
Így teltek a táborlakók első napjai. Szombaton a Bodzák, a Cseresznyék és a Sólymok mellé egy négyfős család érkezett hozzánk, a kisfiuk, Martin lett a "legfiatalabb táborozó" cím birtokosa. Az is maradt, pedig másnap jött még jónéhány gyerkőc.