2012. június 27., szerda

Amikor varrok

Nem vagyok egy nagy varró ember. Elég az hozzá, hogy szerintem én genetikailag vagyok képtelen egyenesen beszegni egy anyagot. Pedig lett volna már rá szükségem, magyarázták is néhányan a trükköket hozzá, de nekem ez nem megy. Hányszor hallottam, hogy "Ó, pedig az egyszerű!" Na persze. Nekik biztosan.
Viszont, ezen kiválóan túllépek, ha csak a saját szórakoztatásomra varrok valamit, vagy magamnak hajtok fel egy nadrágot. Egyszerűen nem érdekel, hogy hullámos lesz, rávágom, hogy "egyedi", és ezzel részemről el van intézve a dolog. De akárhányszor csak leülök a gép elé, eszembe jut a legelső találkozásom a varrógéppel.
Illetve, ha nagyon pontos szeretnék lenni, nem a legelső. Hiszen már anno otthon, a Mamámnál is volt egy réges-régi, gyönyörű, igazi lábbal hajtós Singer varrógép. Amin persze nem tanultam meg varrni. Akkoriban még nagyobb örömömet láttam a fiókjai átkutatásában, hiszen azok tele voltak szebbnél szebb gombokkal. Még átlátszó "üveggombokra" is lelhetett a kitartó kereső. Valóságos kincsek voltak nekem.
Így aztán, amikor főiskolásként szembesültem a ténnyel, hogy be kellene szegnem 9 kiscserkésznyakkendőt az őrsömnek, csak az üveggombok jutottak eszembe. És az egyetlen ember, akinek akkor volt az ismeretségemben helyben varrógépe: Szasza.
Nem szépítem, hosszú egy este volt. Onnan elkezdeni, hogy hogyan kell felállítani a gépet... mire a kilencedik nyakkendőhöz értem, már csak én voltam ébren, no meg Murphy, aki elintézte nekem, hogy az utolsó nyakkendő utolsó oldalának közepén fogyjon el az orsóról a cérna... úgyhogy még azt is meg kellett tanulnom, hogy ilyenkor mi a teendő.
Mindenesetre, hasznomra vált. Mert bár egyenesen varrni nem tudok, de a technikai részekkel azóta sincsenek problémáim. Befűzöm-áthúzom-kicserélem, ha arról van szó, és ezt annak az egyetlen estének a tanításaiból, amiért nem lehetek elég hálás. Még arra is volt lehetőségem, hogy továbbadjam, ami külön öröm.
Aztán, az első albérletemben volt a szobában egy lábbal hajtós varrógép. Amit előszeretettel nyúztam-használtam, sőt meg is vettem volna, de végül a főbérlőm olyan árat kért érte, amit nem akartam megfizetni (igen, jól gondoljátok). Sokszor eszembe jut, pedig már van saját gépem. Ahogy eszembe jut minden varrós alkalommal az az első este a tetőtéri kis lakásban, a kilenc kékfestő nyakkendővel.

Négy kép az elmúlt napjaimról

Kettő saját, kettő ajándék.
Bár, igazából az összes ajándék, mert ilyen csodálatosan sokszínű naplementét nem látni minden nap és akárhonnan.





2012. június 21., csütörtök

Egyetlen dolog kellett a konyhai polcaimhoz...

Nevezetesen az alvás.

Alapvetően azóta szerettem volna polcokat a konyhába, amióta ideköltöztem. Az előző tulaj itt hagyta nekem a csavarokat a falban. De eleinte fontosabb volt az asztal, a könyvespolc, a székek, az ágy... és szegény hátrányos helyzetű konyhai polcoknak mindig csak "majd" volt a nevük. Időről időre lemértem a csavarok közti távolságot, aztán időről időre elhagytam a papírt. Időről időre tartókonzolokat és polcelemeket is néztem, ha épp olyan helyen jártam - de persze ez sosem esett egybe azokkal az időszakokkal, amikor a méreteket tartalmazó fecni a táskámban volt. És a konyhaszekrény színét sem tudtam fejből, hogy legalább azzal harmonizáló polcot vegyek.

Ám, ahogy eljött a nyár, és napokon keresztül végre 7-8 órákat aludtam, bevillant az isteni szikra. Hiszen az őszi fűtés-korszerűsítéskor nekem maradtak meg bútorlapok a szétszedett konyhaszekrényből, amiket végül nem építettem vissza! Kibányásztam hát közülük két hosszabbat és két rövidebbet, lemértem őket, majd elballagtam a Star Wars köztiszteletnek és -szeretetnek örvendő szereplője után elnevezett barkácsáruházba és megvettem a tartóelemeket. Itthon piszkosul kreatív módon a konyhafestésből maradt zöld színnel gyorsan átkentem a fehér elemeket, így a szemközti falhoz abszolút passzol a kreáció.




2012. június 18., hétfő

Teljesen biztos vagyok benne...

hogy itt titokban több macska lakik. Mert hogy ennyi szőr jöjjön ki egy szem állatkából... az képtelenség.
Tegnap szőröztem le az egész macskakosarat, meg a székpárnát is... A kép pedig egészen friss.

Lehet, hogy éjszakánként, amíg én alszok, bejárnak ide a macskák és szerteszét hagyják a bundájukat.
Lehet, hogy a macskaszőr magától osztódik. Vagy mondjuk ránézésre. Vagy takarítás hatására. Az eltüntetési szándék biztosan szaporítja - még akkor is, ha csak gondolatban fogalmazódik meg. Szóval vigyáznom kell még a gondolataimra is... (:

Macska kényelemben.

"Haggyál már!"

2012. június 17., vasárnap

Féllábon is

Tudom, a korosztályomban már mások a társadalmi követelmények, de szeretek tornacipőben mászkálni, na. (Mondjuk ez a hozzáállásom biztosan közrejátszik abban, hogy néhány hónapja simán gimisnek néztek.)

Most az óvodai pakoláskor találtam bent egy "vészhelyzet esetére" otthagyott tornacipőmet. És hogy ne legyen olyan unalmas, kb. 5 perces kimerítő munkával rajzoltam rá mintát egy sötétzöld textilfilccel. És hogy ne legyen szimmetrikus, csak az egyikre.


(Igen, koszos. Használom.)

2012. június 15., péntek

... mégiscsak 5 év.

Furcsa ez a nap. Odakinn hét ágra süt a nap, és én mégis fázok. Elköszöntem a gyerekektől, mégis lesz köztük olyan, aki még jár majd hozzám a nyáron. Összepakoltunk a teremben, hogy készen álljon a változásokra, hetek óta készülünk erre - és én mégsem állok készen. Félek, mint mindig, amikor változás közeleg, még úgy is, hogy tudom: "a változás: fejlődés".

Furcsa ez a nap. Sírós-nosztalgiázós, de közben mégis mosolyra ösztönző. Nem csak egy nevelési év ért véget, hanem öt. Nem csak a gyerekektől búcsúztam ma el. És van, amit sosem szeretnék elfelejteni...

  • a Répa-mese,
  • a halrudacskák,
  • a levesgyöngyök,
  • a jeles poharak,
  • az "anyám libája",
  • a keretes kiírások,
  • a jelek a lap bal oldalán,
  • a szerző és cím bemondása a versek előtt,
  • a Zsuzsi nevű baba,
  • a "jobb, ha tőlem tudjátok",
  • a sótartó a fiókban,
  • az alufóliás gyertya-alátétek,
  • a kutyás képek,
  • és még több kutyás kép,
  • no meg néhány kutyás idézet is,
  • a hátizsák,
  • a hamburger,
  • és a 3D-s mozi, ami még hátravan,
  • Csokonai: A Reményhez c. verse,
  • a zöld matricával megjelölt mobil,
  • a krepp-papírok,
  • és egy utolsó kutyás kép, ki tudja, honnan.
Hiányozni fog.

2012. június 3., vasárnap

Összeraktuk...

... a ballagók tablóját.
... a tarisznyákat.
... a búcsúzó kis műsort.
... a sok-sok ajándékot és virágot egy (vagyis inkább kettő-három) kupacba, hogy haza tudjuk vinni őket...


1. Kedves óvódám - ének

2. Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat

Mi tagadás, irigyeltem, hogy a bátyám iskolás,
hogy őneki gyerekjáték az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen formálja a betűket,
s hiába van sok belőlük, ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás, akárcsak a vízfolyás.
Hej - gondoltam - mikor lesz már belőlem is iskolás?
S most, amikor beírattak iskolába az idén,
megfogadtam: a bátyámat utolérem, bizony én!

3. Kovács Barbara: Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét, megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit, nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap, meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában? Úgy szeretném tudni!
Legjobb volna mégis mindig itt maradni!

4. Autó, vonat... - ének

5. Ősztől iskolába járok,
elballagok óvodámból.
Búcsút veszek kis jelemtől,
csoportomtól, jó dajkámtól.
Óvónénik hangja kísér,
voltak vidám nyarak, telek.
Köszönöm, hogy vigyáztál rám,
kedves ovim, kinőttelek.

6. Iványi Mária: Nagycsoportosok búcsúztatása

Nem jöttök már óvodába, iskolások lesztek,
játék helyett számokkal és könyvvel ismerkedtek.
Megtanultok betűt írni, pocakos b-t, ó-t, á-t,
rajzoltok szép színes képet s hangjegyekből kottát.
Azért mi sem búslakodunk, itt a mackó s labda,
jövőre meg találkozunk az iskolapadban!

7. Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De jobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó.
Ez itt az út, felénk futó.
Ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű.
Ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder.
Ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés.
Ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.


8. Sehallselát Dömötör - ének

9. Meglepetés videó a csoport tagjairól