2012. január 29., vasárnap

Egy kis okosság...

Egy bölcs ember egy társaságban elmondott egy viccet. Mindenki hisztérikusan nevetett a poénon. Utána a férfi újra elmondta a viccet. Most már kevesebben nevettek. Újra és újra elmondta a viccet, addig, amíg végül mindenki unott fejjel reagált a csattanóra.

Ekkor elmosolyodott és azt kérdezte: "Nem tudtok újra és újra nevetni ugyanazon a viccen, de akkor miért tudtok ugyanazokon a dolgokon siránkozni örökkön örökké?"


2012. január 27., péntek

Csatákról és háborúkról

Csatát nyertem. Másvalaki ellen. Mondjuk nem egyedül - bár nem kértem, de egy barát segített, így sikerült a dolog. Egyfelől elkenődhetnék, mert tudom, csupán a magam erejével nem lettem volna képes rá. Másfelől örülhetek, hogy vannak barátaim, akik jól tudják, mikor, miben és hogyan segítsenek. Akik vigyáznak rám.

Egy másik csatát is nyertem. Ezt önmagam ellen, sőt saját erőből és elhatározásból, és ennek örülök. Mert talán van abban valami, hogy önmagunk felett a legnehezebb győzelmet aratni.

Aztán, ezeken kívül, más témában el is vesztettem a napokban egy csatát. De nem adom fel. Csak nagyon oda kell koncentrálnom. Mert ezek mind csak kis részei egy-egy nagyobb háborúnak, amiket nem szívesen, nem saját akaratomból, de végig kell harcolnom. És nem karok vesztesen kijönni belőlük.

2012. január 24., kedd

2012. január 21., szombat

A kedvességről

Írtam már erről, hogy mennyire jól esik, ha csak úgy váratlanul, valamihez kapcsolódva vagy mindentől függetlenül, egyszerűen meglep valaki egy szóval, dallal, idézettel, képpel, bármivel... akár csak annyival, hogy "gondoltam rád"...

Mert ezek az apróságok olyanok, mintha szivárványt rajzolnának az ember lelkébe :) Megtöltik hittel, boldogsággal, reménnyel, szeretettel...


És ezt bizony könnyű továbbadni. Bár néha észre sem veszem... és meglepődök, ha jön egy "köszönöm", egy mosoly vagy egy e-mail, ami eszembe juttat egy félmondatot, amit mondtam, vagy egy képet, amit megosztottam, és rádöbbenek, hogy ja, ott, az és akkor? És ez neki ennyit jelentett? Mert nekem bizony csak úgy jött...

Mert akkor és ott úgy éreztem, félre kell tenni minden munkát, minden gondot-bajt, és oda kell adni azt a pillanatot annak az embernek. Nem azért, mintha viszonzást várnék, vagy bármit érte, csak azért, hogy neki is legyen szivárvány a lelkében. Amit majd megoszthat mással :)

2012. január 17., kedd

Könnyek helyett

"Ha mosolyt hozok a könnyek helyett, így maradjak meg neked..."



special thanks to: olvasó

2012. január 16., hétfő

Hat előtt a város...

Hat előtt még csend van. Kevés az autó, a gyalogos még kevesebb. Szinte néptelen utcákra mosolyog le a hold.

A boltok előtt frissen sült kenyér illata terjeng, ahogy az áruszállítók megérkeznek vele és behordják az üzletbe. A kávézóból az automata kurtyogása hallatszik, ahogy az eladó éppen lefőzni az első adagot - magának.

A tekintetek fáradtak, a szemekben még fel-felvillannak az éjszakai álomképek, amiket erőszakosan űzött el az ébresztő csörgése.

Varázslatos világ ez a hajnali, csodákat rejt és ígéreteket, titkokat és meglepetéseket.

Ilyenkor még az is megtörténhet, hogy a buszmegállóban barátságosan kezet ráz egymással az üzletkötő és a raktáros, akik egyébként egymásra sem pillantanának, ha találkoznak, de hat előtt mégis van bennük valami közös: mindketten tudják, milyen érzés korán kelni...

2012. január 12., csütörtök

Angol szótár

C 4x11
windowsill: ablakpárkány
freshman: elsőéves, gólya
birthday suit: ádámkosztüm
to grill: roston süt; vallat
bedding: ágynemű
lethal: halálos
dupe: becsap, rászed


B 7x06
adjust: alkalmazkodás
lump: darab
coal: szén
solution: megoldás
assassination: merénylet
intact: sértetlen
blowfly: húslégy
fetus: magzat
demand: igény
coroner: halottkém
swab: kenet


C 4x12
to embezzle: sikkaszt
to task: feladattal megbíz
patrol: járőr
accountable: felelős
mayor: polgármester
voluntarily: önként
refuse: visszautasít, megtagad
asset: előny, nyereség

2012. január 11., szerda

A boldogságról, hitről, bizalomról - és ezek törékenységéről

A Karácsonyt szeretem, de magát a decembert, mint hónapot, különösebben nem. Mondhatnám, hogy nagyon nem. Sötét, hideg, munkával teli, no meg erőfeszítésekkel, hogy mindeközben ki tudjam zárni a sok-sok zavaró tényezőt, a környező világ többet-jobbat-szebbet-drágábbat felfogását, és az ünnep majd igazi ünnep legyen. Ami arról szól, hogy végre azokkal lehetek, akiket szeretek, úgy, ahogyan szeretek. Nem számít, hogy melyik nap (23., 24. vagy 27.? Nem mindegy??? Ez csak egy szám, egy jelölés, nem a boldogság feltétele.), nem számít, hogy hal, gyöngytyúk vagy simán rántott sajt és párolt zöldség van az asztalon. Csak az együttlét számít. (Helló Tesó, csörr-visszacsörr, telepatikus kapcsolat befigyel megint.)

A másik, amit nem szeretek a decemberben, az a sok felfokozott karácsonyi érzelem. A legtöbb nem is őszinte. Utálom, amikor azzal indokolnak emberek kedvességet, mosolyt, hogy "Karácsony van". Utálom a látszat-szeretetet, látszat-elfogadást. Pláne azoktól, akik nemKarácsonykor egyébként hátulról mellbe, mindegy.

És amit a legjobban nem szeretek az egészben, ahogy mindez rám hat. Hajlamos vagyok elhinni, hogy mindaz a szép és jó, ami körülvesz - amit nem csak úgy kaptam, hanem megküzdöttem érte - tartós lehet. Hajlamos vagyok biztonságban érezni magam, és megfeledkezni arról, hogy a boldogság tünékeny ajándék, arról, hogy hányszor csalatkoztam már, amikor dacolva a belső hang figyelmeztetésével megbíztam valamiben/valakiben és mertem változtatni a dolgok állásán, remélve, hogy a helyzet még jobb lesz.

De nem lett. Most sem lett. És csak a saját fejemet verhetem a falba, amiért azt hittem, hogy más eredményt várhatok, pedig ugyanúgy teszek valamit, mint már oly sokszor.

A francba vele, ebből is kimászok, nanehogymár. Év eleje van, vagy mifene.

Ja, és lesz egy folytatásos fantasy a blogon; azoktól, akik nem kedvelik a műfajt, előre is elnézést kérek.