2012. október 25., csütörtök

Vendégségben - a hetedik hét

... és a nyolcadik is. De csak szépen sorjában.

A nagymértékű betegségjárványnak (amibe a felnőttek is beleesnek) köszönhetően egyik délután átjött hozzánk aludni a szomszéd csoport fele. Na ilyen még nem volt. Igazából, szerencsés helyzetünk volt így, hiszen azt látták a kicsijeink, hogy ez a vendégeskedősdi nem is olyan borzasztó. A másik csoportosok, bár nem ismertek bennünket, jól megvoltak. Aludtak, játszottak, kommunikáltak. Sőt, aminek külön örültem, hogy még a termünkbe is visszataláltak, nem próbáltak "rutinból" a sajátjukba kanyarodni.
Aztán, volt még egy vendégünk a héten. Erről azt kell tudni, hogy drága gyermekeink valamilyen rejtélyes okból már a húsvéti nyulat várják. "Írjunk neki levelet!" - hangzik el napjában többször is. Megjegyzem, a legkreatívabb ajándék, amit eddig kértek, egy rozsdás bicikli volt. Naszóval, visszakanyarodva az eredeti témához, próbáltuk tudatosítani bennük, hogy a nyúl biztosan jön ugyan, de előtte még érkezik a Karácsony, azelőtt pedig a Mikulás. Még előbb pedig a fényképész bácsi. Így aztán, ha nem is úgy várták a fényképészt, mint a Messiást (legalábbis nagyon remélem, he-he), azért a legendás alakokkal simán egy szintre került. Szerencsére ajándékot tőle azért nem kértek. Mondjuk az is igaz, hogy a betegség miatt csak 8 gyerekünk volt bent a fényképezés napján - ilyen kevesen sem voltak még csoportképemen. Aznap a mieink is vendégségbe mentek, a másik csoportba enni és játszani, amíg a mi termünkben a fotózás folyt. Egészen jól bírták a dolgot. Még a végén rutinos óvodások lesznek...

Mindemellett a helyi iskolába meghívták az óvónéniket 1-1 bemutató órára az elsősökhöz, így a tavalyi nagycsoportosainknál vendégeskedhettem egy röpke kis időre. Furcsa volt őket látni (: Félig még ovisok, de azért már iskolások, kb. ugyanott tartanak a "beszokásban", mint a kicsik nálunk... Már a folyosón odaszaladtak, megöleltek, az óra alatt hátra-hátra sandítottak, hogy tutira őket nézem-e. Ki mást is néztem volna? Teljesítményben nem leptek meg, azt hozzák, amilyennek megismertük őket: ki szétszórt, ki hallgatag, ki bizonytalanabb, ki csendes. De mind figyeltek, mind jelentkeztek, mind jól válaszoltak a kérdésekre. Ügyesek. Hiányoznak.

Hétvégén aztán nálam is vendégek jártak, és én is meglátogattam egy régi ismerőst. (Ezért nem volt időm blogot írni...) Az egyik vendégem - bár nem látom szívesen - maradt is, nevezetesen Torok Gyula, úgyhogy ezt a hetet csaknem végig itthon töltöm némi gyógyszer, narancs és tea társaságában. Az oviba mindössze egy nap jutottam el... kvázi vendégségbe.

2 Megjegyzés:

Ovi Varázs írta...

Ezen a héten nálunk is vendégségben volt a szomszéd csoport a délutáni alvásra. Egy tűt sem lehetett volna leejteni, úgy megszaporodtunk. Ráadásul jött a dajka néni, hogy ők így szokták, meg úgy szokták...Tőlem nem megszokott módon egész jól toleráltam, de igaz a mondás, hogy " bármily kedves vendég, három napig untig elég :)!
Bocsi, jobbulást kívánok Neked és jó pihenést a szünetre:)!

óvónéni írta...

Köszönöm! Mondhatjuk, hogy meggyógyultam.
Szerencsére nálunk elég egységes az emelet szokásrendszere, no meg a "ha Rómában jársz, viselkedj úgy, mint a rómaiak" elv van érvényben, szóval nincs ebből különösebb gond. Van egy kis "így szokták - úgy szokták", de nem vészes.

Megjegyzés küldése