2012. október 14., vasárnap

Az érintés pszichológiája - a hatodik hét


"Több kísérlet igazolta, hogy egy-egy ingerküszöb alatti érintéssel, ami a megérintettben talán nem is tudatos, már pozitív érzéseket lehet kelteni. Például egy könyvtárban a kölcsönzéskor minden második ember kezét megérintették, utána pedig a kijáratnál kérdőívet töltöttek ki velük a könyvtár minőségéről. Nem mindenki vette észre, hogy megérintették, de mindenkiben pozitív érzések születtek a könyvtár szolgáltatásaival kapcsolatban. Volt olyan, aki azt mondta, kellemesen elbeszélgettek a könyvtárossal, pedig erről szó sem volt. A parányi, finom érintésből világok tudnak születni, mint ahogy a Sixtus-kápolna freskója szerint a világ is ebből teremtetett. Egy másik kísérletben egy bekamerázott telefonfülkében hagytak egy pénztárcát. A megtalálótól minden esetben megkérdezte a kétségbeesett kísérleti személy, hogy nem talált-e egy pénztárcát, és egyeseknek megérintette a felkarját. Akit megérintett a kísérleti személy, az készségesen visszaadta a talált pénztárcát. Egy parányi érintés képes kihozni belőlünk a legjobbat."

Múlt hétvégén sokat beszélgettünk az érintés pszichológiájáról. Igazából, jól jött. Néha nem árt egy kis emlékeztető, még akkor sem, ha természetessé vált dologról van szó. Mert tudatossággal fokozható a pozitív hatása.
Megmondókáztattam a gyerekeket, egyesével, huhh! A bátrabbaknak jól ment, pedig saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen frusztráló figyelő szempárok kereszttüzében beszélni. Nade, vannak ugye visszahúzódóbbak is. Itt lehetett jól bevetni a megnyugtató és biztonságot adó testi kontaktust - és láss csodát, működött! (: Ügyesek ám a gyerekeink.
Mondjuk az még mindig zavar, hogy időről időre újra kell kezdeni a beszoktatást - mert jön új gyerek, vagy olyan, aki 1-2 nap után mindig hetekre lebetegszik. De ez van... Aranyosak amúgy az újaink - csak hát, az egész hétfőm borult a sírások miatt. Viszont, a kedd már nem. A mérleg végülis pozitív. A régebbiek most jutottak el az anyának szóló hisztikig, reggel 2 perc visítás, utána vidám játék. Ahogy a nagykönyvben meg van írva.
A mesétől tartottam kicsit, de szerencsére alaptalanul... Annyira bejött nekik, hogy mindig megmutatjuk a képet, ha van a könyvben, hogy végig figyeltek, sőt, később is jöttek kérni ugyanazt a mesét... Aztán, játszottunk olyat egyik délelőtt, hogy ők meséltek nekem, én meg próbáltam aludni a szőnyegen (de jó is lett volna), és amikor sehogy sem tudtam megnézni a képeket a körülöttem ülő lelkes altatóktól, a kissrác, aki épp mesélt, addig-addig ügyeskedett, hogy a szemem elé tudta tenni a könyvet.. aranyos volt (:
A zene-tánc kombó bármikor bevethető adu-ász, azt hiszem, szerzek még gyerekdalos CD-ket... Most van nálunk Alma, Halász Judit (aki már 70 éves, _hihetetlen_), Gryllus Vilmos - ezeket szeretik. Ti miket ajánlotok még?

3 Megjegyzés:

Ann írta...

Kolompos, Kaláka, 100 fok Celsius, és vannak válogatások kifejezetten óvdásoknak...

Bergamott írta...

Én is a Kolompost, Kalálkát, Vacka dalokat, Lyra együttes. Mi ezeket hallgattuk rongyosra.

A Kossuth rádión az Időfutár (19:30) és az esti mese (kb. 19:50) között mindig más-más gyerekeknek szóló albumról szól a zene, ott kaphatsz kóstolót sokféléből.

óvónéni írta...

Köszönöm (:
Azért körülnéztem, nálunk is akad még CD: a Bocsoda, az Idesüss, a Kiskalász zenekar Százlábúja, A dzsungel könyve, a Túl a Maszathegyen, a Szélkiáltó dalok és a Nagy mesealbum 1-2.
Csak valahogy mindig az Alma kerül elő (:

Megjegyzés küldése