2012. augusztus 8., szerda

Annak idején...

... amikor elkezdtem keresni, mit is készítsek, csak annyiban voltam biztos, hogy valami olyan kell, amire rá lehet rajzolni egy tulipánt. És abban is biztos voltam, hogy különleges lesz számomra, hiszen olyasvalaki kapja, aki a világ másik felén élt, amikor először megismerkedtünk és levelezni kezdtünk.

Van valami varázslat a blogolásban. Egy varázslat, ami lehetővé teszi, hogy egy másik világba nyerhessek bepillantást, majd közel is hozza ezt a világot. Legalábbis, egy fontos részét (:

3 Megjegyzés:

VRJúlia írta...

Ez olyan szép...és annyira az, ami néhányunkat mostanában foglalkoztat, és igazol.
Köszi:)

krisz írta...

Hol voltam én,hogy csak most látom mennyit írtál?S igen itt a tányérom is!Az enyém!Enyém!!!!!Nem csak ezt adtad vel, de valami mást is.A kedvet, hogy megint írjak.Hogy ne hagyjam elveszni.Köszönöm!

óvónéni írta...

Örülök, hogy tetszik!
És Krisz, örülök, hogy írsz, blogolsz megint! Láttam ám a kollázst, kösziköszi! A szavam is elakadt (:

Megjegyzés küldése