2012. július 10., kedd

"3in1" cserkésztábor - 2. rész, 4-7. nap

The cream in my coffee

Pic hazautazott, de megjöttek a kicsik, majd a drávafokiak. Táborunk mintegy varázsütésre átalakult Mátyás király udvarává, ahol a király, a királyné, a lánynak álcázott Corvin Jánoska, az udvari festő, Kinizsi Pál, a királyi konyha és az udvari bolond mellett lovagok és udvarhölgyek élték mindennapjaikat.
Valahogy úgy van ez nálam, hogy a cserkésztáborokban megszűnik az órában-percekben mért idő. Eszembe sem jut pl. bekapcsolni a telefonom, max. akkor, ha én vagyok egyedül ébren reggel és időre kell ébresztenem valakit. De amúgy, például nem fél 9-re időzítem a reggelit, hanem zászlószertartás utánra, és így pontosan tudom, mennyivel előtte kell feltenni a mosogatóvizet melegedni akkor is, ha csúszás van. És aludni is pontosan zászlólevonás után megyek (khm, khm... kivéve persze, ha holmi autókat kell közelebbről megnézni éjszaka).



A sok új ember érkezésével felpörgött a tábor élete. Több, mint duplájára nőtt a táborozók létszáma, így aztán a reggeleim jópár adag kávé főzésével, majd kb. 5-6 kg kenyér felszeletelésével kezdődtek (az biztos, hogy kenyérből volt elég, köszönhetően a 2x20 kg-os rendelésnek). A felülmúlhatatlan Tesco gazdaságos margarinból (ami épp csak egy molekulában tér el a dobozától...) végre fogyott annyi, hogy kérhettem újakat a faluból, ahol szerencsére nincs Tesco, így javult némileg a minőség (bocs az áruházlánctól, de ez az igazság). A reggeli teákat is sikerült már egészen ihatóra ízesíteni, a gyakorlat sokat számít, ugye. Kétszeres mennyiségű kézmosó- és mosogatóvizekre volt szükség, ezeket már a segítőkész fiúk cipelték, jól jött. És jól jött Ági és Anita mellett a Tulipánok segítsége is a gh-n, "best konyhás őrs evör". A legnehezebb, legunalmasabb feladatokat is pikk-pakk elvégezték, és sohasem mentek el a "Kell még valamit segíteni?" kérdés nélkül. Annyian voltunk, hogy egy-egy reggelinél ill. vacsoránál mind a 10 tálcát felhasználtuk az eddigi 3-4 helyett.


Próbáztatással kezdtük a tábor második harmadát, ez mindig érdekes. Néhány perc alatt kell kikérdezni a próbázókat egy adott témából úgy, hogy az ne iskolai feleltetéshez hasonlítson, hanem élményt adjon nem csak nekünk, de nekik is. Az állomásunk helyszíne igazán remek volt: egy széles törzsű fa mögül ronthattunk rá útonállókként "Mit kerestek az erdőnkben?" kiáltással a fiatalokra, akiknek aztán be kellett bizonyítaniuk, hogy nem az ellenség kémei, hanem cserkészek. Mindenkinek sikerült, derekasan helyt álltak a többi állomáson is, megérdemelten kapták meg délután a nyakkendőjüket ill. a próbajelvényeket. A helyi önkéntes tűzoltók tették még emlékezetesebbé ezt a napot a bemutatójukkal, és egyben arról is gondoskodtak, hogy az aznap estére rakott tűz ne gyulladjon be magától (cserébe viszont gyűjthettünk újra fát és szárogathattuk az egyenruhákat). A nyílt napra sok szülő és családtag érkezett, igaz ők a tábortűzre már nem maradtak, így nem hallhatták a tábor kedvencévé vált dalocskát a nagy kövér póniról. "My baby, this is what you told me."





A környéken tett túrák, akadálypálya, kézműves foglalkozások, számháború, kereskedőjáték színesítették napjainkat. A programok során a több korosztály, több településről érkezett sokféle emberke igazi közösséggé, egy csapattá kovácsolódott. Mindenki rajta hagyta kéznyomatát azon a két vásznon, melyekből  egyiket a pécsiek, másikat a drávafokiak vitték haza magukkal, hogy aztán otthon kifüggesszék, emlékként a táborról. (Csak azokat a fránya szúnyogcsípéseket tudnánk feledni...)






Meglepetések is értek bennünket bőven ez alatt a négy nap alatt. A kicsiből naggyá, gúlából máglyává változó tábortűz, a nádfedelű ház tetejére szálló pingvin és az alapjába bemászó mutánsfejű giliszta, no meg az őrsök előadásai utolsó este a tűz körül, melyekből kiderült, hogy Iceman (alias Zoli) szereti a mazsolát, hogy mire való a kezünk meg a szánk, hogy a tevék bár nem lépnek az emberre, de néha lepisilik, és az is, hogy a Bodza-lányok kiválóan tudnak rappelni.
Bodza rep
Hello szasztok!
Na mi a pálya skacok?
Toljuk ki a szánkon a repet,
és utána abba a lekváros kenyeret.
Anna és csapata a konyhában dolgoznak,
jó kajákat dobnak össze ezt köszönjük szépen.
Van itt egy király kit úgy hívnak Mátyás,
a népe szereti pedig nem is olyan sirály.
Mi vagyunk a Bodzák a legtutibb lányok.
Vezetőnk a királynő aki viszont király.
Neki van egy fia Korwin Jánoska
pedig igazából csak Fancsika.
Minden este a tábortűznél vagyunk
és daloljuk a sok-sok népdalt, amit már ununk.
Ezért írtunk reppet hogy feldobjuk a placcot.
Van egy bolondunk ki a pónikért rajong,
rengeteg a vicce mi meg sokkot kapunk.
Van egy Pál kit Kinizsinek hívnak,
erős karja csak a mesében igaz.
Van itt még egy festő ki Jánoskára vigyáz,
királynénknak anyja, kit nagyon szeretünk.
Erdő közepén a tábor nagyon állat,
ha meglátsz minket leesik az állad.
Ez volt a Bodza őrs reppe,
búcsúzik az 5 lány erre az estre!
YEAH!
Csoda-e, hogy ennyi élmény (és egy, a tábortűznél tett megjegyzés) hatására igazán különöset álmodtak a táborlakók az utolsó éjszakán? Többen közülük arról meséltek, hogy mécsesekkel kivilágított úton végighaladva, a királyi udvar lakóit segítve ill. tőlük segítséget kapva gyűjtöttek össze Mátyás királyunknak álruhát, hogy elvegyülhessen nép között. A beszámolók egyes részletei igencsak különböztek, Kinga például állította, hogy nem a nádor, hanem egyenesen a Vándor indította el erre a fontos küldetésre. (Kellene az a Gyűrűk Urás keretmese tényleg.) Olivér pedig erősen elbizonytalanodott, hogy valóban álmodta-e a történteket. Mindenesetre a tea finom volt - és még véletlenül sem fekete! - a kulacsok pedig tiszták lettek reggelre. A hazaindulók megtölthették vízzel és elköszönve a még itt maradóktól buszra szálltak és elhagyták a tábort.

2 Megjegyzés:

VRJúlia írta...

A tábor is jó, nagyon, de a margarinos megjegyzés, na az mindent visz!:)

óvónéni írta...

Áron volt az elkövető (:

Megjegyzés küldése