2012. július 9., hétfő

"3in1" cserkésztábor - 1. rész, 0-3. nap

Duplakávé

Nem gondoltam volna, hogy valaha még egyszer gh-zni fogok egy cserkésztáborban, aztán mégis elvállaltam a dolgot, ha már úgy adódott, hogy könnyítésként nem kellett főzni (hozattuk az ebédeket), "csak" a reggeli-esti hideg ételről gondoskodni. Mondjuk az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a tábor előtti napon még így is komolyan elgondolkodtam azon, kit is hívhatnék fel, hogy ne kelljen elmennem. Aztán "Nem vagyok normális, hogy belementem ebbe" életérzéssel mégiscsak elindultam. Nem bántam meg azt a 11 napot, amit a majsi erdészháznál töltöttem.


Pic barátnőm jött velem négy napra - igen négyre, mert mi már a tábor előtti estén elindultunk, a légjavító berendezéssel (értsd: air conditioner fordítása az IC-n) felszerelt vonattal leutaztunk Pécsre, és ott aludtunk Csengééknél a nagyonvicces felfújható matracon -, így vele takarítottuk ki és rendeztük be az egész tábori konyhát, vele építgettük nyúlfarknyi szabadidőnkben a Cseresznye őrs kétszemélyes (én hívtalak, Áron...), igen otthonosra és kényelmesre sikerült kis körletét. Együtt ismerkedtünk a pécsi csapat tagjaival, szokásaival, együtt vettünk részt a tábortüzeken. Kenyeret kentünk, ebédet osztottunk, teát főztünk, szörpöt kevertünk, asztalt töröltünk, mosogató- és kézmosóvizet készítettünk ki, fát gyűjtöttünk, fűrészeltünk, kötöztünk.




A tábor első harmada az összeszokásról és az építkezésről szólt. Persze volt, akivel rögtön találtunk közös hangot és nyilván akadt olyan is, akivel csak később. Közben készen lettek a sátrak, az alakuló tér, a latrinák, a fürdősátor, a kapu díszítése, az emésztő. Picurral még egy tábortüzet is raktunk, mialatt a többiek túrán vettek részt, mi pedig a táborra vigyáztunk. Nem is akármilyent, spontán gyulladót, ugyanis a nagy hőségben a hamu alatti parázstól egyszercsak füstölni kezdtek a fák. Elég szürreális élmény volt több kancsó vízzel leönteni a már megrakott tábortüzet, hiszen máskor azon imádkozok, hogy begyulladjon - papír nélkül, egy gyufával, mert úgy az igazi. Azért még így is összejött a dolog.





Éjszakánként az erdő teli volt zajokkal. Koppanások-reccsenések, surranó kis állatok neszezései emlékeztettek minket minden percben arra, hogy itt most mi vagyunk a vendégek. A sátrunkba naponta beköltözött pár tücske (*copyright by Pic) és pók, emellett állandó éjjeli vendégünk volt a körletben Sztív, a vérmókus is. A rét fölött esténként denevércsalád röpködött. De a legérdekesebb egy riasztóhoz/kismalachoz hasonló hangot kiadó állatka volt, amit már az első éjszakai őrségben hallottunk a tábor környékén, sőt néha igen közel az erdészházhoz. Mivel hol a földön, hol pedig a fákon tanyázott és visítozott, a táborlakók madárdisznónak nevezték el. (Később egyik éjjel Gyuri egyszer látta is, bent a házban csüngött lefele a plafonról. A fajtáját illetően viszont mégsem lettünk okosabbak.)
Így teltek a táborlakók első napjai. Szombaton a Bodzák, a Cseresznyék és a Sólymok mellé egy négyfős család érkezett hozzánk, a kisfiuk, Martin lett a "legfiatalabb táborozó" cím birtokosa. Az is maradt, pedig másnap jött még jónéhány gyerkőc.



1 Megjegyzés:

VRJúlia írta...

Ó, a cserkészet:)
Én tk neki köszönhetem(az Úristennel egyetemben:)), hogy ilyen, ez, és itt vagyok, ahol...
Lubickoltam az élménybeszámolóban, lélekben ott voltam, és vigaszként arra gondolok, hogy ha formailag nem is tökéletesen, de eszmeiségben igyekszünk hasonló dolgokat megvalósítani nyári bibliatáborunkban. Majd beszámolok:)
További szép nyarat,
Júlia

Megjegyzés küldése