2012. május 5., szombat

Verseink Anyák napjára

Lukács Angéla: Csak egy van...
Sok-sok levél van a fán,
Mind hasonló forma,
Milliónyi levél közt
Mégsincs két egyforma.


A Földön sok gyerek él,
milliárd is megvan,
De az egész világon
Belőlem csak egy van.


S ha egy nagy tér közepén
Tenger gyerek állna,
Közöttünk az anyukám
Mégis rámtalálna.

Szénási Miklós: Anya
Tegnap foci közben
olyan nagyot estem:
mind a két térdemen
meg is sebesültem.


Csak ültem, zokogtam,
potyogott a könnyem.
Ám akkor szólt egy hang:
éppen jókor jöttem!

Anya volt , ki mindig
időben érkezik
Lehet bármi gondom,
biztos, hogy ő segít.

Anya süt, anya mos
anya mindenhez ért.
Anyát úgy szeretem,
nem adnám semmiért.

Donászy Magda: Ajándék
Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.
Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Elkészült a madár,
nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.
Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.

Kis Jenő: Meghajtom magam
Meghajtom magam most,
friss csokor kezemben,
sose vert a szívem
ennél melegebben.
Nyújtom kicsi csokrom
édes jó anyámnak
s töröm fejem: néki
mi mindent kívánjak?
Gyöngyöt a nyakába?
Sok zsírt a bödönbe,
mosogatógépet,
hogy magát ne törje?
Azt is, de leginkább,
hogy sokáig éljen,
s boldog legyen,
boldog egész életében.

Mentovics Éva: Az én anyukám
Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog...
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.
Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.
Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap...
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.
Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek...
nem mondhatom elégszer.

Kovács Barbara: Álruhás királylány
Álruhás királylány az én anyukám.
Télen nyáron farmerban jár mindig az utcán.
De, ha felvenne egy szép, hosszú szoknyát,
mindenki láthatná királylány mivoltát.

Anyukám, vedd fel a legszebbik szoknyád,
a hajadba tűzzél bele csillogó koronát,
ámuljon mindenki, hogy te milyen szép vagy,
világgá kiabálom: te csak az enyém vagy!

Takácsné Csente Juliánna: Rozmaringerdőben
Rozmaringerdőben
Egy nagy csokrot szedtem.
Édes anyukámnak
Lába elé tettem.

Ölébe hajtottam
a fejemet csendben.
És csak arra kértem,
hogy szeressen engem.

Fazekas Anna: Köszöntő
Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat felborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedves szóval, lágyan mondta:
“Be szép verset mondtál, lelkem!
Be jó is vagy, kicsi szentem!”
S nyakam köré fonta karját
ünnepeltük anyák napját.

Veres Csilla: Neked álmodom anyu
Neked álmodom anyu
a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.
Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.
Elhozom neked anyu
a hulló csillagot
zsendülő mezőkről
az édes illatot.
Elhozom én onnan
méhecskét, virágot
s megálmodom neked
az egész világot.

Közösen:

Donászy Magda: Nagymaminak
Anyák napján reggel,
Mikor a nap felkel,
Nagymamikám elé állok
sok-sok szeretettel.
Édes jó anyámat
fölnevelte nékem,
Most én értem fárad,
mint anyámért régen.
Ha nincs itt, hiányzik,
jöttét várva-várom,
nála jobb nagymami
nincs is a világon.
Mesét mond, ha kérem,
főz, vasal naponta,
mintha mindnyájunknak
édesanyja volna.
Anyák napján reggel,
mikor a nap felkel,
őt is köszöntöm
hálás szeretettel.

Nadányi Zoltán: Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van,
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

1 Megjegyzés:

Enca írta...

Köszönöm, elmentettem, jövőre tuti, hogy használunk belőle kettőt-hármat. Szeretem a blogod mazsolázni, sok mindent tudok használni az oviban.
További jó munkát kívánok, szeretettel, Enikő

Megjegyzés küldése