2012. május 12., szombat

Gondolatok

"Törékeny kincs a bizalom. Mint egy üvegpohár, mely, ha egyszer eltörik, többé sosem lehet újra teljesen ép és tökéletesen átlátszó. Ha összeragasztják is, a repedések mindig látszanak és torzítják a képet. És a legkisebb erőhatásra újra szétpattanhat ez egész.
Csodálatos érzés megbízni valakiben, azonban nagy a kockázat. Ha engeded, hogy lásson téged és átlátszóvá válsz számára, mint az üveg, akkor többé nem véd meg semmi. A másik ismerni fogja minden rezdülésed, érteni fogja minden félszavadat. Önmagadat adhatod, falak nélkül, álca nélkül, elvárásoktól való félelem nélkül – mert tudod, hogy elfogadnak. A szabadságérzet eufórikus, s te nem törődsz az apró sérülésekkel, mert automatikusan jóindulatúnak veszed a kétértelmű megjegyzéseket, hiszen lehet a másiknak is rosszabb napja, amikor nem sikerül mindent pontosan úgy megfogalmaznia, ahogyan szeretné. Nem törődsz vele, hogy bizonyos logika szerint a másik talán elhallgatja előled az igazi célját, az őszinte véleményét, mert valójában csak fel akar használni téged. Elhessegeted ezeket a gondolatokat mindaddig, amíg egyszercsak azt veszed észre, hogy már annyi a karc és a repedés azon a bizonyos üvegen, hogy torzzá, elmosódottá válik mögötte minden, s megtisztítani sem tudod, mert a legóvatosabb érintésre is vág, fájdalmat okoz.
A pillanat, amikor az üveg szétpattan, a másodperc, amikor kimondod, ami ólomsúllyal nyomja a lelked: „Nem bízok benned!” – mindkettőtöknek borzalmasan fáj. Látod, ahogyan a másikra zuhan a szavak súlya, a saját terhed mégsem szűnik meg, mégsem lesz könnyebb, mert a másik fájdalma akkor téged már nem érdekel. És ez csupán még elviselhetetlenebbé teszi a szenvedést számodra. Az üveg egy szilánkja örökre a lelkedben marad. Ha egyszer, sokára talán újra tiétek lesz a bizalom kincse, ez a parányi üvegdarabka mindig ott lesz, hogy elvágjon köztetek mindent."

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése