2012. február 11., szombat

A farsangi jelmezekről

Itt a farsang, áll a bál - ez persze mindenkinek mást jelent, de elkerülni nem igazán lehet.

Mit tegyen az ember, ha nincs ideje/kedve/ötlete/hangulata jelmezt készíteni? El lehet persze menni boltba vagy kölcsönzőbe, de a legegyszerűbb (?) megoldás, ha benézünk a szekrénybe és megpróbálunk az ott található ruhákba belelátni valamit, amit eddig nem vettünk észre. Indulhat a képzelet felszabadítása, csak úgy szürreálisan, mint Apollinaire.

Az idei festőművész jelmezemhez nem kellett más, csak egy vidám színű, madármintás felső, egy lila nadrág (a lila szín nálam valahogy összekapcsolódik a művészettel), egy kendő és az összes itthon fellelhető karkötő. Az oviban szereztem hozzá pár nagyobb ecsetet meg egy színes mappát és meg is született a jelmez, ami bár nem volt bonyolult, de idénre töklétesen megfelelt, főleg mivel az egyik gyerek nálunk vagány srácak öltözött, így nem voltam egyedül a hozzáállással. Igényesebbek és azok, akik nem utolsó pillanatban világosodnak meg, palettát is készíthetnek hozzá, sőt festhetnek is egy szép képet, úgy még hitelesebb.

Személyes kedvencem volt tőlünk a rózsabokor jelmez, ami egy zöld anyagból és a rávarrt virágokból állt. A virágokat egyébként kézzel készítették otthon, sok munka volt benne, de megérte, gyönyörűek lettek és hát az ötlet is hatalmas. Intézményi szinten kedvencem volt a múmia: az egyik kissrácot kreatív szülei tetőtől talpig betekerték fáslival - felülmúlhatatlan. A felnőttek közül pedig a lufiárus jelmezt jegyeztem meg, későbbi megvalósítás céljával, jóhogy.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése