2012. február 4., szombat

A buszsofőrök fajtáiról

A hízelgő: nagyjából minden nőnemű utasnak kedves szavakkal udvarol. Visszautasítani, lerázni, megértetni vele, hogy semmi esélye majdhogynem lehetetlen. A törzsutasokat ingyen is elszállítja, amennyiben egy-egy alkalommal nincs náluk pénz vagy bérlet. A nőnemű törzsutasokat emellett alkalmanként kávéra is meghívja. Télen egész hasznos, mivel a vezetői részben üzemeltetett fűtés előnyeit a beszélgetőpartner is érezheti.

A vicces: széles mosollyal, emelt hangú "Jóóó reggelt, Vietnám!" üdvözléssel fogadja utasait a legkorábbi járaton is. Ennek fokozása a "Jó reggelit kívánok!", ami eléggé idegtépően hat, mikor az ember fejében az erőtlen "Kávét... kávét..." segélykiáltások ismétlődnek a hajnali hidegben.

A fontos: legalább három különböző mobiltelefonnal rendelkezik, amelyeken az egyes hívóknak eltérő csengőhangokat állított be. Így aztán, ha egy utasnak csörög a mobilja, akkor is az hiszi, hogy őt keresik. Nemes és felelősségteljes feladatának érzi, hogy terítse az információt kollégái között az ellenőrök aktuális tartózkodási helyéről. Fejből tudja az aznapi beosztást, nehogy megzavarjon bárkit is az otthon/nyaraláson/szeretőnél töltött szabadnapján.

A nagykabátos: ha jön a hideg, nem a fűtést veszi fel, hanem egyre több réteg ruhát. Ennélfogva az utastérben ülők a kilátás helyett gyakran az ablakokon nyíló jégvirágokban gyönyörködhetnek. Ha fűt is kicsit, átlag 16 és 3/4 perc után lekapcsolja, további vacogásra késztetve ezzel az utazóközönséget.

A dohányos: mind közül talán a legrosszabb. A végállomásokon eltöltött percekben csendes magányában a busz belsejében gyújt rá, mert meggyőződése, hogy ha kinyitja az ablakot, azon az összes füst távozik a járműből. Téved, így a felszálló utasokat kinti hőmérséklettől függően (értsd: meddig volt nyitva az ablak) gyengébb, vagy erősebb koncentrációjú cigarettafüst fogadja. Súlyosabb függők menet közben is rágyújtanak, és ablaklehúzás által előidézett légáramlatokkal juttatják a füstöt és a kinti hideget/meleget/bogarakat/méheket az utastérbe. Ezért aztán ideális helyet találni ezeknél a sofőröknél lehetetlen: elől a füst és a hőmérséklet viszontagságai, hátul a különböző állatok teszik... khm... változatossá az utazást.

A helyettes: a GPS korában halvány lila gőze sincs a járat útvonaláról, térképet nem hord magánál, így jobb híján mobilon a kollégáitól, ill. ennek hiányában az utasoktól kér navigációs segítséget. Határozott előnye, hogy simán elhiszi bármelyik megállóról, hogy ott is meg kell állnia, így az utasok választhatják ki a számukra legideálisabb leszállóhelyet.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése