2012. január 21., szombat

A kedvességről

Írtam már erről, hogy mennyire jól esik, ha csak úgy váratlanul, valamihez kapcsolódva vagy mindentől függetlenül, egyszerűen meglep valaki egy szóval, dallal, idézettel, képpel, bármivel... akár csak annyival, hogy "gondoltam rád"...

Mert ezek az apróságok olyanok, mintha szivárványt rajzolnának az ember lelkébe :) Megtöltik hittel, boldogsággal, reménnyel, szeretettel...


És ezt bizony könnyű továbbadni. Bár néha észre sem veszem... és meglepődök, ha jön egy "köszönöm", egy mosoly vagy egy e-mail, ami eszembe juttat egy félmondatot, amit mondtam, vagy egy képet, amit megosztottam, és rádöbbenek, hogy ja, ott, az és akkor? És ez neki ennyit jelentett? Mert nekem bizony csak úgy jött...

Mert akkor és ott úgy éreztem, félre kell tenni minden munkát, minden gondot-bajt, és oda kell adni azt a pillanatot annak az embernek. Nem azért, mintha viszonzást várnék, vagy bármit érte, csak azért, hogy neki is legyen szivárvány a lelkében. Amit majd megoszthat mással :)

1 Megjegyzés:

Hajni írta...

“Milyen közel állnak egymáshoz: adni – kapni, ajándékozni – elvenni, tisztelni – megalázni, odafigyelni – elvárni, elengedni – kényszeríteni, megbocsátani – haragudni, megbízni – gyanakodni, együttérezni – közönybe burkolózni, hinni – kételkedni…

A választani tudás az igazi tudás. A jó ember ritkán téved.” :)

Megjegyzés küldése