2011. november 30., szerda

Mentovics Éva: Télapóka az ágyamnál

Képeskönyvet nézegettem,
benne tarka képeket.
S amíg néztem, olvasgattam,
lehunytam a szememet.

Elaludtam, s azt álmodtam:
könyvecskémből a képek
kisétáltak szobácskámba,
és az összes feléledt.

Télapóka ágyamnál ült,
s víg meséket olvasott…
Mese végén asztalkámra
helyezett egy csomagot.

Kedves, kicsiny tündérleánykák
rajzoltak és festettek,
s a mikuláscsomag mellé
letettek egy kis könyvet.

Apró, pajkos kis manócskák
csiszoltak és faragtak…
Kis ágyacskát készítettek
alvós - Panna babámnak.

Korán reggel felébredtem,
s nem hittem a szememnek…
Álmomból az ajándékok
szekrénykémen hevertek.


2011. november 29., kedd

Van az a pont...

... amikor látod a zenét.
... amikor érzed a színeket.
... amikor hallod a fájdalmat.


2011. november 28., hétfő

2011. november 27., vasárnap

Egy szürreális estén "elhangzott" beszélgetés részlete

Emlékeztetőül, magamnak, hogy sose felejtsem el...

olvasó: szürrealizmus: Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. A szürrealisták kijelentették, hogy éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni
o.n.: ebben van valami, én is magamhoz képest elég szürreális dolgokat írok épp... nem is érzem magam "éber állapotban" levőnek XD
olvasó: akkor most te vagy az író Salvador Dali, aki az álmait írja meg úgy, hogy csak szinte te látod meg a műben azokat ????? :)
o.n.: Igen, lehet…
olvasó: Apollinaire vagy inkább, feladatodnak a teremtést tekinted, a képzelet felszabadítását, az életszeretet kifejezését és erősítését, a titkok megsejtését és feltárását. :)
o.n.: ohh, köszi. Ezen most sírok :D

2011. november 25., péntek

2011. november 24., csütörtök

Gazdag Erzsi: Mesebolt

Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.-
Ilyen volt a mesebolt.

2011. november 23., szerda

Arzén és levendula

A Toldy Miklós Ferenc Gimnázium negyedikesei joggal érezhetik úgy, hogy övék a világ.

Nem, én igazán nem vártam semmit egy gimis színjátszókör előadásától. Azt sejtettem, hogy jól fogok szórakozni, hiszen ismerem az egyik szereplőt, de ezek a gyerekek (bocsesz :) ) simán hoztak egy olyan szintet, amit sok képzett, felnőtt színész megirigyelhetne. A hangsúlyok, az arckifejezések fantasztikusan kifejezőek voltak. A csendeket tökéletes hosszúságúra nyújtották, és bizony, ha el tudják érni, hogy a csendjeik többet mondjanak el ezer kimondott szónál, az már művészet. Valódi művészet.

Tegyük még hozzá, hogy bravúros módon a hátrányaikat is előnyükre fordították, és mindezekkel, továbbá a remek darabválasztással olyan szórakoztató előadást sikerült összehozniuk, hogy megemelem a képzeletbeli kalapom előttük és az iskolájuk előtt, ami lehetővé tette nekik mindezt.

Az előadás beszippantott, az atmoszférája magával ragadott. Végig nevettem, a külvilág és a mindennapi gondok megszűntek létezni erre a két órára, amíg a darabot néztem.

Köszönöm.

2011. november 18., péntek

A gyertyagyújtásról

Bevittem a mézeskoszorút az oviba, és osztatlan sikert aratott. A gyerekek is nézték, csodálták, szagolták. Mondtam nekik, hogy majd ha megkapjuk hozzá a gyertyát, még szebb lesz, mire lelkesen kérdezték, hogy mikor kell már meggyújtani a gyertyát.

Erre az egyik kislányunk, aki csak idén jött a csoportunkba - és úgy tűnik, náluk otthon nem szokott lenni adventi koszorú Karácsony előtt - nagy bölcsen közölte, hogy gyertyát bizony akkor kell gyújtani, amikor áramszünet van. :)

2011. november 17., csütörtök

Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés

Hogyha nekem szárnyam volna,
Délre szállnék, mint a gólya.
Nem kellene óvodába
járnom, aztán iskolába.

De azért jó mégse volna
elrepülni, mint a gólya.
Édesanyám bánatában
folyton sírna énutánam.

Le is teszek végleg róla,
csak azért se leszek gólya.
Inkább járok óvodába,
azután majd iskolába.

S mire mindet mind kijártam,
s mégse nőne ki a szárnyam,
tudom már, hogy mit csináljak:
elszegődöm pilótának.

2011. november 16., szerda

Sötétben, messziről

Adventi koszorút készítettem ma. Az oviba.

Történt ugyanis, hogy A Nagy Padlásfelújítás során elkeveredtek a gondosan összegyűjtött karácsonyi cuccaink. :/

Na de, a lényeg. Évek óta nagyon tetszenek a mézeskalács koszorúk. A sütéstől nem is tartottam annyira, de a cukormázas díszítés... az én legendásan semmilyen kézügyességemmel... Nem is tudom, mit gondoltam, talán valami csodában reménykedtem? Abban, hogy ha majd a kezemben lesz a cukormázas zacskó, varázsütésre menni fog a dolog? Hát nem ment.

Van ugye a "sötétben, messziről jól áll rajtad" kategóriájú ruha. Bizony ez a koszorú is ilyen lett. Sötétben, messziről jól mutat.

Itt van, egyelőre még gyertyák nélkül:

2011. november 15., kedd

Akinek nincs esze...

Jegyzetelek, ugye. Mert mint írtam, összevont csoportok vannak és naponta változik az összetétel. Írom sorban egy cetlikére, melyik gyerek, honnan, mikorra várható, és a lánykáim érdeklődésére, hogy miért is teszem mindezt, az örök klasszikussal válaszolok: "Akinek nincs esze, legyen notesze."

És ugyan ezt már nemegyszer hallották tőlem, ám most mégis vihogni kezdenek rajta, és az egyikük hozzáteszi: "Vagy GPS-e."

Na, ezen meg én röhögtem :)

2011. november 14., hétfő

A baj csőstül jön...

Éppencsakhogy átvészeltük a felújítást, meg az őszi szünetet, mit kaptunk, ki nem találjátok...

Ételmérgezést!

Úgy, ahogy mondom. És az egy dolog, hogy az ÁNTSZ már úgy jön hozzánk (is - pedig nem is nálunk főznek), mintha haza jönne, de a gyerekek már gyógyulnak és jönnének oviba, a felnőttek meg nem jöhetnek dolgozni, majd csak ha negatív lesz a kis mintájuk.

Úgyhogy válsághelyzet van, összevont csoportokkal, régen/ritkán látott kollégákkal, sírdogáló gyerekekkel és minden nap új meglepetésekkel.

Megint új tétellel gazdagodott az "Ezt még az ellenségemnek se kívánnám" listám...

2011. november 12., szombat

Mindy Gledhill - Anchor




When all the world is spinning 'round

Like a red balloon way up in the clouds
And my feet will not stay on the ground
You anchor me back down
I am nearly world renowned
As a restless soul who always skips town
But I look for you to come around
And anchor me back down
There are those who think that I'm strange
They would box me up and tell me to change
But you hold me close and softly say
That you wouldn't have me any other way
When people pin me as a clown
You behave as though I'm wearing a crown
When I'm lost I feel so very found
When you anchor me back down
Chorus
When all the world is spinning 'round
Like a red balloon way up in the clouds
And my feet will not stay on the ground
You anchor me back down

2011. november 5., szombat

Lakkozott fatálca, Hálaadás napi gravírozott pulykamintával

Ahogy megláttam ezt a képet, rögtön tudtam, hogy készíteni fogok belőle valamit...:

És íme:

2011. november 2., szerda

Naszóval...

Egyrészt ugye volt (vagyis még némileg tart) a felújítás az oviban. Már kész a szigetelés, a festés és a külső nyílászárók cseréje. Van már redőny is és visszakerültek a rácsok az emeleti ablakokra. Végre lebontották az állványokat, így azokat nem kell kerülgetnünk a gyerekekkel.

Emellett, az "úgy szép az élet, ha zajlik" jegyében itthon is szét kellett bombázni a konyhámat, mert fűtéskorszerűsítés zajlott a lépcsőházban (cserélték a csöveket). Ezzel aztán együtt járt a szellőzők beszerelése a konyhai ablakokba, a gáztűzhely csövének szerelése, és ha már úgyis le kellett bontanom a fél konyhaszekrényt, egyúttal az elektromos biztosítékokat is megnézettem (hogy ne járjak úgy, mint tavaly Karácsonykor...). Egymást érték a mesterek, fűtés ugye nem volt, én dolgoztam, csereberéltem a műszakjaimat, hogy itt tudjak lenni, amikor kell, két napig pedig Anyu vigyázott a lakásra. Szó szerint élni sem volt időm...

Mostanra ez is rendeződött, a szekrény újra a helyén, már "csak" bele kell pakolni... amit meg is tehettem volna a hétvégén, ha nem megyek haza Egerbe. Temetőket látogatni, ugye...

Három mécses, a Mamám, a nagybátyám és a nagyapám emlékére...