2011. október 28., péntek

"I wished you could find...

happiness. Love, laughter, friendship, purpose, and a dance."

2011. október 15., szombat

Az élet apró örömei

Én ugye Egerben nőttem fel, ahol természetes volt, hogy tejtermékből az Egertej által, helyben előállítottakat fogyasztjuk. Nem is gondoltam bele, hogy másként is lehetne, amíg aztán el nem kerültem a főiskolára. Az első vásárlás alkalmával ért a meglepetés: az egri zacskós tej megszokott dizájnja helyett Mizo, Milli, meg mindenféle ilyen márka figyelt rám a polcokról.

Azóta sem találtam olyan finom tejtermék-családot, mint az Egertejé. A Kunsági megközelíti, de nem ugyanaz, amin felnőttem. Így aztán különösen örültem a héten, amikoris felfedeztem, hogy a munkahelyem közvetlen közelében található pékség nem csak hogy nyitva van még akkor is, amikor én hideg téli estéken a buszra fogok várni félórákat, hanem ráadásul az Egertej termékeit árulja.

Tegnap vettem is egy tejfölt, nosztalgiából. Aww, isteni volt.

2011. október 12., szerda

Légyszíves, rajzolj nekem egy...

Világító Zseblámát!

A "Kétszínű Vadcsiga" után ugyanis most ismét alkottam egy új állatfajt. Jobban mondva a Világító Zsebláma közös teremtményünk a Worddel. Én elírtam, ő meg nem húzta alá.

Sophie pedig megrajzolta, amit ezúton is köszönök, és nem felejtem el, amit ígértem :)

2011. október 11., kedd

Dobozt hajtogattunk

A környezettudatos hulladéktárolás jegyében.
Aki esetleg nem ismeri ezt a remek módszert, annak íme a fázisfotók:







2011. október 10., hétfő

A kávé és én

Most tudnék olyanokat írni, hogy meghitt, sőt egyenesen bensőséges kapcsolatban állok az "áloműző sötétbarna folyadékkal", de igazság szerint viszonyunk nem nevezhető túl réginek. Kezdetét akkorra datálnám, amikor dolgozni kezdtem.

Bizony, bizony, megboldogult főiskolás korom kalandos vizsgaidőszakait még csokival, teával, kártyával és a szobatársammal vészeltem át. (De szép is volt.) Ja, és a tételekkel is, el ne feledjem. :) A lényeg, hogy bár már akkor is szerettem a kávét - szigorúan feketén, minden íz- (és tudat)módosító nélkül -, még eredményesen küzdöttem a függőség ellen. A harcot az első munkahelyemen adtam fel.

Eleinte még minden nyáron voltak leszokási próbálkozásaim, az ezzel járó elvonási tünetekkel, ahogy azt kell, azonban mostanra ez elmaradt. Mert szeretem, ahogy reggelente félálomban kibotorkálok a konyhába, és amíg enni adok a macskának, hallgatom a vízforraló kurtyogását. Szeretem, ahogy a gőzölgő, illatos folyadékkal teli bögrével a kezemben befészkelem magam a fotelbe, és a melege lassan átjárja az ujjaimat. Amíg a kávé elfogy a bögréből, van időm átgondolni a reggeli és aznapi teendőket, lélekben felkészülni a napra, esetleg beleolvasni az aktuális könyvembe. (Néha ráordítani a macskára, amikor felugrik az ölembe és úgy döföl a fejével, hogy majdnem kilöki a kezemből a bögrét.)

Kávé nélkül nem indul a nap számomra. Ez van. A google hihetetlen jó képeket ad ki a "kávé" keresőszóra, de jelenleg ez a kedvencem:


És szivárvány-témában egy idézet: "Beauty comes after the rain." Vagyis: "A szépség az eső után érkezik."

2011. október 8., szombat

Jelenlegi top 17 idézet

„Hepehupás úton nem lehet egymás után két hepe.”

„Ha mind egy kupacba szórhatnánk a problémáinkat és látnánk másokét is, visszanyúlnánk a sajátunkért.”

„Ha életedben a sikert A-nak vesszük, akkor A=x+y+z. x a munka, y a játék, z pedig az, hogy befogod a szád.”

„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

„Lehet hogy nem vagy gyáva és
A végén Te maradsz állva
De mire jó úgy ez az élet
Hogyha futnod kell, amíg éled…”

„Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!”

„Hát evezz a part felé még párat,
ha a világ fordít Neked hátat.
S ha utad egyszer a végéhez ér
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!”

„Átléphetsz minden törvényt, feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád, hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés, csak álmaid őrizd még,
s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
játék az egész!”

„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.”

„Az emberek úgy nézik a dolgokat ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?”

„Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.”

„Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.”

„Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.”

„Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.”

„Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak. Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba…”

„… végül bezárta szerelme emlékét szíve egyik képzeletbeli szobájába, és erős lakatot tett az ajtajára. De néha, éjjelente, amikor épp nem osztotta meg az ágyát senkivel, gondolatban beosont a lezárt szobába, leporolta az emlékeket, hogy lopva kicsempésszen egy-egy gondtalan pillanatot, a boldogság egy apró szikráját, és ezek a kis lángocskák csodálatos módon az egész bensőjét átmelegítették.”

„Van, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy az ember előre eltervezte. Hiába tett meg érte mindent, hiába próbálta kiküszöbölni a váratlan helyzeteket, valami mégis közbeszól, és az irányítás kicsúszik a kezünkből. Ezt a valamit egyesek Sorsnak nevezik, mások Szerencsének, vannak, akik véletlennek, vagy az univerzumból érkező jeleknek, megint mások nagy szavakkal Istennek, Mindenhatónak. Ám egyvalamit senki sem tehet meg: nem tagadhatja a létezését. Hiszen ha mindent az ellenőrzésünk alatt tarthatnánk, nem lennének félreértések, lekésett találkozók, feledésbe merült üzenetek, elveszett dolgok. Nem történnének balesetek, tragédiák. Azonban nem lennének csodák sem, akkor pedig az életünk ugyan kiszámítható, de egyúttal szürke lenne. Ha képtelenek volnánk még a leglehetetlenebb helyzetekben is bízni, sőt hinni abban, hogy minden jóra fordulhat, nem is élnénk. A kétségbeesés elpusztítana minket.”

2011. október 7., péntek

A szülinapi tortám

Most jutott eszembe, hogy nem is mutattam anno, milyen tortát kaptam...
Íme:

2011. október 6., csütörtök

Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap,
és úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül,
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül.
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

2011. október 5., szerda

Felújítunk

Nah, hát csodaszép lesz az óvodánk. És csuda meleg.
Külső szigetelés, ablakcsere, padlásátalakítás...
Pakolunk, bútorokat húzkodunk, állványokat kerülgetünk. És mindezt úgy, hogy közben fullon vannak a csoportok gyerekkel. Mert úgy szép az élet, ha zajlik...

Kedvencem: alvásidő. A redőny ritkásra engedve, mert ugye meleg van, de pont a mi termünknél járnak a munkások, így leengedni muszáj, hogy ne jöjjön be a por. Így aztán kintről nem látnak be, és nem tudják, hogy tisztán halljuk a következő eszmecserét:
- Elmúlt 1 óra, szóval most alszanak a gyerekek, a fúrást 3-ig elfelejtheted.
- Bassza meg, bassza meg...

Szerencsére a legtöbb gyereket eddigre már elaltattam, de amelyik még ébren volt, sem kapta fel a fejét (ez valahol azért szomorú).

2011. október 4., kedd

Kekszes-almás sütés nélküli finomság

Ha már alma-hét, meg úgyis olyan sütős vagyok mostanában, gondoltam készítünk valamit a gyerekekkel. Na, azért nem kapásból muffint (de csak azért nem, mert az almás változat ragad :D ), hanem ilyen hűtőbe való gyümölcsöset. Közös munka, jó móka, tényleg mindenki segített benne. Nagy átéléssel kevergették a tejfölt, meg rakosgatták a kekszeket :)
És a végeredmény, bár csak 3 órát hűlt az előírt 6 helyett, kifejezetten finom lett (még úgy is, hogy a porcukrot kihagytuk belőle, ezért nem lett valami édes - ez az én hibám volt, és nem kötöttem a gyerekek orrára...). Abszolút siker, hogy az egyik kislány fejből elmondta otthon a fázisokat, hozzávalókat, és elkészítették, elmondása szerint "nagyon ízlett a családnak".
Már nem emlékszem, honnan szedtem a receptet, de nagyon köszönöm a feltöltőnek!

Hozzávalók:
  • 1 csomag négyzet alakú háztartási keksz
  • 1 nagy pohár tejföl
  • 4 ek pocukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • gyümölcs
  • tortazselé

A háztartási keksszel szorosan kibélelem a tál (tepsi) alját. A tejfölt a porcukorral és a vaníliás cukorral elkeverem és a kekszre öntöm. Egy újabb sor keksz következik. A kekszek tetejére teszek egy-egy darab gyümölcsöt és leöntöm tortazselével. Hűtőben legalább 6 órát hűtöm, hogy a kekszek megpuhuljanak.
Gyömülcsnek epret és banánt használtam. A tetejére dupla adag tortazselét főztem.

2011. október 3., hétfő

Herceghalmi Mária: A bugaci kukac

Zöldalmában ébredt minap egy huncut kis kukac,
Gyorsan öltözni is kezdett, mert messze van Bugac.
Bugacon lakik ugyanis aggódó családja,
Papa, mama, s kilenc testvér egyre csak őt várja.
Nagy kalandja úgy indult, hogy felmászott egy fára,
És belefúrta magát a legszebb zöldalmába.
Csuda mélyen elszundított, s míg telt sok-sok óra,
Szorgos kezek almástul felrakták autóra.
Így került el szegény kukac Bugactól jó messze,
S a csongrádi piacon egy legény megvette
Azt a zöldalmát, amelyben kukacunk remegve
Leste-várta, hol éri őt vajon el az este.
Óriási szerencséje volt a kis kukacnak,
Csongrádból a deli legény elindult Bugacnak.
S hamarosan ölelgették övéi a kukacot,
Hogy még ilyen messziről is megtalálta Bugacot.

2011. október 2., vasárnap

Diós-csokis muffin

Nem adom fel, ha már van muffinsütőm... Az előző beleragadós-de-finom recept után most újabbat próbáltam ki. Az alapot az adta, hogy munkába jövet-menet felszedem a diókat, amit találok. Egy alkalommal 4-5 szemet, de ezekből a hetek során jelentős mennyiség összegyűlt. Így lett a következő muffinom diós-csokis, és ez a változat egyáltalán nem ragad :)


Hozzávalók:
Folyékony rész: 
  • 1 tojás felverve
  • 2 evőkanál olvasztott vaj
  • kb. 1 dl tej

Száraz rész: 
  • 2,5 dl liszt
  • kb. 20 dkg csokoládé összetörve
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • fél teáskanál fahéj (akár ki is lehet hagyni)
  • 2 dl darált dió
  • 1 csomag vaníliás cukor


Elkészítés:
A száraz és folyékony részek alapanyagait külön összekeverem, majd a két részt lazán egybeforgatom. Ha túl száraz, akkor teszek bele még egy kevés tejet. A sütőt előmelegítem 190 fokra. A muffinformát kivajazom, kilisztezem és mindegyik formát háromnegyedig töltöm a masszával. 25 percig sütöm.

Megjegyzés:
A sütéskor felolvadt csokidaraboktól isteni szaftos lesz a tészta. Egyszerű és gyors recept, akár a nyakunkon maradt csoki nyuszik v. mikulások eltüntetéséhez.

A recept a mindmegette.hu oldalról van.