2011. július 28., csütörtök

A végtelenről és a lehetőségekről

„Nothing in this universe happens just once. Nothing. Infinity goes in both directions, there’s no unique event, no singular moment. It means, you’ll get another chance.”

2011. július 27., szerda

Az ország 13 legrosszabb városa

He-he, úgy látszik, nem csak én vagyok néha depresszív hangulatban :)

A zindex újabb gyöngyszeme.

Tábori felszerelési lista

Kezembe került egy jól bevált felszerelési lista, gondoltam közzéteszem, hátha hasznos lesz valakinek így a nyáron. A ruhákhoz még annyit, hogy akkor pakoltunk megfelelő mennyiséget, ha minden ruhadarab felhasználásra kerül a tábor folyamán. Nagyon kicsi gyereknél az is egy módszer, ha minden napra egy-egy külön zacskóba rakunk neki egy pólót, nadrágot, zoknit és alsóneműt, így nem kell a táska különböző pontjairól összevadászni, csak kibont egy szatyrot és felveszi, ami benne van.

Alapszabály továbbá, hogy _mindig_ a gyerekkel pakoljunk, hogy tudja, mi került a hátizsákba és hová. Kicsiknél érdemes mindenre ráírni a nevet (polifoamra, tusfürdőre, stb.), mert elkeveredhet. És bár valóban nehéznek tűnik egyetlen telerakott hátizsák, még mindig könnyebb azzal közlekedni, mint 3-4 kaotikus röppályán kilengő, mindenhová beakadó, kezeket lefoglaló kistáskával.

Szükséges felszerelés:

Ruhák:
  • zokni + alsónemű
  • póló
  • pulóver
  • alvóruha
  • nadrág (hosszú + rövid)
  • cipő + szandál
  • esőkabát
  • sapka vagy kendő (nap ellen)
  • egyenruha (tábor saját pólója pl., vagy sporthoz felszerelés)
  • fürdőruha
Tisztálkodás:
  • tusfürdő
  • sampon
  • fogkefe + fogkrém
  • törülköző
  • fésű + hajgumik a lányoknak hosszú hajúaknak*
Étkezés:
  • tányér + bögre
  • kanál, villa, kés
(darabonként vízálló módon megjelölve, hogy ne keveredjen össze)


Egyéb:
  • hátizsák, amibe minden belefér + kis hátizsák
  • hálózsák + polifoam
  • kulacs (min. 1 liter kapacitás)
  • szennyes-zsák
  • diákigazolvány + taj kártya
  • egyéni gyógyszer!!!
  • szülői nyilatkozat arról, hogy a gyerek táborozhat
  • elemlámpa + pót elem
  • pénz (tábordíj + költőpénz)
  • füzet, toll, ceruza
  • szúnyog- és kullancsriasztó, naptej
  • esetleg fényképezőgép, telefon + elem, töltő
  • játék (pl. kártya)
  • függőágy
  • papírzsebkendő
Babacuccok:
  • ruhák (ugyanazok, mint a felnőtté)
  • pelenka (amennyi itthon fogy, azon felül én napi +2db-ot szoktam vinni)
  • törlőkendő
  • popsikrém
  • pelenkázó alátét
  • textilpelenka
  • kézfertőtlenítő
  • fültisztító pálcika
  • gyógyszerek: lázcsillapító, orrcsepp, köhögéscsillapító, D-vitamin, fenistil, sebtapasz, aloe spray (leégésre, csípésekre)
  • orrszívó
  • lázmérő
  • taj kártya (fénymásolat)
  • bébiőrző
  • úszópelenka
  • kapucnis törölköző
  • fürdetőkrém
  • tápszer, bébiétel, keksz, stb. (amit épp eszik)
  • előke, babakanál
  • cumisüveg/csőrös pohár/babapohár (amiből aktuálisan iszik)
  • játékok útközbenre, esős idő esetére (könyv, buborékfújó, stb.)
  • alvós játék, cumi
  • babkocsi és/vagy hordozó
*Pic kedvéért javítva (:

2011. július 26., kedd

Olyan nagy kérés...

ha a nyári szabadság alatt napsütést szeretnék?

Én tényleg nem vágyom kánikulára, meg szárazságra, csak arra, hogy láthassam a kék eget, süssön a nap, és ne ez a borongós, szürke, esős, depressziós időjárás legyen...

Vigyázat! Jókedvet elősegítő és a nyugalom elérésére alkalmas képek következnek!











A képekért köszönet a fotósoknak és a google képkeresőjének.

2011. július 23., szombat

Nem is meséltem még...

hogy jártunk anno William és Kate esküvőjével.

Mivel épp délutános voltam, és adott a technika (laptop, net), emellett hazavittek egy csomó gyereket, szóval alig voltunk, gondoltam nézzük már. Nagycsoport, úgysincs kedvük aludni, és megértik, hogy ez egyszeri alkalom, nem lesz belőle rendszer. Nem is lett.

De a lényeg: a gyerekek rajzoltak, színeztek csendben, közben pedig kibeszéltük, amit láttunk. Namármost, az én jómadár lányaim nem ám azon vesznek össze, hogy melyikük legyen a menyasszony. Nem is azon, hogy ki melyik koszorúslány. Hanem - kapaszkodjatok meg - azon, hogy ki melyik ló.

Igen, így volt, elsőre is jól írtam. Ki. Melyik. LÓ.

Nem kicsit lómániásak, ehh.

2011. július 22., péntek

Olvasnivalók listája

Nos, hát néhány tétel már évek óta fent van a listán, és olyan is akad, ami épp csak pár hete került rá :) Mivel eddig csak a fejemben volt, gondoltam összeszedem ide, aztán ha majd megint dolgozok, és emiatt sokat utazok, lesz miből válogatnom.

1. Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
Kedves ismerős ajánlotta, műfaját tekintve fantasy, melyben egy egyszarvú útnak indul, hogy felkeresse társait. Ezt néztem ki a legrégebben, csak eddig valahogy sosem jutott időm rá.

2. Dave Eggers: Ahol a vadak várnak
Szintén fantasy, de a főhőse egy gyerek, aki egy titokzatos erdőben új világra lel, különös lényekkel. Köztük ő lehet a király, és harcba szállhat az igazságért.

3. Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa
Nem tagadom, a borítója ragadott meg, tetszik a design. Aztán elolvastam a tartalmát, és érdekelni kezdett a nő története, aki életét az elveszett személyek megkeresésnek szenteli, míg végül egy egészen hihetetlen helyen találja magát, ahol rég nem látott tárgyak és emberek teremtettek maguknak új életet.

4. Az összes magyarul megjelent Kathy Reichs könyv újra
Stílusváltás bizony, kőkemény borzalmak, nyomozás és szenvedély. Kis háttérkutatásnak indult a Bonesos dolgaimhoz (mert azért egy kicsit még mindig van közöm a sorozathoz), de a forró nyári estékre igazán kiválónak bizonyultak a könyvek, libabőröztem rendesen, meg majdnem agyoncsaptam a macskát, amikor váratlanul felugrott a lábamra.

5. Jay Asher: Tizenhárom okom volt...
A legkomolyabb az összes közül, azt meséli el, hogyan jut el egy kamaszlány az öngyilkosságig. Nem kicsit lóg ki a fantasy - kitalált történetek stílusból, amit általában olvasok, de hát kell ilyen is.

2011. július 19., kedd

Itt ér véget

Nem csak az út, mint ahogy a plakát írja, hanem a Harry Potter-filmek iránt érzett kíváncsiságom is. Láttam ugyanis a 7/2-t.

Némi nosztalgiával emlékszem vissza az első részre, amit még Virággal néztünk a Corvinban a budapesti Taizé-i Találkozó alatt. A másodikra, amit Nórival láttam Kecskeméten, micsoda technika volt ott kéremszépen, dolby, meg digital, és surround system, wháó. Az maradt meg, hogy az egyik utolsó jelenetben, amikor Mr. Malfoy kicsapja az ajtót a háttérben, a fél mozi hátranézett, mert ugye magunk mögül hallottuk a hangot. Volt nevetés, naná. A harmadikra Annával és Tündivel mentem, velük persze végigröhögtük az egészet. A negyediket éjszakai vetítésen láttam, az ötödiket Egerben, a hatodikat és a 7/1-et már a fővárosban, jó nagy vásznon, úgy az igazi.

Ezek közül egyedül a 7/1 tetszett, mert bár mindben volt varázslat, meg poén nem is kevés, zavartak a változtatások a könyvhöz képest. De mindig azt gondoltam, lényeges dolgot úgysem írtak át, majd a következő film jobb lesz. És jött a 7/1, ami igazán követi a könyvet, ezért szerintem remek, alig van benne utólag kitalált jelenet, annyi meg belefér. A táncoló Daniel Radcliffe látványa valóban kihagyhatatlan. Mivel tudtam, hogy ugyanaz rendezi a 7/2-t is, nagy várakozással ültem le megnézni a kalandok végét. Hiba volt.

Persze vannak benne látványos, vicces és megható jelenetek bőven, viszont még mindig nem értem, miért kell újakat írni, mikor a könyvben is van elég, amit kihagytak. Jó, McGalagony tényleg hatalmas, ahogy Neville-t biztatja a robbantásra, és felhívja rá a figyelmét, hogy barátja, Seamus ért ezekhez. Ez a könyvek stílusát idézte, hiszen az évek során tényleg rengeteg kisebb-nagyobb bizonyítékot láttunk a filmekben Seamus pirotechnikai szakértelmére, szép visszautalás volt.

Ám még mindig nem ez a legnagyobb gondom, hanem a félremagyarázások. És a meg nem magyarázások. Dumbledore a végén, hihetetlen módon eltorzult a karaktere, szó sem esett a családjáról, meg a gondolatairól az ereklyékről, megtagadta viszont az esélyt azoktól, akiket nem tart méltónak rá. Pedig Dumbledore tényleg arról volt ismert, hogy _mindenkinek_ ad még lehetőséget, ahogy megtette Harry is Voldemorttal az utolsó párbeszédben. Legalábbis a könyvben, mivel a filmben alig csevegtek egymással. Nem értem, hogyan érezte meg Harry Nagini pusztulását, holott akkor már nem is volt horcrux. Ha már behozták ezt a szálat, legalább következetesen vitték volna végig. És ha valaki megmagyarázza nekem, miért kapcsolódott össze a bodzapálca Malfoy pálcájával, azt szentté avatom.

Mindemellett a 3D-s technika is rányomta a bélyegét a filmre, sok jelenetet csak a látvánnyal akartak beadni nekünk. Nem maradt idő kiélvezni az elgondolkodtatóbb, meghittebb pillanatokat (Ron & Hermione régóta várt csókja pl.), mert rögtön váltottunk valami monumentálisra. A táltostűznek a Szükség Szobájában a világon semmi értelme nem volt így, hogy a diadémot végül baziliszkusz-foggal pusztították el.

Hogy jót is mondjak: Piton emléke jól összerakott volt. És volt "A lányomat nem bántod, te szajha!", Molly Weasley rulez. Tetszett a diadém, továbbá nagyot alakított a Szürke Hölgy, a Lunára tett megjegyzése pedig mindent vitt, annyira kedves, hogy csak Luna hívja az eredeti nevén, így aztán Harryről is rögtön tudja, hogy a lány jóbarátja. Személy szerint hiányoltam egy villanásnyi képet Trelawney-ról, amint a kristálygömböket dobálja, az nagy kedvencem, de ez van. Bár ez lenne a legnagyobb problémám...

No és az utolsó jelenet. 19 évvel később. Eleinte kifejezetten tetszett, még ha meg is lett vágva, de a benne maradt párbeszédeket legalább nem másították meg. Megállapítottam, hogy Hermionét nem sikerült hitelesen megöregíteni, így aztán Ron járt jobban a fiatalos külsejű feleséggel. Harrynek pedig meglepően jól állt az apaszerep, és egész addig vigyorogtam a kopaszodásán, amíg fel nem tűnt, miért láthatjuk ritkuló haja alatt a homlokát. Nem tudom, ki volt az az eszement, aki kitalálta, hogy ne legyen Harryn sebhely, és nem tudom, Rowling miért nem akadályozta meg, de azt tudom, hogy keserű szájízzel néztem az utolsó képkockákat.

Felnőttkorom egyik meghatározó könyv- és filmélménye volt a Harry Potter, de az biztos, hogy filmen nem nézem meg többször. Maradnak a könyvek.

2011. július 12., kedd

"Azt mondják,...

... hogy csak egyszer élsz. De az emberek, mint oly sok minden másban, ebben is tévednek.
A hajnal előtti legsötétebb órán egy asszony visszatér ágyába. Milyen életet élhet? Ugyanolyat vajon, amit akárcsak fél órája, vagy egy napja, vagy egy éve? Ki ez a férfi? Külön életet élnek-e, vagy egyazon életen osztoznak?
Vihar közeleg. Vihar, mely még a szemhatár mögött van, de a villámok már csapkodnak. Tudnak-e vajon a közelgő viszontagságokról? Érzik-e vajon a levegőben izzó elektromosságot? Vagy csak az egymástól gerjesztett energiát érzékelik?
A közelgő vihar első jele nem a mennydörgés, hanem a kopogás.

Ha szeretsz valakit, akkor szenvedések is várnak rád, ez a szomorú valóság. Talán a szíved is beleszakad, vagy talán éppen az övék, de többé sosem látod magad ugyanolyannak. Ez a dolog kockázata.
Két embert látunk, azt hisszük, hogy összetartoznak. De mi sem történik. Elviselhetetlen a gondolat, hogy ilyen mértékben másoktól függjön. Ez nagyon komoly teher. Akárcsak a szárnyaknak, ennek is súlya van. A hátunkon érezzük ennek a terhét, de ez a teher ugyanakkor fel is tud emelni. Olyan teher, ami lehetővé teszi, hogy repüljünk."

2011. július 1., péntek

Csak egy rövid elmélkedés

Chatben írja egyik ismerősöm:
"... neked könnyebb, mert már régóta csinálod ezt, az olvasóid megszokták az írói hangodat, tudják, mire számítsanak tőled..."

Egyfelől örülök, hogy vannak olvasóim.
Aztán annak is örülök, hogy van írói hangom, és nem csak azért, mert már megint fáj a torkom és alig tudok beszélni, hanem azért is, mert ez biztosan jó dolog. Hiszen egyedi. Legalábbis ahogy én sejtem, mert hiába keresem a kifejezés értelmezését, nem találom, így csak a saját gondolataimmal és véleményemmel tudom megtölteni.
És persze a legjobban annak örülök, hogy az olvasóim ezt az írói hangot megszokták.

De ez a kifejezés, hogy "írói hang", ez elgondolkodtat, nem hagy nyugodni. Egy kicsit nem paradox?