2011. november 23., szerda

Arzén és levendula

A Toldy Miklós Ferenc Gimnázium negyedikesei joggal érezhetik úgy, hogy övék a világ.

Nem, én igazán nem vártam semmit egy gimis színjátszókör előadásától. Azt sejtettem, hogy jól fogok szórakozni, hiszen ismerem az egyik szereplőt, de ezek a gyerekek (bocsesz :) ) simán hoztak egy olyan szintet, amit sok képzett, felnőtt színész megirigyelhetne. A hangsúlyok, az arckifejezések fantasztikusan kifejezőek voltak. A csendeket tökéletes hosszúságúra nyújtották, és bizony, ha el tudják érni, hogy a csendjeik többet mondjanak el ezer kimondott szónál, az már művészet. Valódi művészet.

Tegyük még hozzá, hogy bravúros módon a hátrányaikat is előnyükre fordították, és mindezekkel, továbbá a remek darabválasztással olyan szórakoztató előadást sikerült összehozniuk, hogy megemelem a képzeletbeli kalapom előttük és az iskolájuk előtt, ami lehetővé tette nekik mindezt.

Az előadás beszippantott, az atmoszférája magával ragadott. Végig nevettem, a külvilág és a mindennapi gondok megszűntek létezni erre a két órára, amíg a darabot néztem.

Köszönöm.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése