2011. október 10., hétfő

A kávé és én

Most tudnék olyanokat írni, hogy meghitt, sőt egyenesen bensőséges kapcsolatban állok az "áloműző sötétbarna folyadékkal", de igazság szerint viszonyunk nem nevezhető túl réginek. Kezdetét akkorra datálnám, amikor dolgozni kezdtem.

Bizony, bizony, megboldogult főiskolás korom kalandos vizsgaidőszakait még csokival, teával, kártyával és a szobatársammal vészeltem át. (De szép is volt.) Ja, és a tételekkel is, el ne feledjem. :) A lényeg, hogy bár már akkor is szerettem a kávét - szigorúan feketén, minden íz- (és tudat)módosító nélkül -, még eredményesen küzdöttem a függőség ellen. A harcot az első munkahelyemen adtam fel.

Eleinte még minden nyáron voltak leszokási próbálkozásaim, az ezzel járó elvonási tünetekkel, ahogy azt kell, azonban mostanra ez elmaradt. Mert szeretem, ahogy reggelente félálomban kibotorkálok a konyhába, és amíg enni adok a macskának, hallgatom a vízforraló kurtyogását. Szeretem, ahogy a gőzölgő, illatos folyadékkal teli bögrével a kezemben befészkelem magam a fotelbe, és a melege lassan átjárja az ujjaimat. Amíg a kávé elfogy a bögréből, van időm átgondolni a reggeli és aznapi teendőket, lélekben felkészülni a napra, esetleg beleolvasni az aktuális könyvembe. (Néha ráordítani a macskára, amikor felugrik az ölembe és úgy döföl a fejével, hogy majdnem kilöki a kezemből a bögrét.)

Kávé nélkül nem indul a nap számomra. Ez van. A google hihetetlen jó képeket ad ki a "kávé" keresőszóra, de jelenleg ez a kedvencem:


És szivárvány-témában egy idézet: "Beauty comes after the rain." Vagyis: "A szépség az eső után érkezik."

1 Megjegyzés:

ann írta...

Nekem úgy sikerült leszoknom, hogy kisbabát vártam. Azóta kilenc hónapos, és a reggeleimet Maci (koffeinmentes cikória) kávéval kezdem. A hatás ugyanaz, és nem hiányzik a koffein. :-) Hát igen, a placebo hatás...

Megjegyzés küldése