2011. július 19., kedd

Itt ér véget

Nem csak az út, mint ahogy a plakát írja, hanem a Harry Potter-filmek iránt érzett kíváncsiságom is. Láttam ugyanis a 7/2-t.

Némi nosztalgiával emlékszem vissza az első részre, amit még Virággal néztünk a Corvinban a budapesti Taizé-i Találkozó alatt. A másodikra, amit Nórival láttam Kecskeméten, micsoda technika volt ott kéremszépen, dolby, meg digital, és surround system, wháó. Az maradt meg, hogy az egyik utolsó jelenetben, amikor Mr. Malfoy kicsapja az ajtót a háttérben, a fél mozi hátranézett, mert ugye magunk mögül hallottuk a hangot. Volt nevetés, naná. A harmadikra Annával és Tündivel mentem, velük persze végigröhögtük az egészet. A negyediket éjszakai vetítésen láttam, az ötödiket Egerben, a hatodikat és a 7/1-et már a fővárosban, jó nagy vásznon, úgy az igazi.

Ezek közül egyedül a 7/1 tetszett, mert bár mindben volt varázslat, meg poén nem is kevés, zavartak a változtatások a könyvhöz képest. De mindig azt gondoltam, lényeges dolgot úgysem írtak át, majd a következő film jobb lesz. És jött a 7/1, ami igazán követi a könyvet, ezért szerintem remek, alig van benne utólag kitalált jelenet, annyi meg belefér. A táncoló Daniel Radcliffe látványa valóban kihagyhatatlan. Mivel tudtam, hogy ugyanaz rendezi a 7/2-t is, nagy várakozással ültem le megnézni a kalandok végét. Hiba volt.

Persze vannak benne látványos, vicces és megható jelenetek bőven, viszont még mindig nem értem, miért kell újakat írni, mikor a könyvben is van elég, amit kihagytak. Jó, McGalagony tényleg hatalmas, ahogy Neville-t biztatja a robbantásra, és felhívja rá a figyelmét, hogy barátja, Seamus ért ezekhez. Ez a könyvek stílusát idézte, hiszen az évek során tényleg rengeteg kisebb-nagyobb bizonyítékot láttunk a filmekben Seamus pirotechnikai szakértelmére, szép visszautalás volt.

Ám még mindig nem ez a legnagyobb gondom, hanem a félremagyarázások. És a meg nem magyarázások. Dumbledore a végén, hihetetlen módon eltorzult a karaktere, szó sem esett a családjáról, meg a gondolatairól az ereklyékről, megtagadta viszont az esélyt azoktól, akiket nem tart méltónak rá. Pedig Dumbledore tényleg arról volt ismert, hogy _mindenkinek_ ad még lehetőséget, ahogy megtette Harry is Voldemorttal az utolsó párbeszédben. Legalábbis a könyvben, mivel a filmben alig csevegtek egymással. Nem értem, hogyan érezte meg Harry Nagini pusztulását, holott akkor már nem is volt horcrux. Ha már behozták ezt a szálat, legalább következetesen vitték volna végig. És ha valaki megmagyarázza nekem, miért kapcsolódott össze a bodzapálca Malfoy pálcájával, azt szentté avatom.

Mindemellett a 3D-s technika is rányomta a bélyegét a filmre, sok jelenetet csak a látvánnyal akartak beadni nekünk. Nem maradt idő kiélvezni az elgondolkodtatóbb, meghittebb pillanatokat (Ron & Hermione régóta várt csókja pl.), mert rögtön váltottunk valami monumentálisra. A táltostűznek a Szükség Szobájában a világon semmi értelme nem volt így, hogy a diadémot végül baziliszkusz-foggal pusztították el.

Hogy jót is mondjak: Piton emléke jól összerakott volt. És volt "A lányomat nem bántod, te szajha!", Molly Weasley rulez. Tetszett a diadém, továbbá nagyot alakított a Szürke Hölgy, a Lunára tett megjegyzése pedig mindent vitt, annyira kedves, hogy csak Luna hívja az eredeti nevén, így aztán Harryről is rögtön tudja, hogy a lány jóbarátja. Személy szerint hiányoltam egy villanásnyi képet Trelawney-ról, amint a kristálygömböket dobálja, az nagy kedvencem, de ez van. Bár ez lenne a legnagyobb problémám...

No és az utolsó jelenet. 19 évvel később. Eleinte kifejezetten tetszett, még ha meg is lett vágva, de a benne maradt párbeszédeket legalább nem másították meg. Megállapítottam, hogy Hermionét nem sikerült hitelesen megöregíteni, így aztán Ron járt jobban a fiatalos külsejű feleséggel. Harrynek pedig meglepően jól állt az apaszerep, és egész addig vigyorogtam a kopaszodásán, amíg fel nem tűnt, miért láthatjuk ritkuló haja alatt a homlokát. Nem tudom, ki volt az az eszement, aki kitalálta, hogy ne legyen Harryn sebhely, és nem tudom, Rowling miért nem akadályozta meg, de azt tudom, hogy keserű szájízzel néztem az utolsó képkockákat.

Felnőttkorom egyik meghatározó könyv- és filmélménye volt a Harry Potter, de az biztos, hogy filmen nem nézem meg többször. Maradnak a könyvek.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése