2011. június 1., szerda

Ballagási versek

Szerintem a világon semmi értelme nincs az óvodai ballagásnak.
Ezért aztán nem is sírtam.
De a versek jók voltak.

Kovács Barbara: Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?
Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?
A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!


Agnyija Barto: Első nap az iskolában

Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen,
csendben a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
"A táblához gyere ki csak!"
- szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg
aztán Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam
- nagy dolog ez, gyerekek!


Donászi Magda: Búcsú az óvodától

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok-sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni
Úgy-e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam...
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.


Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
(részletek)

Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, 
Hogy rossznak lenni SOKKAL MULATSÁGOSABB
Mint jónak lenni.
Folyton jónak lenni ISZONYÚAN UNALMAS
és amellett fárasztó is.
Ha sokáig ülsz mozdulatlanul egy széken, elzsibbad a lábad.
Ha késsel-villával igyekszel enni, kirepül a hús a tányérodból.
Ha egészen tisztára mosod a kezed, a többiek már rég asztalhoz ültek, mire elkészülsz.
A FELNŐTTEK folyton csak azt mondják:
Legyél jó!
meg azt, hogy
Ne legyél rossz!
meg azt, hogy
Fogadj szót!
meg azt, hogy
Viselkedj rendesen!
Könnyű azt mondani, mert hiába mondják azt a FELNŐTTEK, hogy
ADDIG ÖRÜLJ AMÍG GYEREK VAGY !
Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy
FELNŐTTNEK LENNI SOKKAL JOBB !
Ha én FELNŐTT volnék, akkor
sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék,
fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen,
a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot,
megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt,
és valószínűleg kézzel fognám a legyeket.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni.
Ha én FELNŐTT volnék, akkor
örökké tornacipőben járnék,
a leves után mindig meginnék két pohár vizet,
hátrafelé mennék az utcán,
minden kóbor macskát megsimogatnék,
és valószínűleg nagyon éleseket füttyentenék, hogy mindenki megijedjen és odanézzen.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék két ujjammal a számban füttyenteni.
Ha én FELNŐTT volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék FELESÉGÜL,
aki síkit ugyan, ha meglát egy levelibékát, de nem mondja rá, hogy undorító és pfuj,
aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el,
aki megijed, de nem haragszik, ha egy papírzacskót durrantok el a füle mellett,
és erősen rá tudja kötni a zsineget a sárkányomra.
Én meg a lány, akit FELESÉGÜL vennék,
Annyit mászkálnánk négykézláb a padlón, amennyit jólesik,
És közben olyan hangosan fújnánk a papírtrombitát, ahogy csak tudjuk.
Mi ketten lennénk a FELNŐTTEK, és így senki se szólhatna ránk, hogy hagyjuk abba, mert megőrül.
CSAK LENNÉK MÁR FELNŐTT!!!



Mentovics Éva: Hív a csengő


 


Három éves múltam éppen.

Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.

Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.

Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.

Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások -
néha azért visszajárok.



Kovács Barbara: Kicsik búcsúja a nagyoktól


 

Ballagnak a nagyok,
Vajon hová mennek?
Miért hagynak itt minket,
meg ezt a szép kertet?

Kinőtték az óvodát?
Unják a meséket?
Miért szól nekik sok vers
és búcsúzó ének?

Iskolába mennek
betűket tanulni,
Sok tudománytól
fognak okosodni.

És, ha majd eljönnek
látogatni minket,
Ők olvasnak nekünk
csodaszép meséket.

Kívánjunk hát nekik
szerencsés tanulást,
Most pedig vidám
búcsúzást, ballagást.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése