2011. december 31., szombat

Csillagnaptár

Kaptam Karácsonyra egy naptárt, amibe elvileg fényképeket kellene ragasztani. Hangsúlyozom _elvileg_, mert ugye nekem az ezüst pöttyös háttérről kapásból a csillagképek jutottak az eszembe, szóval még véletlenül sem úgy használom a naptárkát, ahogyan a készítője megálmodta, de mindegy.














2011. december 28., szerda

Dream on...

Every time I look in the mirror
All these lines on my face getting clearer
The past is gone
It went by, like dusk to dawn
Isn't that the way
Everybody's got their dues in life to pay

Yeah, I know nobody knows
where it comes and where it goes
I know it's everybody's sin
You got to lose to know how to win

Half my life's
in books' written pages
Lived and learned from fools and
from sages
You know it's true
All the things come back to you

Sing with me, sing for the year
Sing for the laughter, sing for the tear
Sing with me just for today
Maybe tomorrow, the good lord will take you away

Yeah, sing with me, sing for the year
sing for the laughter, sing for the tear
sing with me, just for today
Maybe tomorrow, the good Lord will take you away

Dream On Dream On Dream On
Dream until your dream comes true
Dream On Dream On Dream On
Dream until your dream comes through
Dream On Dream On Dream On
Dream On Dream On
Dream On Dream On, AHHHHHHH

Sing with me, sing for the year
sing for the laughter, sing for the tear
sing with me just for today
Maybe tomorrow, the good Lord will take you away
Sing with me, sing for the year
sing for the laughter, sing for the tear
Sing with me just for today
Maybe tomorrow, the good Lord will take you away...



2011. december 26., hétfő

Karácsonyi üdvözlet

"Csengettyűszóval jön a Karácsony,
csillag ragyog a fenyőfaágon.
Hulló hópehely-csodák hozzanak Nektek
békés, boldog, meghitt ünnepeket!"








Vonaton

Középkorú férfi utazik az Édesanyjával. Nagyon magyarázza neki a mobiltelefon előnyeit...

- Látod, ha letöltöd ezt az alkalmazást, akkor csak ide rákattintasz, és rögtön kiírja neked az időjárást. És akkor tudni fogod,  hogy milyen idő van odakint.
- Jaj, édes Fiam, én ezt egész egyszerűen úgy szoktam, hogy kinézek az ablakon...

Az egész kocsi röhögött.

2011. december 25., vasárnap

Most egy kicsit...

blogolni támadt kedvem.

Mert...
- nem vagyok otthon;
- nem találom a biztos pontot ebben a helyzetben;
- Karácsony van, de elszállt az összes karácsonyi hangulatom;
- nem tudom, miért nekem kell más helyett ajándékot készíteni;
- nem találom most a hangot senkivel;
- meg úgy egyáltalán nem találom a helyem a nagyvilágban.
- Ja, és fázik a lábam is.

Talán írok valamit, ami komolyabb egy blogbejegyzésnél.
Talán tényleg belekezdek egy nagyobb léptékű fordításba.

Várom a holnap estét, ennyi.

2011. december 24., szombat

Ady Endre: Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

2011. december 8., csütörtök

Fésűs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor fényesek a felhők,
csillagokból horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.

Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is készítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!


2011. december 7., szerda

Karácsonyi készülődés

Hamár cukor, egy kicsit más formában is felhasználtuk, egészen pontosan "kockultunk" egy sort... vagyis kapásból hármat :)
Mécsestartók születtek a karácsonyi vásárra, emellett pedig a koszorúnkat is megmutatom, amihez már megkaptuk a gyertyákat, sőt kettőt már használtunk is, ugye.

2011. december 6., kedd

Valamiért...

az a kósza ötletem támadt, hogy hógömböt készítek a gyerekekkel Karácsonyra... :) 


Mikulásos szép jó reggelt mindenkinek!

2011. december 5., hétfő

Várjuk a Mikulást

Múlt héten a gyerekek lefestették a házát, ezen a héten pedig a csizmáját készítettük el, sima festéssel, a prémet pedig kristálycukorból.

2011. december 4., vasárnap

Változások

Nehezen változok. Félek tőle, igen. És nehezen változtatok a környezetemen. De a közelmúltban kaptam egy képet, amit egyszerűen _muszáj_ voltam kirakni a konyhám falára. Íme:


Aki nem ismerné, ez itt a Wat Arun, a Hajnal Temploma Bangkokban. Jópár évvel ezelőtt volt szerencsém ott járni élőben is, és ez a hely még ott is különlegesnek számít a kerámia-berakásokkal, a kék-fehér színvilággal. (Bármikor visszamennék, igen.)

Körülbelül egy évvel ezelőtt lépnem kellett, különben elvesztem volna menthetetlenül. És jött a sorozatozás, jött az írás, a fordítás, a feliratozás. Jöttek az új ismerősök. És ma már teljesen máshol vagyok, mint ahol voltam tavaly decemberben. Visszanézve persze örülök neki, bár néha gyakran még nehéz beosztani az időmet, hogy mindennel elkészüljek, amit szeretnék, dehát erre való a nap 24-27-edik órája...
Sok fantasztikus dolog is történt. Egy-egy közös este, színház, filmnézés emléke örökké elkísér, mint ahogy ez a kép is.

"... Mert nagyon nehéz kivívni egy ember bizalmát... egy ismeretlen ismerősét, aki elfogad olyannak, amilyen vagy...

Az ilyen embereket nevezheted igazi barátodnak...
... vannak jelek, amik jelzik, hogy fontos vagy, és amikor ezt megérzed ... az a legjobb érzés..."

Hogy merre tovább? Hogy hol leszek jövő decemberben? Lesznek-e ilyen mértékű változások az életemben? Még nem tudom. De bármennyire is félek tőlük, a lehetőség fennáll... és ha eljön, nem fogok küzdeni ellene...

2011. december 3., szombat

A Halálról...

A Halál színe talán mégsem a fekete. Sokkal inkább a fehér. A Halál nem kiszámíthatóan érkezik, mint az éjszaka, hanem éppoly váratlanul, mint a hóesés. Nem eltünteti, hanem tisztává varázsolja a körülöttünk levő világot. Az ember óvatosabbá válik tőle, próbálja újra megtalálni a számára fontos dolgokat, felismerni a megváltozott környezete eredeti alakját. A Halál, akárcsak a havazás, arra készteti az embereket, hogy segítsenek egymáson, tartsanak össze. Lassítsanak egy kicsit rohanó életükön és elmélkedjenek el a múlandóságról. Igen, a Halál színe a fehér.

2011. november 30., szerda

Mentovics Éva: Télapóka az ágyamnál

Képeskönyvet nézegettem,
benne tarka képeket.
S amíg néztem, olvasgattam,
lehunytam a szememet.

Elaludtam, s azt álmodtam:
könyvecskémből a képek
kisétáltak szobácskámba,
és az összes feléledt.

Télapóka ágyamnál ült,
s víg meséket olvasott…
Mese végén asztalkámra
helyezett egy csomagot.

Kedves, kicsiny tündérleánykák
rajzoltak és festettek,
s a mikuláscsomag mellé
letettek egy kis könyvet.

Apró, pajkos kis manócskák
csiszoltak és faragtak…
Kis ágyacskát készítettek
alvós - Panna babámnak.

Korán reggel felébredtem,
s nem hittem a szememnek…
Álmomból az ajándékok
szekrénykémen hevertek.


2011. november 29., kedd

Van az a pont...

... amikor látod a zenét.
... amikor érzed a színeket.
... amikor hallod a fájdalmat.


2011. november 28., hétfő

2011. november 27., vasárnap

Egy szürreális estén "elhangzott" beszélgetés részlete

Emlékeztetőül, magamnak, hogy sose felejtsem el...

olvasó: szürrealizmus: Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. A szürrealisták kijelentették, hogy éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni
o.n.: ebben van valami, én is magamhoz képest elég szürreális dolgokat írok épp... nem is érzem magam "éber állapotban" levőnek XD
olvasó: akkor most te vagy az író Salvador Dali, aki az álmait írja meg úgy, hogy csak szinte te látod meg a műben azokat ????? :)
o.n.: Igen, lehet…
olvasó: Apollinaire vagy inkább, feladatodnak a teremtést tekinted, a képzelet felszabadítását, az életszeretet kifejezését és erősítését, a titkok megsejtését és feltárását. :)
o.n.: ohh, köszi. Ezen most sírok :D

2011. november 25., péntek

2011. november 24., csütörtök

Gazdag Erzsi: Mesebolt

Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.-
Ilyen volt a mesebolt.

2011. november 23., szerda

Arzén és levendula

A Toldy Miklós Ferenc Gimnázium negyedikesei joggal érezhetik úgy, hogy övék a világ.

Nem, én igazán nem vártam semmit egy gimis színjátszókör előadásától. Azt sejtettem, hogy jól fogok szórakozni, hiszen ismerem az egyik szereplőt, de ezek a gyerekek (bocsesz :) ) simán hoztak egy olyan szintet, amit sok képzett, felnőtt színész megirigyelhetne. A hangsúlyok, az arckifejezések fantasztikusan kifejezőek voltak. A csendeket tökéletes hosszúságúra nyújtották, és bizony, ha el tudják érni, hogy a csendjeik többet mondjanak el ezer kimondott szónál, az már művészet. Valódi művészet.

Tegyük még hozzá, hogy bravúros módon a hátrányaikat is előnyükre fordították, és mindezekkel, továbbá a remek darabválasztással olyan szórakoztató előadást sikerült összehozniuk, hogy megemelem a képzeletbeli kalapom előttük és az iskolájuk előtt, ami lehetővé tette nekik mindezt.

Az előadás beszippantott, az atmoszférája magával ragadott. Végig nevettem, a külvilág és a mindennapi gondok megszűntek létezni erre a két órára, amíg a darabot néztem.

Köszönöm.

2011. november 18., péntek

A gyertyagyújtásról

Bevittem a mézeskoszorút az oviba, és osztatlan sikert aratott. A gyerekek is nézték, csodálták, szagolták. Mondtam nekik, hogy majd ha megkapjuk hozzá a gyertyát, még szebb lesz, mire lelkesen kérdezték, hogy mikor kell már meggyújtani a gyertyát.

Erre az egyik kislányunk, aki csak idén jött a csoportunkba - és úgy tűnik, náluk otthon nem szokott lenni adventi koszorú Karácsony előtt - nagy bölcsen közölte, hogy gyertyát bizony akkor kell gyújtani, amikor áramszünet van. :)

2011. november 17., csütörtök

Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés

Hogyha nekem szárnyam volna,
Délre szállnék, mint a gólya.
Nem kellene óvodába
járnom, aztán iskolába.

De azért jó mégse volna
elrepülni, mint a gólya.
Édesanyám bánatában
folyton sírna énutánam.

Le is teszek végleg róla,
csak azért se leszek gólya.
Inkább járok óvodába,
azután majd iskolába.

S mire mindet mind kijártam,
s mégse nőne ki a szárnyam,
tudom már, hogy mit csináljak:
elszegődöm pilótának.

2011. november 16., szerda

Sötétben, messziről

Adventi koszorút készítettem ma. Az oviba.

Történt ugyanis, hogy A Nagy Padlásfelújítás során elkeveredtek a gondosan összegyűjtött karácsonyi cuccaink. :/

Na de, a lényeg. Évek óta nagyon tetszenek a mézeskalács koszorúk. A sütéstől nem is tartottam annyira, de a cukormázas díszítés... az én legendásan semmilyen kézügyességemmel... Nem is tudom, mit gondoltam, talán valami csodában reménykedtem? Abban, hogy ha majd a kezemben lesz a cukormázas zacskó, varázsütésre menni fog a dolog? Hát nem ment.

Van ugye a "sötétben, messziről jól áll rajtad" kategóriájú ruha. Bizony ez a koszorú is ilyen lett. Sötétben, messziről jól mutat.

Itt van, egyelőre még gyertyák nélkül:

2011. november 15., kedd

Akinek nincs esze...

Jegyzetelek, ugye. Mert mint írtam, összevont csoportok vannak és naponta változik az összetétel. Írom sorban egy cetlikére, melyik gyerek, honnan, mikorra várható, és a lánykáim érdeklődésére, hogy miért is teszem mindezt, az örök klasszikussal válaszolok: "Akinek nincs esze, legyen notesze."

És ugyan ezt már nemegyszer hallották tőlem, ám most mégis vihogni kezdenek rajta, és az egyikük hozzáteszi: "Vagy GPS-e."

Na, ezen meg én röhögtem :)

2011. november 14., hétfő

A baj csőstül jön...

Éppencsakhogy átvészeltük a felújítást, meg az őszi szünetet, mit kaptunk, ki nem találjátok...

Ételmérgezést!

Úgy, ahogy mondom. És az egy dolog, hogy az ÁNTSZ már úgy jön hozzánk (is - pedig nem is nálunk főznek), mintha haza jönne, de a gyerekek már gyógyulnak és jönnének oviba, a felnőttek meg nem jöhetnek dolgozni, majd csak ha negatív lesz a kis mintájuk.

Úgyhogy válsághelyzet van, összevont csoportokkal, régen/ritkán látott kollégákkal, sírdogáló gyerekekkel és minden nap új meglepetésekkel.

Megint új tétellel gazdagodott az "Ezt még az ellenségemnek se kívánnám" listám...

2011. november 12., szombat

Mindy Gledhill - Anchor




When all the world is spinning 'round

Like a red balloon way up in the clouds
And my feet will not stay on the ground
You anchor me back down
I am nearly world renowned
As a restless soul who always skips town
But I look for you to come around
And anchor me back down
There are those who think that I'm strange
They would box me up and tell me to change
But you hold me close and softly say
That you wouldn't have me any other way
When people pin me as a clown
You behave as though I'm wearing a crown
When I'm lost I feel so very found
When you anchor me back down
Chorus
When all the world is spinning 'round
Like a red balloon way up in the clouds
And my feet will not stay on the ground
You anchor me back down

2011. november 5., szombat

Lakkozott fatálca, Hálaadás napi gravírozott pulykamintával

Ahogy megláttam ezt a képet, rögtön tudtam, hogy készíteni fogok belőle valamit...:

És íme:

2011. november 2., szerda

Naszóval...

Egyrészt ugye volt (vagyis még némileg tart) a felújítás az oviban. Már kész a szigetelés, a festés és a külső nyílászárók cseréje. Van már redőny is és visszakerültek a rácsok az emeleti ablakokra. Végre lebontották az állványokat, így azokat nem kell kerülgetnünk a gyerekekkel.

Emellett, az "úgy szép az élet, ha zajlik" jegyében itthon is szét kellett bombázni a konyhámat, mert fűtéskorszerűsítés zajlott a lépcsőházban (cserélték a csöveket). Ezzel aztán együtt járt a szellőzők beszerelése a konyhai ablakokba, a gáztűzhely csövének szerelése, és ha már úgyis le kellett bontanom a fél konyhaszekrényt, egyúttal az elektromos biztosítékokat is megnézettem (hogy ne járjak úgy, mint tavaly Karácsonykor...). Egymást érték a mesterek, fűtés ugye nem volt, én dolgoztam, csereberéltem a műszakjaimat, hogy itt tudjak lenni, amikor kell, két napig pedig Anyu vigyázott a lakásra. Szó szerint élni sem volt időm...

Mostanra ez is rendeződött, a szekrény újra a helyén, már "csak" bele kell pakolni... amit meg is tehettem volna a hétvégén, ha nem megyek haza Egerbe. Temetőket látogatni, ugye...

Három mécses, a Mamám, a nagybátyám és a nagyapám emlékére...

2011. október 28., péntek

"I wished you could find...

happiness. Love, laughter, friendship, purpose, and a dance."

2011. október 15., szombat

Az élet apró örömei

Én ugye Egerben nőttem fel, ahol természetes volt, hogy tejtermékből az Egertej által, helyben előállítottakat fogyasztjuk. Nem is gondoltam bele, hogy másként is lehetne, amíg aztán el nem kerültem a főiskolára. Az első vásárlás alkalmával ért a meglepetés: az egri zacskós tej megszokott dizájnja helyett Mizo, Milli, meg mindenféle ilyen márka figyelt rám a polcokról.

Azóta sem találtam olyan finom tejtermék-családot, mint az Egertejé. A Kunsági megközelíti, de nem ugyanaz, amin felnőttem. Így aztán különösen örültem a héten, amikoris felfedeztem, hogy a munkahelyem közvetlen közelében található pékség nem csak hogy nyitva van még akkor is, amikor én hideg téli estéken a buszra fogok várni félórákat, hanem ráadásul az Egertej termékeit árulja.

Tegnap vettem is egy tejfölt, nosztalgiából. Aww, isteni volt.

2011. október 12., szerda

Légyszíves, rajzolj nekem egy...

Világító Zseblámát!

A "Kétszínű Vadcsiga" után ugyanis most ismét alkottam egy új állatfajt. Jobban mondva a Világító Zsebláma közös teremtményünk a Worddel. Én elírtam, ő meg nem húzta alá.

Sophie pedig megrajzolta, amit ezúton is köszönök, és nem felejtem el, amit ígértem :)

2011. október 11., kedd

Dobozt hajtogattunk

A környezettudatos hulladéktárolás jegyében.
Aki esetleg nem ismeri ezt a remek módszert, annak íme a fázisfotók:







2011. október 10., hétfő

A kávé és én

Most tudnék olyanokat írni, hogy meghitt, sőt egyenesen bensőséges kapcsolatban állok az "áloműző sötétbarna folyadékkal", de igazság szerint viszonyunk nem nevezhető túl réginek. Kezdetét akkorra datálnám, amikor dolgozni kezdtem.

Bizony, bizony, megboldogult főiskolás korom kalandos vizsgaidőszakait még csokival, teával, kártyával és a szobatársammal vészeltem át. (De szép is volt.) Ja, és a tételekkel is, el ne feledjem. :) A lényeg, hogy bár már akkor is szerettem a kávét - szigorúan feketén, minden íz- (és tudat)módosító nélkül -, még eredményesen küzdöttem a függőség ellen. A harcot az első munkahelyemen adtam fel.

Eleinte még minden nyáron voltak leszokási próbálkozásaim, az ezzel járó elvonási tünetekkel, ahogy azt kell, azonban mostanra ez elmaradt. Mert szeretem, ahogy reggelente félálomban kibotorkálok a konyhába, és amíg enni adok a macskának, hallgatom a vízforraló kurtyogását. Szeretem, ahogy a gőzölgő, illatos folyadékkal teli bögrével a kezemben befészkelem magam a fotelbe, és a melege lassan átjárja az ujjaimat. Amíg a kávé elfogy a bögréből, van időm átgondolni a reggeli és aznapi teendőket, lélekben felkészülni a napra, esetleg beleolvasni az aktuális könyvembe. (Néha ráordítani a macskára, amikor felugrik az ölembe és úgy döföl a fejével, hogy majdnem kilöki a kezemből a bögrét.)

Kávé nélkül nem indul a nap számomra. Ez van. A google hihetetlen jó képeket ad ki a "kávé" keresőszóra, de jelenleg ez a kedvencem:


És szivárvány-témában egy idézet: "Beauty comes after the rain." Vagyis: "A szépség az eső után érkezik."

2011. október 8., szombat

Jelenlegi top 17 idézet

„Hepehupás úton nem lehet egymás után két hepe.”

„Ha mind egy kupacba szórhatnánk a problémáinkat és látnánk másokét is, visszanyúlnánk a sajátunkért.”

„Ha életedben a sikert A-nak vesszük, akkor A=x+y+z. x a munka, y a játék, z pedig az, hogy befogod a szád.”

„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

„Lehet hogy nem vagy gyáva és
A végén Te maradsz állva
De mire jó úgy ez az élet
Hogyha futnod kell, amíg éled…”

„Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!”

„Hát evezz a part felé még párat,
ha a világ fordít Neked hátat.
S ha utad egyszer a végéhez ér
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!”

„Átléphetsz minden törvényt, feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád, hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés, csak álmaid őrizd még,
s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
játék az egész!”

„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.”

„Az emberek úgy nézik a dolgokat ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?”

„Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.”

„Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.”

„Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.”

„Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.”

„Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak. Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba…”

„… végül bezárta szerelme emlékét szíve egyik képzeletbeli szobájába, és erős lakatot tett az ajtajára. De néha, éjjelente, amikor épp nem osztotta meg az ágyát senkivel, gondolatban beosont a lezárt szobába, leporolta az emlékeket, hogy lopva kicsempésszen egy-egy gondtalan pillanatot, a boldogság egy apró szikráját, és ezek a kis lángocskák csodálatos módon az egész bensőjét átmelegítették.”

„Van, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy az ember előre eltervezte. Hiába tett meg érte mindent, hiába próbálta kiküszöbölni a váratlan helyzeteket, valami mégis közbeszól, és az irányítás kicsúszik a kezünkből. Ezt a valamit egyesek Sorsnak nevezik, mások Szerencsének, vannak, akik véletlennek, vagy az univerzumból érkező jeleknek, megint mások nagy szavakkal Istennek, Mindenhatónak. Ám egyvalamit senki sem tehet meg: nem tagadhatja a létezését. Hiszen ha mindent az ellenőrzésünk alatt tarthatnánk, nem lennének félreértések, lekésett találkozók, feledésbe merült üzenetek, elveszett dolgok. Nem történnének balesetek, tragédiák. Azonban nem lennének csodák sem, akkor pedig az életünk ugyan kiszámítható, de egyúttal szürke lenne. Ha képtelenek volnánk még a leglehetetlenebb helyzetekben is bízni, sőt hinni abban, hogy minden jóra fordulhat, nem is élnénk. A kétségbeesés elpusztítana minket.”

2011. október 7., péntek

A szülinapi tortám

Most jutott eszembe, hogy nem is mutattam anno, milyen tortát kaptam...
Íme:

2011. október 6., csütörtök

Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap,
és úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül,
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül.
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

2011. október 5., szerda

Felújítunk

Nah, hát csodaszép lesz az óvodánk. És csuda meleg.
Külső szigetelés, ablakcsere, padlásátalakítás...
Pakolunk, bútorokat húzkodunk, állványokat kerülgetünk. És mindezt úgy, hogy közben fullon vannak a csoportok gyerekkel. Mert úgy szép az élet, ha zajlik...

Kedvencem: alvásidő. A redőny ritkásra engedve, mert ugye meleg van, de pont a mi termünknél járnak a munkások, így leengedni muszáj, hogy ne jöjjön be a por. Így aztán kintről nem látnak be, és nem tudják, hogy tisztán halljuk a következő eszmecserét:
- Elmúlt 1 óra, szóval most alszanak a gyerekek, a fúrást 3-ig elfelejtheted.
- Bassza meg, bassza meg...

Szerencsére a legtöbb gyereket eddigre már elaltattam, de amelyik még ébren volt, sem kapta fel a fejét (ez valahol azért szomorú).

2011. október 4., kedd

Kekszes-almás sütés nélküli finomság

Ha már alma-hét, meg úgyis olyan sütős vagyok mostanában, gondoltam készítünk valamit a gyerekekkel. Na, azért nem kapásból muffint (de csak azért nem, mert az almás változat ragad :D ), hanem ilyen hűtőbe való gyümölcsöset. Közös munka, jó móka, tényleg mindenki segített benne. Nagy átéléssel kevergették a tejfölt, meg rakosgatták a kekszeket :)
És a végeredmény, bár csak 3 órát hűlt az előírt 6 helyett, kifejezetten finom lett (még úgy is, hogy a porcukrot kihagytuk belőle, ezért nem lett valami édes - ez az én hibám volt, és nem kötöttem a gyerekek orrára...). Abszolút siker, hogy az egyik kislány fejből elmondta otthon a fázisokat, hozzávalókat, és elkészítették, elmondása szerint "nagyon ízlett a családnak".
Már nem emlékszem, honnan szedtem a receptet, de nagyon köszönöm a feltöltőnek!

Hozzávalók:
  • 1 csomag négyzet alakú háztartási keksz
  • 1 nagy pohár tejföl
  • 4 ek pocukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • gyümölcs
  • tortazselé

A háztartási keksszel szorosan kibélelem a tál (tepsi) alját. A tejfölt a porcukorral és a vaníliás cukorral elkeverem és a kekszre öntöm. Egy újabb sor keksz következik. A kekszek tetejére teszek egy-egy darab gyümölcsöt és leöntöm tortazselével. Hűtőben legalább 6 órát hűtöm, hogy a kekszek megpuhuljanak.
Gyömülcsnek epret és banánt használtam. A tetejére dupla adag tortazselét főztem.

2011. október 3., hétfő

Herceghalmi Mária: A bugaci kukac

Zöldalmában ébredt minap egy huncut kis kukac,
Gyorsan öltözni is kezdett, mert messze van Bugac.
Bugacon lakik ugyanis aggódó családja,
Papa, mama, s kilenc testvér egyre csak őt várja.
Nagy kalandja úgy indult, hogy felmászott egy fára,
És belefúrta magát a legszebb zöldalmába.
Csuda mélyen elszundított, s míg telt sok-sok óra,
Szorgos kezek almástul felrakták autóra.
Így került el szegény kukac Bugactól jó messze,
S a csongrádi piacon egy legény megvette
Azt a zöldalmát, amelyben kukacunk remegve
Leste-várta, hol éri őt vajon el az este.
Óriási szerencséje volt a kis kukacnak,
Csongrádból a deli legény elindult Bugacnak.
S hamarosan ölelgették övéi a kukacot,
Hogy még ilyen messziről is megtalálta Bugacot.

2011. október 2., vasárnap

Diós-csokis muffin

Nem adom fel, ha már van muffinsütőm... Az előző beleragadós-de-finom recept után most újabbat próbáltam ki. Az alapot az adta, hogy munkába jövet-menet felszedem a diókat, amit találok. Egy alkalommal 4-5 szemet, de ezekből a hetek során jelentős mennyiség összegyűlt. Így lett a következő muffinom diós-csokis, és ez a változat egyáltalán nem ragad :)


Hozzávalók:
Folyékony rész: 
  • 1 tojás felverve
  • 2 evőkanál olvasztott vaj
  • kb. 1 dl tej

Száraz rész: 
  • 2,5 dl liszt
  • kb. 20 dkg csokoládé összetörve
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • fél teáskanál fahéj (akár ki is lehet hagyni)
  • 2 dl darált dió
  • 1 csomag vaníliás cukor


Elkészítés:
A száraz és folyékony részek alapanyagait külön összekeverem, majd a két részt lazán egybeforgatom. Ha túl száraz, akkor teszek bele még egy kevés tejet. A sütőt előmelegítem 190 fokra. A muffinformát kivajazom, kilisztezem és mindegyik formát háromnegyedig töltöm a masszával. 25 percig sütöm.

Megjegyzés:
A sütéskor felolvadt csokidaraboktól isteni szaftos lesz a tészta. Egyszerű és gyors recept, akár a nyakunkon maradt csoki nyuszik v. mikulások eltüntetéséhez.

A recept a mindmegette.hu oldalról van.

2011. szeptember 17., szombat

Almás muffin

Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 15 dkg cukor vagy pár kanál méz
  • 30 dkg liszt
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 30 dkg reszelt alma
  • fahéj
Elkészítés:
A tojást a cukorral vagy mézzel habosra keverjük, hozzáadjuk a lisztet, a sütőport és a reszelt almát. Alaposan összekeverjük. Muffinsütőben megsütjük. 24 db lesz belőle. Hidegen fahéjas porcukorral megszórjuk.

Megjegyzés:
A reszelt almát a levével együtt tesszük a tésztához, mert ez adja a nedvesség nagy részét.

A recept a mindmegette.hu-ról van. A muffinok frankón hozzáragadtak a papírhoz.
Most akkor vagy én vagyok a béna, vagy a sütőm, vagy a recept, vagy a papír, vagy a muffinsütő forma.