2010. október 29., péntek

Lipem-lopom...

... a szőlőt, mert a múlt héten tanult dalosjátékot a mai énekfoglalkozáson ismételtük.

Az őszi kézfákat a Csiribiri blogról, azt hiszem nem meglepő, hogy elsöprő sikert arattak. (Az viszont meglepő, hogy milyen sok balkezes gyerekünk van.)

A papírtököket Krisztallittól, ezek ragasztásával mi is megszenvedtünk, de azért lelkesen dolgoztak vele a gyerekek.

A dísztököket kivételesen nem valamelyik kertből loptam :) A gyerekek hozták. Tömeget mértünk velük és a 7-et bontottuk, végül pedig a csoportszobánk díszei lettek. (Ennyi Halloween-t voltam hajlandó beengedni a csoportunk életébe.)

2010. október 28., csütörtök

Mondatok, amiket sokkal többször mondok el, mint ahányszor szeretném...

- Ugye használtál szappant?
- Minden alvós pisiljen!
- Töröljétek meg a kezeteket, szátokat a szalvétába.
- Minden ruhát fel kell venni.
- Nem hallottam a varázsszót.
- Fogjátok meg a barátotok kezét és álljatok be végre kettes sorba.
- Nem biztos, hogy pont az lesz az ebéd, ami ki van írva.
- Anya siet érted.
- Az a dobás nem érvényes, ahol legurul a kocka az asztalról!
- Mostmár csukd a szemedet.
- Ha étel van a szádban, akkor először nyeld le, aztán mondjad.
- Picit halkabban kiabáljál légyszíves.
- Rajta van a jeled?
- Rakjátok el magatok után a játékot.
- Engedjétek be őt is!...
- Addig-addig hintázol a széken, hogy egyszer hátra fogsz esni...
- Amelyik napos készen van az kívánhat ám jó étvágyat!
- Várd meg amíg befejezi.
- stb., stb. ...

2010. október 23., szombat

2010. október 20., szerda

Nem babra megy...

Ahogy megláttam a Gyereketető babos kísérletét, tudtam, hogy ezt nekem meg kell csinálnom az oviban. Mert ugye köztudomású, hogy az én növényeim egytől egyig kihalnak. Gondoltam ha nekünk is bejön, mostmáraztán tényleg nekiállok beszélgetni a kávécserjémmel.

Kértem a gyerekektől babot. Hoztak. Így kezdtük múlt hét csütörtökön:

A bal oldalon látható babok kaptak talajt, vizet, fényt, meleget. A jobb oldalon láthatóak ezenkívül szeretetet is.

Na azért a vízellátást nem mertem én vállalni, az a kolléganőm feladata volt. A babokkal való törődés figyelemmel kísérése pedig az enyém.

Választottunk minden nap babfelelőst. Ő mesélt a baboknak, énekelt nekik, foglalkozásokkor és étkezéseknél odavitte a gyerekek közé. Ezt igen komolyan vették a gyerekek. De persze azok is beszélgettek a kedvenc babjainkkal, akik épp nem voltak babfelelősök.

A kísérlet nem várt eredményt hozott már az első napon: a notóriusan nemköszönő gyerekeink is érkezéskor-távozáskor külön figyelmet fordítottak arra, hogy ne csak az embereknek, hanem a baboknak is köszönjenek. Már ezért megérte.

Pénteken délben kimenekítettük a babokat a padlásba napozni, mivel bablevest kaptunk ebédre, és nem akartunk nekik traumát okozni a látvánnyal, ahogyan megesszük megfőzött rokonaikat.

Így teltek a babocskák napjai, és mára eljutottunk idáig:

Ui.: A hétvégén figyelmesen elolvastam a belinkelt kísérlet kommentjeit, és most már tudom, hogy azért van különbség a babok növekedése között, mert a célirányos beszéddel megnöveltük a kedvenc babjaink körül a levegő szén-dioxid koncentrációját, így könnyebben tudták azt felvenni a fejlődéshez.


2010. október 18., hétfő

He-he

Nincsenek lakberendezési bloggá alakuló ambícióim,
de ez annyira aranyos tanulósarok:
Csak a gyerkőcöt kell odaképzelni,
amint éppen a matek lecke fölé görnyed...

2010. október 16., szombat

Tordon Ákos: Kökény király lakodalma

Barna dombon innen, kéklő hegyen túl, volt egyszer egy kerek erdő. A kerek erdőben egy kökénybokor. Éppolyan kék szemű kökényt termett, akár a többi, s a levele is olyan volt, mint a többi közönséges kökénybokoré, mégis más volt a többinél.
Jól tudta ezt a madárnép: a sárgyóka és a sordély, a pipiske. De tudta a légykapó is. S a légykapóval a gébics, a kakukk és a haris. És tudták a kedves fülemülék is. A bíbicek is tudták. És tudták egytől egyig a piros mellű pirókok és a sárgarigók is. Sőt a kékcsóka is tudta, s vele a haszontalan, kék begyű nádiveréb is.
Miben különbözött hát ez a kökénybokor a többitől? Csak abban, hogy a mindig víg kedélyű, fütyörésző szélmanócskák helyett tündér lakott benne! Mégpedig a Kékhajú Tündér!
Mert hiszen lakhatott volna az Ezüsthajú vagy akár az Aranyhajú Tündér is. De nem. A Kékhajú Tündér palotáját rejtette a kökénybokor.
Kék szemű kökényből épült ez a palota. Kék volt a fala, ablaka, ajtaja. Kék volt a szőnyeg, a függöny, a bútor, s minden olyan pirinyó, hogy belefért egy kökényszembe.
A Kékhajú Tündér szépségének híre bejárta az egész világot. Jöttek is a kérők seregestül, minden irányból, de javarészt elvétették az utat, s nem jutottak el a kökénypalotáig.
Hanem Kökény király ismerte az utat, s bekopogtatott a Kékhajú Tündér kékre festett ajtaján.
- Rég elnyílt a pipitér, a szerencsém mit ígér? Feleséget keresek, de tovább már nem megyek, légy hát a feleségem, szép Kékhajú Tündér! - Azzal szépen megemelte kökénykoronáját, és megcsörgette gyémántjait a tarisznyájában.
- Sajnálom, Kökény király, ma sok a dolgom, az időm kevés, próbáld meg holnap... - felelte a Kékhajú Tündér.
Másnap újra bekopogtatott Kökény király, és újra elmondta mondókáját. Újra megemelte a koronáját, és újra megcsörgette a gyémántjait. De hiába. Újra a tegnapi választ kapta:
- Sajnálom, Kökény király, ma sok a dolgom, kevés az időm, próbáld meg holnap...
Mi mást tehetett szegény Kökény király? Egy álló héten át mindennap bekopogtatott. Ám a hetedik napon elunta a sok dologra való hivatkozást, és dérrel-dúrral így szólt:
- Bizony mondom, rontom-bontom: ma tartjuk a kézfogót! Kakasszó és gyöngyharmat, holnap a lakodalmat! - s azzal kioldotta tarisznyája száját, és csillogó gyémántjait a Kékhajú Tündér lába elé szórta.
- Kettőn áll a vásár, Kökény király - felelte csendesen a Kékhajú Tündér, miközben sorra felszedegette a szerteszét gurult gyémántokat. Ám amint megérintett egy gyémántot, azon nyomban kökénnyé vált az. Összeszedte, kosarába tette, és Kökény király kezébe adta.
Nagyot ámult, nagyot bámult Kökény Király, és kökénnyé lett gyémántjait szerteszét szórta a kökényesben. Három napig dúlt-fúlt haragjában. Mérgében kilencszer vágta földhöz a koronáját, végül is elcserélte az egyszeri juhászbojtár szépen szóló furulyájáért. Hanem egyszerre azon kapta magát, hogy bár mindig máshova akart menni, lába mégis mindig a Kékhajú Tündér kökénypalotája felé vitte. Szívbéli bánatát világgá furulyázta. A panaszos dalra kihajolt ablakán a Kékhajú Tündér. Most ő ámult-bámult, s hevesebben kezdett dobogni a szíve, mert egyszeriben megtetszett neki a furulyázó Kökény király.
- A feleséged leszek, Kökény király! - rebegte szemlesütve.
- Kettőn áll a vásár, szép Kékhajú Tündér! - válaszolta dacosan-morcosan a megsértett Kökény király. - Már nem házasodom: birodalmam elfújta a szél, kökénnyé lett gyémántjaimat szerteszórtam a kökényesben, királyi koronámat elcseréltem az egyszeri bojtár furulyájáért; mire házasodjam hát?
- Így is jó! - felelte a Kékhajú Tündér kékesfehérre vált arccal, és becsapta az ablakot.
Kinn búsult az egyik, benn búsult a másik, semmiben sem különbözve két durcás gyerektől. A Kékhajú Tündér telesírta kék selyempárnáit. Kökény király ott kóválygott ázva-fázva s egyre betegebbre válva a kökényesben.
- Segíteni kellene rajtuk! - mondták a fülemülék a sárgarigóknak. A sárgarigók a légykapóknak. A légykapók a kakukknak. Az a harisnak. A haris a barázdabillegetőnek. A barázdabillegető a bíbicnek. Az a szárcsának. A szárcsa a vízityúknak és így tovább. De egyik sem segíthetett, mert egytől egyig költöző madarak voltak, és mindannyiuknak vándorútra kellett kelniük. Végül is az itt telelő madarak segítettek rajtuk. Éspedig a sárgyóka és a sordély, a búbos pacsirta és a piros mellű pirók, a cinke és a feketerigó. Ide-oda szálltak a kökényesben. Szót váltottak a Kökény királlyal. Szót értettek a Kékhajú Tündérrel. Súgtak-búgtak, amíg csak mosolyogni nem kezdett a Kékhajú Tündér, és kacagásra nem fakadt Kökény király. Azon kacagott Kökény király, hogy újra ott áll a kökénypalotában, a Kékhajú Tündér kék szobájában, és elismétli mondókáját:
- Bizony mondom, rontom-bontom, ma tartjuk a kézfogót, kakasszó és gyöngyharmat, holnap a lakodalmat!
- Legyen úgy, amint kívánod! - felelte a Kékhajú Tündér, Kökény király nyakába borulva.
Hét varrónő keze se győzte volna a menyasszonyi ruha varrását, de szerencsére ott volt a sok madár: mind segített ruhát varrni, kész is lett a szépséges szép, kékséges kék menyasszonyi ruha egykettőre. Hét szakács se győzte volna a lakodalmi lakoma elkészítését, de szerencsére ott volt a sok madár: mind segített sütni-főzni, el is készült a lakoma idejére. S aztán mind ott maradtak lakodalmi vendégnek. Ma is erről a lakodalomról folyik a terefere a kökénybokrok ágán, a sordélyok és a sárgyókák, a pipiskék és a pirókok, a cinkék és a feketerigók között.
Aki nem hiszi, menjen ki a kökényesbe!

2010. október 15., péntek

Mindig rámtalálnak...

Én komolyan nem keresem direkt ezeket a videókat, de valahogy mindig megtalálnak.

A kínai Csillag Születik nyertese:

2010. október 14., csütörtök

Könyvjelzők

Azt nagyon bírom a nagycsoportban, hogy már önállóan meg tudnak oldani ilyen egyszerű barkácsolást, mint pl. ez a könyvjelző.

Csak kiraktam a fénymásolt mintát, kiválasztották, kiszínezték, körbevágták a vonal mentén és felragasztották a karton alapra.

És el is pakoltak maguk után. Közben én tudtam a másik asztalnál festeni, mert azért a gombfestékhez még sok fiúnak kell az irányítás :)

2010. október 13., szerda

Válás

Válik a blogom.

Az óvodai része a kreatív/sajáttól. Néhány megjegyzést már sikerült is elkevernem a virtuális éterben. Mert béna vagyok :(

Az ovis történetek, képek ezentúl privát blogon lesznek, itt. E-mail-cím megadásával lehet hozzáférést kérni (főleg a "gyerekszáj" cimke rajongóinak :) ).

A versek, mesék, barkácsolások, dekorációk, ügyes-bajos (inkább bajos...) dolgaim meg itt maradnak.

2010. október 11., hétfő

Azért még...

meg tudom lepni a társaságot.

A növények részei, és fejlődési szakaszaik témakörében vittem be ezt a képet:


Behajtottam először a talaj vonalában és hagytam, hogy néhány bátor jelentkező megrajzolja a gyökereket egy másik aláillesztett lapra.

Aztán megmutattam a teljes képet, és jól hallhatóan elakadt a gyerekek lélegzete :) Még a legmerészebbek sem közelítették meg ezt a gyökérzet-méretet.

További képeink a témához:



2010. október 9., szombat

Kreatív lennék?

Talán igen, bár én mindig tagadom :) Csak sokfelé nézelődök, sokmindenkit ismerek és az ötleteket, amikkel találkozok, igyekszem hasznosítani az életemben, a munkámban. Ha kell, kicsit átalakítva.

Mindenesetre köszönöm Mónika, hogy rám is gondoltál!


Az mindenképp biztos, hogy a szabályokat nem vagyok hajlandó betartani.

Szóval 5 helyett csak két blogot emelnék most ki: Krisz és Krisztallit blogját. Nem indoklom, nézzétek meg, magukért beszélnek. :)

2010. október 8., péntek

Madzag és a világ

Varga Katalin mesekönyvében két kölyökpuli, Madzag és Pamacs ismerkedik az őket körülvevő világgal, a tanya, a nádas és a kiserdő állataival, az időjárás jelenségeivel és a pulikutyák feladataival. Barátaikkal, Samuval a vadkacsafiókával, Mircivel és Mörcivel, a két tigriscsíkos kismacskával, és Csőri csirkével számtalan kalandba keverednek.

A két kiskutya a kisgyermekek természetes érdeklődésével fordul az újdonságok felé, s a könyvben részletesen le van írva, milyen ismereteket, tapasztalatokat szereznek. Radvány Zsuzsa rajzai teszik még élvezetesebbé a történeteket.


"Madzag és Pamacs hátul, a baromfiudvaron kívül, a fűben hasalt egy hatalmas bokor árnyékában. Egyszerre csak a szomszéd ház kertjének hátsó kapuján kisétált egy libacsapat.
Madzag és Pamacs sosem látott libákat. Így hát kacsának vélte őket. Csodálkoztak is nagyon. Mert ezek a kacsák, nem a Samu kacsáéktól megszokott összevisszaságban, hanem egyetlen sorban meneteltek. Elöl ment egy felnőtt. Utána a tíz kicsi. A sort egy másik felnőtt zárta le.
- Milyen furcsa kacsák - vakkantott Pamacs.
- Talán nem is kacsák - vélte Madzag. - A mi kacsáinknál sokkal nagyobbak.
- Szomszédkacsák. A szomszédban a kutya is nagyobb kutyamamánál.
- Mert nem puli.
- De attól még kutya - felelte Pamacs."

A kedvenc szereplőm Móric, a sün. Nagyon nagy figura :)
"Mörci bevezette az istállóba Móricot. Ott újabb meglepetés érte. Móric nem ült le lesben az egérlyukhoz, hanem buzgón kaparni kezdte.
- Mit művelsz, Móric?
- Érzem, hogy benn van az egér, kikaparom.
- Háziegeret nem így fogunk. Ülj ide mellém. Megvárjuk, amíg magától előbújik.
Móricnak semmi kedve sem volt az ilyen egérfogáshoz. Mormogott, sziszegett. Végül, egy zsák mellé húzódva, elaludt.
- Legalább csendben leszel! - sóhajtotta Mörci, és ült, ült az egérlyuk mellett. Csendesen, nyugodtan várt.
Ahogyan az első egér kibújt a lukon, Mörcit újabb meglepetés érte. Móric egy szempillantás alatt felébredt, és minden ugrás, vetődés nélkül, utánozhatatlan gyorsasággal az egér mellett termett. Máris nyakon csípte.
- Tudsz! Tudsz! - ismerte el Mörci. - Nem ugrasz ugyan, mint mi, kismacskák, de ez is eredményes zsákmányolás.
Móric az egeret egyenesen a kuckójába vitte.
- Be sem mutatod a gazdaasszonynak?
- Minek?
- Mert ő gazda. Övé itt minden. Az egerek is.
- Azt akarod, hogy felezzem meg vele a zsákmányomat?
- Á! Sosem fogadja el a fele zsákmányt. De megdicsér. Mert ebből látja, milyen ügyes és hasznos vagy.
- A zsákmányomhoz senkinek sincs semmi köze. Ez az erdő igazsága. Tágulj te is innen!
Mörci duzzogva otthagyta. - Ahelyett, hogy megköszönte volna, hogy elvittem egy biztos egérlyukhoz, elzavart - újságolta a két kiskutyának.
- Ez az erdő igazsága - gúnyolódott Madzag, mert roppant zokon vette Mörci és Móric nagy barátkozását."

"Azután a nagyházban leoltották az összes lámpát. Kutyamama elfoglalta szokott éjjeli őrhelyét. Csak az istállóból szűrődött ki fény az udvarra. Olykor Riska tehén panaszos bőgése is kihallatszott.
- Rengeteg szurit kap - állapította meg Madzag.
- Az is lehet, hogy folytonosan elszalad az injekcióstű elől, mint te tetted - vélte Pamacs.
- Hogyisne! Riska tehén oda van kötve a jászolhoz. Neki tilos a futkározás.
- Vagy folytonosan rugdosódik - folytatta Pamacs a találgatást. - Nem szeretnék doktor bácsi lenni. Egy ilyen nagy állatot nehéz lehet neki az ölébe venni.
- Én meg nem szeretnék Riska tehén lenni - motyogta Madzag, pedig eddig mindig irigyelte a nagyságáért. Persze, ha egy tehén ennyi szurit kap, mégiscsak jobb kiskutyának lenni. Azt csak egyszer szúrják meg azzal az injekcióstűvel, és kész. Utána még a fülét is megvakarják, és megdicsérik, akár elszaladt korábban a művelet elől, akár nem. Azt viszont elképzelni sem tudta, hogy az állatorvos miként veszi ölébe Riska tehenet. Nem is hitte, hogy megteszi. Biztosan kitalált számára egy másfajta szuri lehetőséget.
Ezen tűnődve, elaludt."

2010. október 6., szerda

Ludnai Margit: Őszi bál

Október hercege bált rendezett.
Meghívott millió falevelet,
megrendelt királyi szép muzsikát,
őszi szél fütyülte dallamát.
Táncolt, csak táncolt a vendégsereg,
forogtak, pörögtek a levelek.
A fák között álltam és néztem a bált,
őszi szél engem is táncba cibált,
ruhámat rángatta, hajammal játszott,
én pedig kacagva roptam a táncot.
A fák is csak kacagták az elválást,
nem láttam soha szebb levélhullást.

2010. október 3., vasárnap

Sárhelyi Erika: Félúton

Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok,
talpam alá éles kövek görögnek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.

2010. október 2., szombat

Krumplinyomat őszi színekkel

Még a múlt héten próbált meg a kolléganőm a gyerekekkel mindenféle őszi színek keveréséből valami szépet alkotni. Nem jött össze neki, mert a gyerekek mindenáron valami formát (ház, pillangó, stb.) akartak kihozni a pacákból.

Én a héten egy ismert technikát választottam, a krumplinyomatot, amit már kiscsoportban is alkalmaztunk. Gondoltam készítünk egy jó kis színátmenetes képet. (Ötlet innen: krumplinyomatos kép.)

De annyira megtetszett a gyerekeknek az őszi színek kavalakádja, harmóniája, annyira lelkesen kevergették a festékeket, hogy inkább hagytam a csudába a formák pontos illesztését és engedtem őket a színekkel játszani. Ha már így ráéreztek...

Csodaszép eredmények születtek, sajnos a képek nem igazán adják ezt vissza.