2010. szeptember 30., csütörtök

A Kétszínű vadcsiga


A Barkácsolnivalók fajtájába, azon belül a Csipeszállatok családjába, azon belül az 5-6 évesek osztályának ajánlott állatok közé tartozó Kétszínű vadcsiga (Duocolor acercochlea) kétszínűsége már a barkácsolás korai szakaszában jól megfigyelhető. Ártalmatlan Csigabigának (Gastropoda) álcázza magát, miközben a gyerekek megformázzák házát az azonos hosszúságú (kb 15-17 cm), de különböző színű zseníliadrótokból, melyek kellemes tapintása valóban megtévesztő.

Rögtön ezután következik azonban a ragasztási életszakasz, amelyben a gyerekek csak nagykorú felügyeletével és irányításával közelíthetik meg a Kétszínű vadcsigát. A ragasztópisztolyból származó forró anyag ugyanis égési sérüléseket okozhat (bőrpír, hólyagok). Kísérleti eredmények bizonyítják, hogy megfelelő körültekintéssel a gyerekek is segíthetik a Kétszínű vadcsigát a száradási életszakaszba lépni.

A száradási életszakaszban biztosítsunk a Kétszínű vadcsigának nyugodt, szélsőséges időjárási viszonyoktól (pl. huzat) mentes környezetet. Ezen életszakasz végére az égési sérülés veszélye teljesen elmúlik, másodlagos védekezési mechanizmusként megmaradnak viszont a Kétszínű vadcsiga hegyes szarvacskái, melyek leginkább félbetört fogpiszkálóhoz hasonlatosak.

A közel azonos életkorú Kétszínű vadcsigáknál gyakran megfigyelhető, hogy csordába tömörülnek, mielőtt saját életteret választanak maguknak.


A Kétszínű vadcsigák igen hűségesek, jellemzően a fejlődésüket aktívan segítő gyermek szobáját választják élőhelyül.

2010. szeptember 27., hétfő

Ft vagy sec

Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, s a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai. Pontosabban két szabály van:

– Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled; csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak elkölteni lehet… De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86400 forinttal.

– A második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják és nem lesz folytatása.

A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben? Elgondolkodtál? Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86400 forintot, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik tőled. Csakhogy ez a mennyei manna-eső vagy játék, ahogy tetszik, bármikor véget érhet. Érted? A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed? Elköltenéd, az utolsó fillérig? Önmagadra? – Azokra, akiket szeretsz? – Idegenekre?

Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel, ébredéskor kapunk 86400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik; ismét kiutalnak számunkra 86400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat – az élet akármelyik pillanatban véget érhet. A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86400 másodpercünkkel?

Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját. Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy ő épen-egészségesen a karjába szoríthassa. Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját. Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontláthassák egymást. Hogy mit jelent egy óra, elmondja neked a klausztrofóbiás, aki beszorul a felvonóba. A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet. És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett.

Az élet varázslatos dolog! Használj ki minden másodpercet, ami megmarad neked!

2010. szeptember 22., szerda

Csiri, a boszorkány

Nagy Lantos Balázs mesekönyve engem a "Nulladik fejezet" első bekezdésével megvett kilóra...

A mesék egy kislányról szólnak, aki boszorkány lesz, de esze ágában sincs gonosznak lenni, sőt inkább segít az erdő lakóin. Újraíródik pl. Jancsi és Juliska amúgy tisztára horrorisztikus története, megismerkedhetünk Hód Hümérrel akinek a történet végére rendbejön a házassága, és Hippokratosszal, a néma hangyával.

Megtudjuk, hogy illik előre köszönni, bemutatkozni; és hogy a boszorkányseprűket naponta sétáltatni kell, utazni rajtuk pedig csakis a biztonsági övet becsatolva lehet. Mindezt kiegészítve némi humorral (abszolut kedvencünk a kolléganőmmel: "(Cin Cin Mici) Olyan idős ugyanis, hogy tudomásom szerint orvos helyett régészhez jár.") és Füzesi Zsuzsa klasszikusan kedves, vidám rajzaival.


"Nulladik fejezet,
amit a tudatlan felnőttek előszónak hívnak

A bajok akkor kezdődtek, amikor a vasorrú bába nyugdíjba ment. Hiába kérték a meseírók, hogy ne tegye, nem volt hajlandó tovább maradni. Nem is csoda, hiszen ő már a Grimm testvérek idején is öreg volt, és azóta is becsületesen elvégezte a munkáját, ami nagy szó, mert ilyen hosszú ideig egyfolytában gonosznak lenni, bizony nagyon fárasztó. Ha legalább megbecsülték volna érte! De nem. Azt már megszokta, hogy senki sem szereti, de hajlott korára igazán tekintettel lehettek volna. Hiszen az már mégiscsak tiszteletlenség Jancsitól és Juliskától, hogy rendszeresen bedugták őt a sütőbe.

Így hát a vasorrú bába összecsomagolta a holmiját és elindult nyugdíjba.

Most aztán főhetett a meseírók feje, hogy honnan szerezzenek új boszorkányt. Fel is adtak egy hirdetést, miszerint jó állapotban lévő mézeskalács házikóba vasorrú bábát keresnek. (...) A hirdetésre mindössze egyetlen képesítés nélküli kislány jelentkezett, annak se volt vasorra. Viszont rendkívül ügyesen tudta mondani, hogy csiribí. És azt is, hogy csiribá. No meg azt, hogy csiribú. És persze azt, hogy csiribiribimbiri. A "csiri" mindenesetre biztos volt. Így hát a meseírók felvették, és elnevezték Csirinek. Róla szól ez a könyv."

2010. szeptember 21., kedd

Jupiter



Közel fél évszázada volt olyan közel hozzánk a Jupiter, mint ezekben a napokban. Szabad szemmel is ragyogó látvány, egy kisebb távcsővel pedig már izgalmas részleteket láthatunk rajta.

Nem kell sokat tekergetni a nyakunkat, estefelé nézzünk csak kelet-délkelet felé, és keressük meg a legfényesebb pontot az égen: ez a Jupiter, a bolygók királya. Az éjszaka folyamán déli irányban egyre magasabbra emelkedik, eltéveszteni sem lehet. A Jupiter mindig fényes, mert a legnagyobb bolygó a Naprendszerben, ezért is kapta minden kultúrában főistenek neveit (a modern csillagászatba a római elnevezés került be). Sokkal nagyobb, mint a Föld: ha a Föld felszínét "lenyúznánk", és "felszegelnénk" a Jupiter felszínére, akkor ott egy akkora területet foglalna el, mint a Földön India.

Az óriásbolygó 1963 óta nem volt ilyen közel a Földhöz (és 2022-ig nem is lesz). Szeptember 21-én kerül úgynevezett szembenállásba a Nappal, amikor bolygónk a Nap és a Jupiter között húzott egyenesen helyezkedik el (vagyis éppen áthaladunk a Nap és a Jupiter között). A Jupiter távolsága ekkor 589 millió kilométer lesz bolygónktól (fényessége mínusz 2,9 magnitudó, látszó átmérője 49,9").

Figyeljék meg, hogy a Jupiter fénye milyen nyugodt! Nem vibrál, nem hunyorog, mint a csillagoké. Keressen egy fényes csillagot, és vesse össze a Jupiter fényével. Ha legközelebb egy kevésbé fényes bolygóról nem tudja eldönteni, hogy csillag-e vagy bolygó, ez jó módszer lehet. A jelenség magyarázata az, hogy a bolygók közelebb vannak hozzánk, ezért - bár szabad szemmel pontszerűnek tűnnek - egy nagyobb felületről érkezik róluk a szemünkbe a fény, mint a távoli csillagokról, és a vibrálások kioltják egymást.

Szabad szemmel a Jupiter legnagyobb holdjait sem látjuk, ehhez kisebb távcső kell (már egy kézitávcső, egy binokulár is elég). Attól függően, hogy milyen időpontban nézzük, maximum 4 apró pontot pillanthatunk meg a bolygó mellett, nagyjából egyvonalban (ha éppen egyik sincs a bolygó mögött vagy előtt). Ezek a Galilei-holdak, amelyek felfedezőjükről kaptak a nevüket. Az 1600-as évek elején ez volt az egyik nagy csapás a geocentrikus világképre, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a holdak a Jupiter körül keringenek, azaz nem minden mozgások centruma a Föld. Azóta kiderült, hogy a négy apró fénypont mindegyike önálló, izgalmas világ, sőt az Europán élet is lehet.

Ha már távcsővel nézhetjük a bolygót, sötét sávokat figyelhetünk meg rajta, ráadásul most egy különleges állapotban. A Jupiter légkörében világos és sötét zónák váltakoznak; a legfeltűnőbb alakzatok közé tartozik két sötét sáv a bolygó északi és déli féltekéjének alacsony szélességű (az egyenlítőhöz közeli) zónájában. Idén tavasszal azonban a déli egyenlítői sáv szinte teljesen eltűnt. Erre volt már példa, de az okát nem tudják. Kissé jobb amatőrtávcsövekben megpillanthatjuk a Jupiter híres Nagy Vörös Foltját is, amely egy legalább 300 éve tartó vihar.

Végül egy fontos dolog: a Jupiter a mi "védőangyalunk". Ez alatt azt kell érteni, hogy hatalmas tömegénél és tömegvonzásánál fogva "elkapja" a Naprendszer külső tartományaiból befelé haladó üstökösek és kisbolygók egy részét, amelyek így nem tudnak behatolni a Föld térségébe. Enélkül jóval több potenciálisan veszélyes égitest érkezhetne bolygónkhoz. Ilyen testek becsapódásait figyelték meg a Jupiteren 1994-ben, 2009-ben és idén is, azaz viszonylag gyakori jelenségről van szó. A Jupiter "bombázása" arra utal, hogy a Naprendszer nem is annyira nyugodt hely, mint ahogy eddig gondoltuk, hanem sokkal sűrűbben történnek váratlan események.



forrás: origo.hu
még egy cikk: csillagaszat.hu

2010. szeptember 19., vasárnap

Egyszerűen nem tudom...

összekapcsolni azt amit látok, azzal amit hallok.

Pedig igaz kell hogy legyen, már rég kiderült volna ha átverés lenne. Vége a versenynek is, második lett a kislány. Egy Grimm nevű ürge előzte meg, annyira adja magát, hogy valaki kijelentse, ez csak egy mese :)

2010. szeptember 17., péntek

Vicc

Egy család kiköltözik külföldre, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki... Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat - így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy Csip, csip, csóka, vak varjúcska?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm... ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka...
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ...kertek alatt a ludaink megfagynak. ... Basszus!

2010. szeptember 15., szerda

Kupaknyomda

Dekorgumi formákat ragasztottunk pillanatragasztóval kisebb-nagyobb kupakokra.
Volt egy kis csomag formánk, azt használtuk fel,
így még vagdosnom se kellett :)

2010. szeptember 13., hétfő

Csak egy Anya...

Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, „hogy van-e munkája, vagy csak...?"
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs 'anya' kategóriánk foglalkozásként. A 'háztartásbeli' fedi le ezt." mondta az adatfelvevő segítőkészen.

Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".

"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam? Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem. "Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."

A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.

"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit csinál ezen a területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem)
laboratóriumban és terepen is. (normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak),
és van már négy kreditem is. (mindegyik lány).
Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?)
és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, „átlagos" foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz".

Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.

Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.

Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. „Egy újabb anya", vagy „Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.
Netán ez teszi a nagymamákat „haladó" kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!

Kérlek, tudasd ezt a jó hírt a többi anyával, nagymamával, nagynénivel vagy más barátoddal, akiket csak ismersz.

:)

2010. szeptember 12., vasárnap

2010. szeptember 11., szombat

Játszom

A lila macskám rs-en:



Más: kicsit besegítek egy travian-acc-ban. Az s5-ön száguld körbe a szörnyű hír: a 2. helyezett klán egyik védelmise, egy fiatal lány tegnap autóbalesetben elhunyt.
Nyugodj békében Tekla.

2010. szeptember 9., csütörtök

Kovács Zsóka: Manómese

Illa-berek, nádak, erek,
Volt egy rosszcsont manógyerek.

Rakoncátlan, rendetlen,
Manók közt az egyetlen engedetlen.
Nem használt szidás, se vessző,
Csavargott a kis tekergő.
Míg egy napon
Manópapa elunta,
Manócskáját
Óvodába íratta.

Hej, de csuda szép tanoda,
Vidám csoda az óvoda!
Amióta óvodás lett,
Nem rendetlen, rakoncátlan,
Megjavult az óvodában!

Illa-berek, nádak, erek,
Ő a legjobb manógyerek!

2010. szeptember 8., szerda

2010. szeptember 7., kedd

Dekoráció 5.


Nehogy azt gondoljátok ám, hogy én készítettem az egészet :) Bár az előző munkahelyemen már kartonból én is megcsináltam ugyanezt a mintát, de ez filcből készült. A munka oroszlánrészét már elvégezte Ropifiú Anyukája, sok évvel ezelőtt. Valami ilyesmi volt (bocs, de nincs jobb képem róla):


A virágos rét már tavaly átadta a helyét a Kippkoppos napostáblánknak, de ugye most a festés miatt mindent le kellett szednünk a falról. A felső rész (is) gyalázatos állapotban volt. Félig szétjőve, átitatódva porral és pókhálókkal.

Az alapot már nem mentettük meg, de a fákat hazahoztam, kimostam, újraragasztottam. Kaptak egy új, egységes filc alapot, és szintén egységes fehér, üveges keretet. Ugyanarra a falrészre kerülnek vissza, remélem, már ma :)

2010. szeptember 5., vasárnap

Elkészült, már meg is kapta az új tulaj :)



Móricz Zsigmond:
A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"

Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!