2010. december 8., szerda

Bartos Erika: Titok

Téli estén, decemberben
Sírni láttam Anyát.
Megfogtam a két kezét
És simogattam haját.

Mosolygott, és úgy tett mintha
Nem bántaná semmi,
De a könnyet kék szemében
Könnyű észrevenni.

Nem tudtam meg sohasem, hogy
Miért sírt olyan nagyon,
Mi bántotta Anyámat egy
Decemberi napon.

Úgy látszik a felnőtt világ
Mégsem olyan kerek,
Megmaradok kisgyereknek,
Ameddig csak lehet.

3 Megjegyzés:

krisz írta...

Nagyon szép és nagyon szomorú.Remélem,hogy nem magadra gondoltál,kivéve talán hogy szeretnél sokáig gyerek maradni.

óvónéni írta...

Ezt tanítottam a héten az oviban.
Mikor először felolvastam jópár gyerek szeme könnyes lett...
Olyan komolyan, és érzelmekkel töltve mondogatják...

krisz írta...

Ha a verset még talán nem is értik teljesen,hiszen milyen is lehet az ő szemükkel a felnőtt világ,de az hogy anya sirni is tud biztosan nagyon megérinti őket.Az ovisok még jócskán abban a korban vannak amikor azt hiszik a szülőről hogy mindenható.

Megjegyzés küldése