2010. november 28., vasárnap

HTB Karácsonyfadíszek 6. rész - Sókristályos harangok

Ez az utolsó idén készített karácsonyfadíszem. Még lett volna pár, de közbeszólt az Élet. :( Na mindegy.

Kellékek:
- drót (lehetőleg vastagabb fajta, aminek van tartása)
- géz
- fehér cérna
- durva szemű só

Szóval ez az utolsó, de kétségkívül ez volt a legizgalmasabb. Kezdődött azzal, hogy mivel épp kifogytam a gézből, bementem a gyógyszertárba venni.
Én: - Jó estét. Két tekercs mull-pólyát kérek szépen.
Patikus: - Milyen méretben?
Én: - Ööö...
Patikus: - Akkor úgy kérdezem, hogy milyen célra lesz?
Én: - Karácsonyfadíszt készítek belőle.

Drótból sem volt itthon vastag, csak vékony, így azt duplán tekergettem.

Ezután körbe kell tekerni gézzel, én 5-6 rétegben tettem ezt.

Behálóztam fehér cérnával, ami egyrészt tartja a gézt (bár ezt eleinte az én cérnám nem tudta, és össze-vissza csúszkált), másrészt tömötté teszi a formát.

Ezután jött a sózás. Egy kisebb tálba beletettem a durva szemű sót, és felengedtem meleg vízzel, ameddig el nem lepte. A só nem olvadt fel teljesen a vízben, és amikor beletettem a formát, a gézre és a cérnára szépen rátapadtak a sókristályok.
(Meg kell említenem, hogy a sóoldat pontosan olyan állagú, mint a latyak. Elég lehangoló látványt nyújtott.)
Következett a szárítás. Az első próba-darabom nem akart kiszáradni (nem volt elég szorosan tekerve a géz) és berozsdásodott a drót, így ezekre már rásegítettem egy kicsit hajszárítóval (na az volt még egy érdekes élmény, he-he).

Ilyenek lettek:

2 Megjegyzés:

krisz írta...

Hogy ez mekkora ötlet!Nagyon tetszenek!

Mónika írta...

Nagyon tetszik, biztosan kipróbáljuk a lányokkal!
:)))

Megjegyzés küldése