2010. június 14., hétfő

A szelídség filozófiája

Az asszony – tekintve, hogy ura a pénzt hajtja – egymaga kénytelen intézni a bevásárlást. Azaz dehogy egymaga: négy kicsi ivadékkal kell bevonulnia a szupermarketbe. Ilyenkor felpezsdül ott az élet.

A biztonsági őr bácsi korát meghazudtoló fürgeséggel ugrik elősegíteni a problémamentes átjutást a fotocellás zsiliprendszeren, majd a ki tudja mire való pörgettyűs-lappantyús krómcső akadályon. Ezek a látogatások próbára teszik a boltosok türelmét, de meglepően jól bírják. Elnéző mosollyal fogadják a vidám-harsányan érkező négyek bandáját.

Hiába, ez egy kedélyes kisváros. Ma azonban valami furcsa dolog történt a felvágottaspult előtt. Miközben várták, hogy sorra kerüljenek, egy hatvanas házaspár lopakodott mögéjük. Szó szerint settenkedtek. Aztán a kellő pillanatban a bácsi betaszította nejét a gyerekek elé. Szó benn szakad, hang fenn akad... Ilyen még sose volt, legalábbis itt nem. A pultosnő éppen felnézett. Ő is meglepődött.

Kérdőn-csodálkozva emelte tekintetét a fiatalasszonyra. Nem volt világos, hogyan sikerült a helycsere. Már nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze, de ekkor a férfi gyomorból mordult rá nejére: kérjél má’! Ő, pedig kötelességét teljesítve, az elnyomottak hangján kért gépsonkát, az akciósból. A férfi behúzott sörhasa elé düllesztette mellkasát. Büszke volt magára, amiért ilyen rátermett. A pultosnő és a családanya tekintete összetalálkozott egy pillanatra. Nem szóltak semmit, de ez többet elmondott minden szónál. A tolakodók megkapták, amit kértek, majd balra el. A néni félszegen pillantott vissza. Tekintetével kért bocsánatot.

A fiatal nő szintén sonkát kért, akciósat. Ekkor az eladó suttogva: várjon, maguknak hozok frisset hátulról, és már szaladt is. Miközben szeletelte a füstillatú rózsaszín húst, válla felett beszélgetést kezdeményezett: – Azt mondják, pofátlannak kell lenni a mai világban, mint ezek voltak itt – bökött állával a távozók után – vagy szelídnek, udvariasnak neveljük a gyerekeinket, hogy aztán jól félrelökjék őket? Vajon mivel teszünk jót, melyik a kifizetődőbb? – Hogy melyik a kifizetődőbb? – kérdezett vissza a családanya. Most például ki kapott friss sonkát?

írta: Bertók T. László újságíró; megjelent a mai Metropolban

3 Megjegyzés:

wattacukor írta...

No comment

Hajnoca írta...

De, ha ez fordítva lett volna, akkor lett ott volna minden mi nem gyerekfülnek és becsületes családanyának kijáró!
... és még emelt fővel távoztak volna, hangosan ecsetelve, hogy 'bezzeg a mi időnkben" .... blablabla ... más ismerjük ezt a nótát.

Gabriella írta...

Elém is betolakodtak egyszer a kasszánál. Kb. 6-7- hónapos lehetett a fiam. Babakocsival voltam, és alig vároltam valamit. Jött a néni a dugid rakott kosarával, és betolta a babakocsi elé. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte én a villamosra várok itt, és azt válaszolta, nem is álltam sorba, mert ha sora álltam volna, akkor ő nem fért volna be elém a kocsival. Ezen elgondolkodtam, és beálltam egy másik sorba, mielőtt még hangos gondolkodásba kezdtem volna.
A következő alkalommal jöttem csak rá, hogyan kell sorba állni, amikor egy bácsi úgy állt mögöttem, hogy éreztem a fülemen a leheletét, és akár hogy próbáltam előrébb araszolni, nem tudtam, mert szinte a hátamon állt.
Azóta inkább én is szelíd vagyok, ami azért engem ismerve elég viccesen hangzik! :)
G.

Megjegyzés küldése