2009. november 30., hétfő

Közeledik

Most már tényleg! Nemsokára itt lesz a karácsony. Minden ellenére a legkedvesebb ünnepem az évben. (Részleteket majd akkor.)

Tavaly úgy rémlik sokkal korábban, már november elején elkezdődött a "várakozás szép és örömteli időszaka" (he-he) itt a fővárosban. Kikerültek először is a karácsonyi akciós matricák a kirakatüvegekre. Aztán a feldíszített műfenyők a virágboltokban. Majd a karácsonyi fények is. Nem bántam, hogy korán kezdtem a ráhangolódást, mert így egy idő után már immunis voltam a külsőségekre, és volt időm tényleg felkészülni lélekben a karácsonyra.

Most ez is egy kicsit felgyorsul. Tegnap meggyújtottam az első gyertyát. Ma hajnalban mindenfelé láttam a várva-várt karácsonyi fényeket. Holnap pedig kezdődik a december. Szeretek ebben a sötét, nehéz, depis időszakban valami nagyon szépre várni, készülni. Könnyebb így.

2009. november 23., hétfő

Mikulás-vers

Kiválasztottuk ma a verset, amit majd elmondunk a Mikulásnak (ha egyáltalán be mer jönni a csoportunkba :D ).

Czeglédy Gabriella:
Jön a Mikulás

Jön már, itt a Mikulás,
fehér prémes, hósapkás.
Hétmérföldes csizmája
a világot bejárja.

A hatalmas puttonya
ajándékkal megrakva.
Jó gyerekek megkapják,
megtelnek a kiscsizmák.
Szerk.: Mivel a dadusnénimmel teljes egyetértésben állítottuk, hogy ugyanezt a verset tanultuk tavaly is, a kolléganőmmel ma kerestünk egy újat:
Sarkady Sándor:
Télapó

Hegyen-völgyön mély a hó,
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog,
puttonyában mit hozott?
Mindenféle földi jót:
dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó;
siess jobban, Télapó!
(Megj.: Bár nem tudom, számít-e, mert idén úgyis más lesz a Mikulás. He-he.)

2009. november 22., vasárnap

Ismét díjat kaptam

Ezúttal Máriától.


Nagyon megindított az indoklás, a szerző utólagos engedelmét kérve bemásolom ide: "Óvónéninek, mert becsülöm a munkáját, amit nap mint nap tesz a gyerekek között."

Annyira, annyira szívet melengető ezt kapni egy szülőtől. Nem azért mondom, mert magasztalni szeretném a pedagógus hivatást bármelyik másikkal szemben, értsétek jól: sokszor érzem úgy, hogy abszolut semmibe veszik a szülők a munkánkat, pedig.

Ez az év nagyon nehéz, több szempontból is. GáborGábor és Monk keményen azon vannak, hogy idegileg kikészítsenek minket a kolléganőmmel. Lefoglalják minden percünket, mellettük nehezen jut energiánk a többi húsz gyerkőcre. Pedig köztük is lenne olyan, aki kiemelt figyelmet igényel, pl. Csibészke, KarateKid és DDD fejlődéséhez nagyon sokat kellene velük foglalkoznunk, de még nem találtuk meg ennek a hatékony módját.

Másrészt, ez a hetedik évem óvónőként. Ez ugye a házasságokban is kritikus évnek számít ;) Sokszor azon kapom magam, hogy buszozás közben az álláshirdetéseket böngészem az újságban, mert úgy érzem, váltani kellene. Úgy érzem, nem éri meg erőn felül dolgozni ezekért a tűzrevaló kölkökért.

De aztán mindig jön valami, ami továbblendít, erőt ad: legyen az egy papírból készült palacsinta péntek reggel Göndörkétől, egy elismerő és együttérző tekintet a főnökömtől, vagy ez a blogdíj. Így mindenestül.

Halkan azért megjegyezném, hogy remélem fetűnik a hasonlóság az asztalom jelenlegi állapotával. (A bögrében vadcseresznyés tea van.)


Kacskaringópiának adom tovább a díjat. A kedves írásaiért, no meg az új sablon és kiegészítők hangulatáért. Egy-egy bejegyzését többször is elolvasom, csak mert jó meghallgatni a karácsonyi zenét, és nézni a hóesést a naptáron. Épp ahogy a díjon olvasható: "Kellemes Nálad!" :)

2009. november 19., csütörtök

Hepehupa

Mikor fősulisok voltunk, a szobatársammal gyakran mondtuk egymásnak, hogy "hepehupás úton nem lehet egymás után két hupa". Kirángattuk egymást a hupákból, és együtt örültünk a hepék tetején.

Azt gondolom, jól van ez így, mert nem tudnánk értékelni a hepéket, ha megszokottá válnának.

Egész héten hullámzott ez a hepehupás állapot. Kezdtük a hétfőt hepével, kedden hupa, tegnap újra hepe, és ma volt eddig a hét abszolut mélypontja. Remélem, holnap tényleg hepe jön :)

2009. november 16., hétfő

Gyáván megfutamodtam...

ma délután az SZTK-s fogorvostól.

Az alsó tagozatos élményeim óta rettegek a fogászati kezelésektől. Pedig-pedig... Tényleg nem értem miért, mert amúgy a fizikai fájdalmakat nagyon jól viselem. Csak ezt az egy fajtáját nem. Hiába tudom, hogy a kiidegelt fog már nem fájhat, mégis.

De most aztán muszáj volt lépnem valamit, mert eltört a fogam, és kiesett a tömés. Ja, és bemozdult a letört rész. Úgyhogy megkérdeztem pár ismerőst, és gondos (anyagi) mérlegelés után ma sírva, gyomorgörccsel elindultam az SZTK-ba. De amikor a dokinéni ránézett a fogamra, és röntgen nélkül rögtön közölte, hogy ki kell húzni, megszöktem.

Osztottam-szoroztam egy sort, felhívtam Anyut, hogy kidob-e majd hó végén, ha azzal keresem meg hogy éhen veszek, és előkotortam a régi kecskeméti fogorvosom számát. Kénytelen leszek elutazni hozzá, mert ő az egyetlen fogorvos akiben úgy-ahogy megbízok. Legfeljebb csak jövő karácsonyra lesz ágyam. Feltéve, hogy nem jön közbe semmi.

2009. november 14., szombat

A Faun és a Felolvasó

A héten már másodszor járok úgy, hogy megnézek egy filmet, és kanyarban nem azt kapom, amire számítottam.

Megkaptam DVD-n a Felolvasót. Előzetes ismereteim a filmről: egy nő és egy fiatal fiú viszonyt folytat, regények kerülnek felolvasásra (hülyén fogalmazok tudom, de nem tudtam, melyikük olvas fel a másiknak), majd évek múltán a bíróságon újra találkoznak. A nőt Kate Winslet alakítja.

Az első percben tudtam, hogy súlyos hibát követtem el a "már nagyon késő van, csak egy kicsit nézek bele, és majd holnap folytatom" elméletemmel, mert ahogy kiderült, hogy Ralph Fiennes játssza a férfi főszereplőt, már tudtam, hogy másnap zombi-üzemmódban fogok bemenni dolgozni. Külön öröm volt Lena Olin dupla szerepe, az a nő egy arckifejezésével többet mond el, mint az egész film. Szóval maga a történet nem fogott meg (legbosszantóbb motívum: a német főhős angol nyelvű könyvből tanul olvasni, és angolul írja a leveleit is...), de a színészi játékok felejthetetlenek.

Mai filmélményem: A Faun labirintusa. Amit hallottam a tartalmáról: egy kislány a háború elől egy titkos labiritusba menekül, ahol egy faunnal találkozik, és megtudja, hogy ő valójában egy hercegnő.

Olyan Narnia-feelinget vártam, és teljesen más volt. Persze utólag rákeresve a filmre mindenhol ott van a 16-os korhatár és a fantasy-thriller műfaj. Nagy meglepetést okozott, de odaszögezett a TV elé, és nagyon tetszett. A gyönyörű látvány különösen.

A tanulság: tájékozódnom kell a filmekről, mielőtt megnézem őket, hogy ne érjenek ilyen sokkhatások :)

2009. november 13., péntek

Dominó-nap

Mindjárt kezdődik :)

Nagyon szeretem, nem a show-feeling és a rekordok miatt, hanem mert a dominózás egy jó játék, bármilyen korosztály számára. És itt nagyon jó ötletek, érdekes és látványos megoldások vannak.

Szerintem nem csak nekem tetszik, ezt bizonyítja az is, hogy a Tecsőn rengeteg amatőr dominós videót találtam, a legjobban az alábbi tetszett. Van benne "építők kihívása" is :D

2009. november 11., szerda

Mérnök viccek

Ha nevetsz rajtuk, rokon lélek vagy :)

Adnak egy-egy piros gumilabdát egy matematikusnak, egy fizikusnak és egy mérnöknek. Megkérik őket, hogy adják meg a labda térfogatát.
A matematikus gondosan megméri a labda átmérőjét és ebből kiszámolja a térfogatot.
A fizikus megtölt vízzel egy mérőedényt, ebbe rakja bele a labdát és a kiszorított víz mennyiségéből megkapja a térfogatot.
A mérnök megnézi a labda sorozatszámát és a kis-piros-gumilabda-katalógusból kikeresi a térfogatát.
...............................................................

Közös konferenciára utazik vonattal 10 jogász és 10 mérnök. Dacára a mélyen gyökerező, antagonisztikus ellentétnek, beszélgetni kezdenek, és kiderül, hogy mind a tíz jogász megvette a teljesárú menetjegyét, a mérnökök összesen csak egy jegyet vásároltak. Izgulnak hát a jogászok, tenyerüket dörzsölgetve várják, hogy a mérnökök jól lebukjanak. Amikor jön a kalauz a mérnökök berohannak a WC-be.
A kaller odaér és dörömböl:
- A jegyét, legyen szíves! - mire a mérnökök az ajtó alatt kidugják az egy szem jegyet. A kaller bekiált nekik:
- Köszönöm, további jó utat!
Égnek a jogászok, elhatározzák, hogy majd visszafelé ők is okosak és trükkösek lesznek. Visszaúton úgy tesznek, mint a mérnökök odafelé, viszont a mérnökök most egy jegyet sem vesznek. Ezt a jogászok végképp nem értették, és már előre várták a mérnökök tuti lebukását.
Jön a kalauz a kocsi végében, ezért elindul a rohanás.
Jogászok az egyik WC-be, mérnökök a másikba. Nyomorog mindenki, mikor az egyik mérnök odaoson a jogászok WC-jéhez, majd bekopog:
- A jegyét legyen szíves...
...............................................................

A pilóták szerelőknek írt jegyzőkönyveiből...

Pilóta: A bal főfutó belső gumiját majdnem cserélni kell.
Mérnök: A bal főfutó belső gumija majdnem cserére került.

Pilóta: A tesztrepülés rendben lezajlott, az automatikus landolás nagyon durva volt.
Mérnök: Ezen a gépen nincs automatikus landolás.

Pilóta: Valami meglazult a pilótafülkében.
Mérnök: Valami meghúzásra került a pilótafülkében.

Pilóta: Döglött rovarok vannak a homloküvegen.
Mérnök: Élő rovarok rendelés alatt.

Pilóta: A robotpilóta magasságtartó módban 60 méter per perces ereszkedést produkál.
Mérnök: A hibát nem sikerült reprodukálni a földön.

Pilóta: Bizonyíték a bal főfutó szivárgására.
Mérnök: Minden bizonyíték eltüntetésre került.

Pilóta: A DME hihetetlenül hangos.
Mérnök: DME hihetőbb szintre halkítva.

Pilóta: Az önzárótól beragadnak a tolóerő szabályzó karok.
Mérnök: Az jó, pont arra találták ki.

Pilóta: A barát-ellenség azonosító működésképtelen kikapcsolt állapotban.
Mérnök: Igen, ez így szokott lenni.

Pilóta: Repedés gyanúja a homloküvegen.
Mérnök: Gyanú megerősítve.

Pilóta: Nincs 3-as hajtómű.
Mérnök: Rövid keresés után a jobb szárny alatt meglelve.

Pilóta: A gép viccesen viselkedik.
Mérnök: A gép figyelmeztetésre került, hogy nőjön föl, repüljön tisztességesen, és komolyodjon meg.

Pilóta: A célkereső radar hümmög.
Mérnök: A célradar újraprogramozva vers szavalás segítségével.

Pilóta: Egér a pilótafülkében.
Mérnök: Macska bevetése megtörtént.

Pilóta: Zaj hallatszik a műszerfal alól. Mintha egy manó egy kalapáccsal dobolna valamin.
Mérnök: A kalapács a manótól elvételre került.
..........................................................

Az optimista szerint a pohár félig tele van. A pesszimista szerint a pohár félig üres. A mérnök szerint a pohár túl nagy.

2009. november 6., péntek

2009. november 4., szerda

Csönd



Somlyó Zoltán: CSÖND. . .

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.
Elveszni testben, csak lélekben élni,
míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent - nem remélni. . .
Hogy csak az édes csönd legyen veled. . .
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon. . . .

2009. november 2., hétfő

A három kívánság

Nyomtatható, szabadon felhasználható meseképek. (Amint tudom, beszkennelem rendesen, és akkor jobbak lesznek.)
Képek: Tappancs újság. (Igen, a macska miatt választottam.)
Színezés: sk. (Naná, hogy Süti lett a macsekból :) )
Mese: nem az eredeti, de nem rossz. (Holnap ezt fogom mesélni az oviban.)







2009. november 1., vasárnap

Első blogdíjam

Kaptam blogdíjat. Sőt, egyszerre két olvasómtól is. Kacskaringópia és Cat tisztelt meg ezzel a kedvességgel:



Szerk.: három olvasómtól. Danett a harmadik :)
Szerk.: négy :) Wattacukor.

Először azt gondoltam, ki se teszem. De aztán mégis. Mert a blognak köszönhetem, hogy őket megismertem. Nem igaz, hogy a számítógép és az internet tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, sőt. Okosan használva éppen ellenkezőleg. Ez a blog már a sokadik olyan hely a neten, ahol olyan emberkékkel találkozok, akikkel a való életben soha nem futnék össze. Nekem erről szól a blogolás, és az internet. Az új ismeretségekről, a kezdődő barátságokról. És a földrajzilag távol levő emberkékkel való kapcsolattartásról, eszmecseréről.

Tovább is adom a díjat: Vacinak. Mert ő ugyan ritkán ír (Hallod Vaci?! Ritkán írsz! :) ), de akkor gyönyörűt. Olyat, amit élvezet olvasni, akkor is ha nem vidám a témája. Köszönöm, hogy az olvasód lehetek!