2009. szeptember 30., szerda

Alapvető élelmiszer

Erről a két szóról nekem a "tej-kenyér" örökérvényű párosítása ugrik be. A METRO-nak nem. Az aktuális reklámújságuk beosztása:

-zöldség-gyümölcs
-magvak
-hal
-hús-hentesáru
-csemege: ez a tejtermékek fedőneve, és itt kapott helyet a tojás is
-mélyhűtött
-alapvető élelmiszer: olaj, liszt, rizs, édesítő tabletta, mogyorókrém (itt döntöttem el, hogy blogbejegyzés lesz), müzliszelet (úgy érzem az újságot kisgyerekes szülő rakta össze), méz, száraztészta, fűszerkeverékek, majonéz, ételízesítő, lisztek (köztük pizza liszt), kukoricadara, barna rizs (személyes kedvencem), bab, lencse, árpa, sárgaborsó, salátabab, diópótló keverék, leveskocka, tasakos leves és tészta, sütőélesztő, darált mák, mazsola, kókuszreszelék, fűszerpaprika-őrlemény, bors, sütőpor, vanilincukor, ecet, mustár
-konzerv
-állateledel
-kávé
-édesség
-italáru
-vegyiáru
-kozmetika
-papíráru

Hogy hol a kenyér? Hát az édességek között! Logikus, nem?

2009. szeptember 28., hétfő

"A titkokat az ujjaimnak mondom el"


Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el

Én mindig először megszagolom a könyvet,
beszívom a képeket és a betűket,
aztán úgy érzem: én vagyok a mese
és a könyv az olvasó.

Maradj, fogd a kezem,
ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el.

Múltkor azt álmodtam, hogy
léggömbök nyílnak a fűben.
Leszakítottam őket,
és elpukkadtak.
Sírtam. De színes könnyeket.

Hogyha zene szól,
vagy ha a meleg fürdőkádban ülök,
úgy borzongok, mintha fáznék.
Legjobb lenne a fürdőkádat
színültig megtölteni zenével,
és búvárruhában elmerülni benne.

2009. szeptember 27., vasárnap

Postaláda-szerelés 5 percben

Egyórás közelharc után mától zárható a postaládám.

Hogy miért tartott egy óráig? Mert nincsen itthon csavarhúzóm. Hja, azzal bárki meg tudja csinálni 5 perc alatt! További 5 perc kell hozzá, hogy mégegyszer leszerelje, mert nem működik. Közben elküldje a Praktiker összes alkalmazottját melegebb égtájakra, mert ilyen vacakot árulnak. És átkozza magát, amiért nem próbálta ki a felcsavarozás előtt. Aztán jön még 5 perc csodálkozás, mivel leszerelve, kézben működik. Majd 5 perc visszaszerelés. Újabb 5 perc anyázás, amíg újra leszereli, mivel felszerelve megint nem működik. És még 5 perc, amíg rájön, miért nem fordul rendesen a kulcs, ezt 5 perc alatt korrigálva kezdődhet az utolsó felszerelés (5 perc...). Végül 5 perc próbálgatás, hogy mostmár biztosan működik-e. Ez összesen 45 perc. Tanulság: a csavarhúzó hiánya harmadával csökkenti a munka hatékonyságát.

Bár még mindig nem tudom elképzelni, hogy kinek volt szüksége a számlakivonataimra. Csekk úgysincs bennük, befizetni nem tudja.

Pláne nem tudom elképzelni, kinek volt szüksége a 10 éves érettségi találkozónk meghívójára. Mindkettőre. Talán el akar menni? Gondolja, hogy nem vesszük észre? Főleg ha férfi az illető. Ugyanis lánygimibe jártam, cseppet sem lesz feltűnő. Legalább majd röhögünk egy jót :)

2009. szeptember 26., szombat

IM Bujtor István



"Elhunyt a Pogány Madonna és a Hamis a baba színész-rendezője 67 éves korában, pénteken, a budapesti honvédkórházban. A Veszprémi Petőfi Színházat igazgató művész július végén került a veszprémi kórházba életveszélyes állapotban, ahol jobban lett. A héten szállították Budapestre.

"Szállítható állapotban volt Bujtor István, amikor átvitték a budapesti rehabilitációra" - mondta az Indexnek Rácz Jenő, a Veszprém Megyei Kórház főigazgatója. Bujtor István július 31-én került a veszprémi kórházba válságos állapotban, ahol kómába esett. Betegségének pontos okát nem hozták nyilvánosságra, a sajtóbeli találgatások rosszul sikerült léböjtkúráról szóltak, illetve, hogy súlyos fertőzés ("szeptikus sokk") következtében leállt a keringése. A színművész állapota több hét után a napokban jelentősen javult, már lélegeztető gépre sem volt szüksége, bár eszméletét nem nyerte vissza.

Információnk szerint Bujtor "nagyon jó, stabil" állapotban volt, ezért orvosai és családtagjai úgy döntöttek, hogy rehabilitációját Budapesten folytatják. A héten mentővel a Róbert Károly körúti Állami Egészségügyi Központba szállították. Itt később - információink szerint - bélgyulladást, veseelégtelenséget, szeptikus sokkot állapítottak meg nála. Halálának pontos körülményei egyelőre nem ismertek.

A Balázs Béla-díjas színművész, filmrendező és forgatókönyvíró eredeti nevén Frenreisz István. Latinovits Zoltán féltestvére és Frenreisz Károly testvére 65-ben szerzett közgazdászdiplomája után több mint tizenöt évet húzott le a magyar filmgyártásban, mielőtt Ötvös Csöpiként rögzült volna a köztudatban.

Kezdetek

"A bátyám, Latinovits Zoltán művész volt, ez biztos, én nem tartom magam hozzá foghatónak. Időnként kicsúszik belőlem valami, ám attól még nem vagyok művész - mondta a VOX-nak adott interjújában. - Kétségtelenül szeretem összefogni, vezetni a csapatot. De ezt az élet más területén is szívesen teszem. Ha ide rendelt a sors, akkor most már itt maradok."

Máriássy Félix Karambol című filmje volt az első szerepe 64-ben. Várkonyi Zoltántól Jancsó Miklósig több ismert magyar rendező keze alatt dolgozott, olyan filmekben mint a Kőszívű ember fiai és a Csend és kiáltás. 79-ben a Sándor Mátyás sorozat hat epizódján keresztül harcolt a magyar függetlenség ügyéért.

Közönségfilmek

80-ban váltott át a magyar gyártású közönségfilmekre, Ötvös Csöpi-filmjeinek mindegyikét egymillióan látták a mozikban, ami ma elképzelhetetlen egy magyar produkció esetében. A forgatókönyvírásban és a rendezésben az első filmtől részt vett, az Elvarázsolt dollártól vette át teljesen mindkét szerepkört.

"Egy krimit forgattam éppen, aminek a forgatókönyvét egy filmgyári gyártásvezető írta, maga az alapanyag pedig nem volt túl nagy szám - mondta az írói ambícióiról. - Megjegyeztem a rendezőnek: ilyet én is tudok írni. Akkor írj, jött a válasz. Így álltam neki A Pogány Madonnának."
 
A Pogány Madonnában magyar hangból a magyar Bud Spencerré lépett elő: első körben a tihanyi apátságból ellopott műtárgy tolvajait kerítette kézre. Egy véletlen baleset folytán a filmben egy igazi karambolt is láthatunk. Két évre rá elkészült a folytatás, a Csak semmi pánikban Kardos doktor (Kern András) szerencsétlenkedése ellenére előkerült a második világháborúban a Balatonba zuhant repülőgép rakománya. A 85-ös Az elvarázsolt dollár gonosztevői valutát hamisítottak, a film újítása volt, hogy a költségvetést már szponzori pénzek is kiegészítették, és ennek fejében a cégek reklámjai a vásznon is megjelentek.

A sorozat a rendszerváltás után is folytatódott, a Hamis a baba, aminek egyik legnagyobb vívmánya Bögyös maca volt, a Szovjetunió utolsó évének legnézettebb külföldi filmje lett. Ebben a részben a főszereplők egy heroinszállítmány nyomában hagyták el a Balatont, és a külföldi helyszínek mellett már nyugati autó és számítógép is volt benne.

Bujtor rendezett még huszonkét Szomszédok-epizódot, ezen felül rendezőként jegyzi A három testőr Afrikában című Rejtő-adaptációt, ami 1997-ben megkapta a moziüzemeltetők díját a legnézettebb mozifilmért, de Bujtor sokáig szégyellte a végeredményt. Ahogy elmondta. "A Duna Televíziótól, amikor 2005-ben le akarták adni a filmet, rávettek, hogy nézzem meg újra. Beleegyeztem a vetítésbe, mert rájöttem, hogy nem is olyan rossz: tisztességes színészvezetéssel, korrekt módon levezényelt munka."

Az utolsó tévéfilm

Zsaruvér és Csigavér címmel három saját maga által rendezett tévéfilmben nyomozott tovább az idősödő Csöpi és Kardos doktor 2000 után. A legutolsó részt, A szerencse fiát idén júliusban mutatta be az MTV. Ebben egy fiatal lány elrablása miatt kutakodnak a vízirendőrők segítségével. A filmet 2007-ben forgatták Kenesén és Füreden.

Színház
 
Színi pályája 1966-ban a győri Kisfaludy Színháznál kezdődött, játszott Pécsen is, majd 1976-ban a Vígszínház, 1978-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának tagja lett. 1989-től a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszott és rendezett.

Tavaly januárban lett a veszprémi színház igazgatója. A gazdasági helyzet megszilárdítása mellett a közönség szélesebb körű megnyerését tűzte ki célul: országosan ismert színészek és rendezõk vendégszereplését ígérte. Győr után itt is megrendezte régi tervét, a Hyppolit, a lakájt, amit filmre akart vinni a kilencvenes években, de akkor elhappolták előle. A színpadon főszerepben Szulák Andrea, Balázs Péter és Szalma Tamás-triót láthattuk. Másik rendezése Veszprémben a Kakukkfészek volt, amiben Eperjes Károly mellett (McMurphy) Bromdent, az indián főnököt alakította, ez az egyik legismertebb színházi szerepe.

Hobbija a vitorlázás volt, hajója az 1936-ban épített Rabonbán, hatszoros magyar bajnok lett vele."

Forrás: Index

2009. szeptember 24., csütörtök

"S lőn világosság..."

Nyáron eldöntöttem, hogy felszereltetem végre a plafonra a lámpáimat. Nem vészelek át még egy telet sötétben.

Ennek érdekében felhívtam öt villanyszerelőt. Neten, szórólapokon, újságokban kerestem a hirdetéseiket, az utolsót egy ismerős ajánlotta.

Az első nem vette fel a telefont.
A második elköltözött Pécsre, azóta nem jár fel a fővárosba.
A harmadik már nem foglalkozik villanyszereléssel.
A negyedik Pesttől 30 km-re lakik és nem volt hajlandó utazni.
Az ötödik elvállalta.

Nem volt nagy cucc, csak 2-2 lukat kellett fúrni a plafonba és összekötni a drótokat. Talán még én is boldogultam volna vele, de egyrészt se létrám, se fúróm nincsen, másrészt nem akartam semmi elektromos bizgentyűt elrontani.

De most, 11 hónap után végre rendeltetésüknek megfelelően tudom használni a villanykapcsolókat a lakásban! Úgyhogy már alig várom, hogy végre sötét legyen! :)

2009. szeptember 23., szerda

Mese

Bevittem az oviba a napostáblát, amit nyáron készítettem. Kippkopp és Tipptopp látható rajta, miközben leveleken vitorláznak a föld felé. És ott vannak a Kipikopik is. (Majd teszek fel fotót.)

Fel voltam készülve lelkileg a korán kelő gyerekek "Anyu, néééézd!" kiáltásaira útközben. De ami ma reggel történt, az minden képzeletemet felülmúlta. Kortól és nemtől függetlenül bámulták a járókelők a mesejelenetet. Még a szokásos "Ezerér' a divatos felsőket!" mantra is abbamaradt a Népliget aluljárójában. Csak nézték az emberek a képet, arcukon mosollyal, szemükben nosztalgikus csillogással. Sokan ismeretlenül is rámköszöntek, mondtak egy-két kedves szót, dicsérték a munkámat. Megköszönték a pillanatot, hogy egy kicsit újra gyerekek lehettek.

Ennyire hiányzik a felnőttek életéből a mese? Nálam nem telik el nap anélkül, hogy ne olvasnék mesét. Persze nem (csak) az óvodai mesékre gondolok, hanem a felnőtteknek szólókra (egyesek regénynek nevezik :) ) Jól esik letenni a gondjaimat, és - ha csak egy rövid időre is - egy másik világ részesévé válni. Sokkal könnyebb utána megoldani a valós problémákat, felállítani a fontossági sorrendet az ezer elintéznivaló között.

Miért nem olvas mindenki minden nap mesét?...

2009. szeptember 19., szombat

@®©

Megnéztük az @®© kiállítást. Néhány kép, a teljesség igénye nélkül:




























2009. szeptember 18., péntek

Ősz



Wass Albert: Ősz

Valahol már az ősz dalolgat,
és hullanak a gesztenyék,
vad szél-fiuk lombot karolnak,
s kacagva hintik szerte-szét,

valaki jár a szürkületben,
s szívében őszi dal fakad,
valaki búcsúval köszönti
a messze-szálló darvakat,

valaki áll a fenyves alján,
s a szeme könnyel lesz tele...
szél sír a park arany-avarján,
s koppanva hull a gesztenye.

2009. szeptember 16., szerda

Galéria

Ma elkészült a galériám! Még mindig alig hiszem el, ezért néha hátrafordulok az íróasztaltól, hogy megnézzem, vagy mélyet lélegzek, hogy érezzem a fenyőillatot.

Tegnap félrehúztam már a bútorokat, hogy ne reggel kelljen. És nosztalgiáztam egy sort, mivel így egészen olyan volt a szoba, mint mikor beköltöztem: csak a TV meg a 2 matrac alkotta a berendezést, ezek is a padlón voltak.

Reggel 9-re jött a két muki építeni, de várakozásaimmal ellentétben nem vették le a pólóikat, mint Csibe tetőfedői (tanulság: a nyári hőségben kell galériát építtetni). Ilyen volt a szoba mikor felértek az első gerendákkal:

Szerettem volna segíteni, de azt is alig hagyták, hogy egy-két "lányos" méretű/nehézségű cuccot felhozzak. Utána rögtön magukra csukták a szobaajtót (fedősztori: "Hogy ne jöjjön ki a por..."), és be sem engedtek délutánig.

Csörögével délelőtt elszaladtam a dokihoz egy gyors ivartalanításra, így ő a macskakosárban, az altatás utáni kómás állapotban vészelte át a veszedelmet. Süti kicsit meg volt ijedve a hangos zajoktól, ezért kiválasztotta a legjobb stratégiai pontot, a hűtő tetejét.

Mire ismét bemehettem a saját szobámba, nagyjából ez a látvány fogadott (a képek a mindent beborító kb. félcentis fűrészporréteg eltüntetése után készültek):

Süti persze rögtön birtokba vette az új játékát, én meg az új helyükre toltam a meglévő bútoraimat, úgyhogy most így fest a szoba:

Ma este már fent fogok aludni :)

2009. szeptember 15., kedd

IM Patrick Swayze



"Szomorú hírrel kezdjük a napot: 57 éves korában a hasnyálmirigyrák csak legyűrte Patrick Swayze színészt, pedig két hónapja már egészen biztató hírek érkeztek az állapotáról, sőt egy kép is napvilágot látott, amin a korábbi, iszonyú sovány Swayze helyett egy vékony, de már vidámabban cigarettázót láthattunk.

A félig apacs származású színész táncosként kezdte pályafutását (ezt a Dirty Dancingben látványosan kamatoztatta is), és pályája elején főleg tinifilmekben szerepelt, köztük a Kívülállókban, és a hidegháborús korszak egyik legelborultabb filmjében, a Vörös hajnalban, amiben az oroszok lerohanják az USA-t. Első nagy szerepét az 1985-ös Észak Dél ellen című minisorozatban kapta, ekkor figyeltek fel rá igazán Hollywoodban, és kapta meg a tánctanár szerepét az 1987-ben forgatott Dirty Dancingben.

1990-ben jött a magyar kidobók kedvenc kultfilmje, az Országúti diszkó, majd a Ghost, amiben Demi Moore szellemmé változó, de így is szerelmes férjét alakította. A film világsiker lett, kismillió nő sírta tele a zsebkendőt a a két színész közös jelentein Tiranától Caracasig. Swayze ezt követően egy badass szörfös bűnözőt játszott el a egyik kedvenc filmemben, a Holtpontban, és minden bizonnyal jó kis akciófilmeket forgatott volna továbbra is, ha 1996-ban egy lovasbalesetben el nem töri mindkét lábát.

Karrierje egészen 2000-ig parkolópályára került, és istenigazából nem is nagyon indult be újra. Legemlékezetesebb szerepe az új évezredben a Donnie Darkóban volt, illetve az A&E nevű kisebb kábeles adó The Beast című sorozatában, amiben egy nagyon kemény, szabályokra ügyet sem vető, öntörvényű rendőrt alakított. A sorozat első évadát még be tudta fejezni a forgatás alatt már rákkal küzdő színész, de állapota miatt a másodikat már el sem kezdték. Két éves küzdelem után a szervezete magyar idő szerint ma hajnalban ada fel a küzdelmet. Legyen könnyű neki a föld."

Forrás: comment:com - sixx írása

2009. szeptember 14., hétfő

Gesztenye

Többek között azt szeretem a gyerekekben, hogy az őket körülvevő természeten kívül nincs szükségük semmire ahhoz, hogy jót tudjanak játszani. Határtalan a fantáziájuk és a kreativitásuk.

Az oviudvaron a gesztenyékkel minden nap új és új, izgalmasabbnál izgalmasabb játékot találnak/találunk ki.
Játszottunk már célbadobóst, raktunk ki formákat, számlálgattuk őket, elrejtettük és a társunknak kellett nyomozni utánuk, sütöttünk gesztenyés sütit homokból, de volt már a gesztenye tojás, süni, mag, fagylalt és labda is.

Kíváncsi vagyok, holnapra mit eszelnek ki a kölkök :) Szerencsére gesztenye-utánpótlás minden nap potyog a fáról.


2009. szeptember 11., péntek

Travian és Klánháború

Évekig játszottam.

Travianon eszméletlen jó klánunk volt. Szerettem diplomata lenni (Örök hálám a mintáért, Viyas!), egészen újfajta feladat volt ez számomra, de nagyon bejött. Mennyi ötletemet valósíthattam meg, nagyon jó volt! Élveztem, hogy Marcus-sal és Al-lal vadidegen emberekből egy közösséget hoztunk létre, nagyon érdekes volt látni, miként is megy ez. Jó buli volt a hadviselés, no meg a kémkedési projektjeim, izgalmas volt úgy megoldani a dolgokat, hogy senki ne jöjjön rá. S eközben az ellen értékes tagjaival is megismerkedhettem: Jan és Tom, Zero, naissine - örök emlék marad egy-egy levélváltás. A klánfórumunkra nagyon büszke vagyok, a Komolykodóra és a Játékokra különösen. Ez a klán vezetett el Básztet-hez, és a tagoktól kaptam ajándékba a Básztet-macskás láncomat.







Klánháború: tetszett a másfajta hadviselési mód, hogy nem voltak olyan nagy hátrányban a később kezdő játékosok. Szerettem a hatalmas létszámú klánokat, és a lelkiismeretfurdalás nélkül farmolható barbár- és bónuszfalukat. Az meg különösen jó volt, hogy nem volt semmi extra feladatom a klánban :) És érdekes volt belülről figyelni egy toplista élén álló klán működését, nagyon sokat tanultam belőle.
Akkoriban jött divatba a sokszor idézett Soproni-reklám, aminek én írtam a Klánháborús verzióját. (Most a "Kreatív profilok" fórumtopicon bukkantam rá, nem mondom, megdobogtatta a szívemet ez a fajta elismerés :) )
"Nincs kocka fejem, nem vagyok valódi harcos, és nem hordok bárdot magammal.
A világ egyik legelterjedtebb és legnehezebb játékát játszom, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: fake-eljük meg!
A klánérdek megelőzi a saját érdekemet, és nem örülök, ha az újoncok összekeverik a személyes támadást a farmolással.

Büszkén gondolok a közös védésekre, a közös támadásokra és a falufoglalásokra.
Szeretem az aranyérme veretést, a könnyűlovasokat, a támadó balszerencséjét, Vasco jogarát és az éjszakai védekező bónuszt.
Itt élek a kontinens szívében, nyersanyagtermelésben mi vagyunk a császárok, és igenis a térképkockában egy játékos fér el!
Klánháború, én így szeretlek!"
Nem sajnálom, hogy abbahagytam, mert rengeteg energiámat kellene ráfordítani, ha rendesen akarnám csinálni bármelyiket is. De most nincs ennyi kapacitásom, nem tudnék felelősséggel elvállalni semmilyen klándolgot.
Azt viszont sajnálom, hogy az egyik tagunk a folyamatos kétszínűségével és áskálódásával végül sikeresen szétzilálta a RÉ-t. Talán nem kellett volna feladnom a harcot ellene, de miután minden jóérzésű klántárs elment, én sem bírtam tovább. :(

Hiányoztok, fiúk-lányok!
A Napisten nevében:
Illangó, RÉ lánya

2009. szeptember 9., szerda

Rózsaszín

Gyerekkoromban volt egy rózsaszín melegítőnadrágom. (Bár a térdei már zöldek voltak, mert beletört a fű.) Már akkor sem szerettem babázni, csilivili csatokat pakolni a hajamba vagy fodros-bodros rózsaszín cuccokban járni. De ezt a nadrágot le se lehetett vakarni rólam. Együtt nőtt velem, szó szerint addig hordtam, amíg le nem szakadt rólam.

Azóta nem volt rózsaszín ruhám, se rózsaszín körömlakkom, se rózsaszín hűtőmágnesem, se rózsaszín lakásdekorációm, se semmim. Nem szeretem ezt a színt, sosem hiányoltam a szűk környezetemből, sőt kifejezetten zavar, ha itthon látom.

De ma mégis beférkőzött a lakásomba, sunyin belopakodott a macskaalomba, és Mimiszikü (indián név, jelentése: macskapisi - v.ö. Egy indián Párizsban c. filmmel) képében nagyon megijesztett. Elrongyoltunk Sütivel a dokihoz, UH, vizeletminta, szuri. Kő nincs, laboreredmény jövő hét elejére lesz.

Süti amúgy jól van, nem sírdogál ha alomra megy, eszik-iszik rendesen, bújik, játszik. Az aggódást rám hagyja. És holnap estétől szerintem az antibigyó-beadást is.

Utálom a rózsaszínt.

2009. szeptember 7., hétfő

A pokol


Hallottam ma egy viccet. Most úgy érzem, abszolut jellemzi a magyar emberek hozzáállását bizonyos dolgokhoz. Na nehogymár felülemelkedjünk a magunk nyomorúságán, és megpróbáljunk szűk környezetünk apró-cseprő (esetleg nagyobb) gondjain segíteni! Inkább tegyünk rá egy jó nagy lapáttal, hiszen a legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység! Könnyebb elviselni a rossz dolgokat, ha látjuk, hogy a másik még jobban szenved. És ha netán panaszkodna, még jól rázúdíthatjuk a magunk bajait is. Azt képzeli, hogy neki jutott a legtöbb rossz ezen a világon???

Íme a szóbanforgó történet:

"Lucifer revíziót tart a pokolban, megfelelően gondoskodnak-e az ördögök a rájuk bízottakról.
Az első kondér alatt vígan lobog a tűz, a kondér mellett egy tábla: NE MÁSSZ KI! Lucifer kérdésére az ördög így felel:
- Ezek itt a németek. Tüchtig nép, betartják a szabályokat.
A következő kondér is mintaszerű, ám tábla helyett itt egy géppisztolyos őr áll.
- Ezek itt az oroszok. Ha valamelyik megpróbál kimászni, az őr a géppisztollyal visszakényszeríti.
A harmadik kondérnál is minden stimmel, de Lucifer felvonja szemöldökét:
- Nem látom az őrséget, és tábla sincs.
- Ide nem is kell, ezek a magyarok. Ha egy megpróbál kimászni, a többi visszahúzza."

Ameddig így gondolkodunk, a pokol itt lesz a Földön.

2009. szeptember 6., vasárnap

Arról, hogy kincseket őrzünk


Részlet a Füveskönyvből.

"Vannak emlékek, és vannak olykor hozzájuk tartozó tárgyak is. Vannak az elkopott koszos plüssmackók, és a rajzversenyen megnyert zacskó gumicukor. Aztán ott vannak a hozzájuk kapcsolódó érzések, melyeket sosem felejthetünk.
Az az utolsó szuszt is kipréselő ölelés, mikor a szivacskockákkal kitömött játékállat álomba andalít bennünket, mintha utoljára ölelnénk, mintha félnénk tőle, hogy holnap már nem lesz ott valamiért. Akkor még nem tudjuk, mit jelent a felelősség és a felnőtté válás, csak egy titkos, sötét félelem van. Aztán ott van az a büszkeség, az az elégedett, kicsit már-már eltúlzott öröm, a győzelem jóleső mellkasi fájdalma. Az apró nyeremény édes íze, ahogy fogunkba ragad. Aztán ragacsos ujjainkkal a szemetesbe dobjuk a zacskót, de belül még izzunk, és ahányszor csak eszünkbe jut, mindig érezzük ezt az izzást, ezt a kis vállveregető büszkeséget, mely nem álom volt, és nem vágyakozás. Egy húsvér emlék most már, melyet magunkban őrzünk, melyet büszkén mesélünk, folyton fényesítve, ugyanakkor nagy műgonddal vigyázva. Hogy miért? Mert kincsekről van szó, olyan kincsekről, melyek életünket adják, melyek lelkünk értékét adják, melyek igazán gazdaggá és színessé tesznek minket. Nem elég megélni ezeket az eseményeket, hanem gondozni, ápolni is kell azokat.
Annyira nehéz mindent megőrizni, hiszen olykor egy-két dolog akarva-akaratlanul is az enyészet áldozata lesz, ugyanúgy, mint múltunk tárgyai, melyek összetörnek, szétszakadnak, vagy egyszerűen már nem férnek ki a polcra és egy erős papírdobozba kerülnek a padláson, hogy az egyre vastagodó por pecsételje meg érintetlenségüket, és mellőzöttségüket. Talán az emlékkincseket még nehezebb megőrizni, nincsenek bennünk sem dobozok, sem pedig padlás, ahol raktáron tarthatnánk a már csak derengő foszlányokat. Eltűnnek az apró értékeink, és ez ellen gyakran nem tehetünk semmit. Eltűnik az a tavaszi női mosoly, melyet sokáig kutattunk, eltűnik az a pillanat is, mikor azt az érdekes felhőt láttuk az égen, meg amikor azt a jó rántottát megsütöttük. Eltűnik az első osztályos olvasás-csillagosötös, a napköziben hajtogatott papírrepülő, amelyik mindenkiénél messzebbre szállt.
Maradnak viszont az első csókok, az igaz barátokkal való első találkozás, az eltört kezünkön összefirkált gipsz, a kutyaharapások és a költözések. A nagy szerelmi csalódások és a temetések.
Szerencsés ember, aki sok kincset őriz, aki gondos gazdaként ápolja emlékeit és miközben lassan öregszik gazdagságát másokkal is megosztja."

2009. szeptember 3., csütörtök

6 éves a macskám

Süti cicám már 6 éves lett.

Boldog születésnapot Sütikém! Kívánom, hogy még sok-sok évig maradj velem egészségesen, szeretetben.

2005
2006

2007 20082009