2009. november 22., vasárnap

Ismét díjat kaptam

Ezúttal Máriától.


Nagyon megindított az indoklás, a szerző utólagos engedelmét kérve bemásolom ide: "Óvónéninek, mert becsülöm a munkáját, amit nap mint nap tesz a gyerekek között."

Annyira, annyira szívet melengető ezt kapni egy szülőtől. Nem azért mondom, mert magasztalni szeretném a pedagógus hivatást bármelyik másikkal szemben, értsétek jól: sokszor érzem úgy, hogy abszolut semmibe veszik a szülők a munkánkat, pedig.

Ez az év nagyon nehéz, több szempontból is. GáborGábor és Monk keményen azon vannak, hogy idegileg kikészítsenek minket a kolléganőmmel. Lefoglalják minden percünket, mellettük nehezen jut energiánk a többi húsz gyerkőcre. Pedig köztük is lenne olyan, aki kiemelt figyelmet igényel, pl. Csibészke, KarateKid és DDD fejlődéséhez nagyon sokat kellene velük foglalkoznunk, de még nem találtuk meg ennek a hatékony módját.

Másrészt, ez a hetedik évem óvónőként. Ez ugye a házasságokban is kritikus évnek számít ;) Sokszor azon kapom magam, hogy buszozás közben az álláshirdetéseket böngészem az újságban, mert úgy érzem, váltani kellene. Úgy érzem, nem éri meg erőn felül dolgozni ezekért a tűzrevaló kölkökért.

De aztán mindig jön valami, ami továbblendít, erőt ad: legyen az egy papírból készült palacsinta péntek reggel Göndörkétől, egy elismerő és együttérző tekintet a főnökömtől, vagy ez a blogdíj. Így mindenestül.

Halkan azért megjegyezném, hogy remélem fetűnik a hasonlóság az asztalom jelenlegi állapotával. (A bögrében vadcseresznyés tea van.)


Kacskaringópiának adom tovább a díjat. A kedves írásaiért, no meg az új sablon és kiegészítők hangulatáért. Egy-egy bejegyzését többször is elolvasom, csak mert jó meghallgatni a karácsonyi zenét, és nézni a hóesést a naptáron. Épp ahogy a díjon olvasható: "Kellemes Nálad!" :)

3 Megjegyzés:

Hauser Mária írta...

Sokan vannak úgy, hogy az óvónéninek nincs semmi gondja, mert hát mindig vidám kell, hogy legyen, türelmesnek kell, hogy legyen. Nem is gondolnak bele sokan, hogy milyen sokat köszönhetnek neki, azért,mert a gyerekkel foglalkozik, ápolja,mikor kell dédelgeti, mikor kell szigorúan néz rá. Nem egy óvónéni ismerősöm van (és hát már a hetedik gyerekem jár oviba), akik mind tündérek, mert a szívükben hordozzák a rájuk bízott apróságokat. Ha még egyszer kezdhetném óvónéni akarnék lenni. Szép estét. Mária :D

kacskaringopia írta...

Jajj, annyira édes vagy!!! Köszönöm szépen!!!

Mária írta...

Nagyon örülök a díjadnak és annak is, hogy gyönyörűen leírta Mária a gondolatait.

Csatlakozom Máriához. Mélységesen tisztellek titeket, pedagógusokat, akik nevelitek, tanítjátok, szeretgetitek a gyermekeinket. Hála érte!
Kellemes nálad és biztosan, hogy nem csak itt a blogon, hanem az ovidban is!!!

Megjegyzés küldése