2009. október 13., kedd

Verseny

A mai viharos szél nem tartotta vissza az embereket attól, hogy gyógyszertárba menjenek. Pedig azt reméltem, hogy nem lesz hosszú a sor, de tévedtem.

Mivel csak egy ablak volt nyitva, nem sok választási lehetőségem volt, beálltam egy mankókkal bicegő srác mögé. Arra gondoltam, szólok neki, hogy üljön le nyugodtan, mikor sorra kerülök majd visszaengedem, de még mielőtt a tettek mezejére léptem volna, elvonta a figyelmemet egy család. Anyuka, karján egy kicsivel. Körülötte rohangált még három gyerek, különböző gyorsasággal és hanghatásokkal. Mögöttem álltak be a sorba.

Időnként hátrapillantottam, mert féltettem a térdeim épségét, ennek következtében nem vettem észre, hogy kinyitott a másik ablak. Csak a bicegő srác mankóinak kopogására lettem figyelmes, amint megindult. Az Anyuka sem tétovázott, "Szaladjatok, gyerekek!" felkiáltására a három, addig kergetőző csemete villámgyorsan kikerülte a mankózó srácot, és mire kettőt pislogtam, az Anyuka is elhúzott mellette, sikeresen a sor elejére érve ezzel a manőverével. A hangos felzúdulásra hátranézett, majd a helyzetet átlátva közölte az elképedt sráccal: "Bocsánat, nem láttam a gyerektől."

A mankós srác visszabicegett elém. Mikor végeztem, az Anyuka a gyerekeivel még mindig a másik sor elején ált, és éppen próbálta meggyőzni az egyiküket, hogy ne hisztizzen a gyerek-vitaminért. Akkor gurult be egy kerekesszékes férfi a gyógyszertárba. Úgy döntöttem nem várom meg, mire mennek egymással.

Hiába, az élet egy nagy verseny...

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése